Udvaros Dorottya arcán egyszerre van ott a vágy, a félsz és a lemondás, amikor már egy franciaágyon ül a nézőtérre való belépésünkkor. Később megtudjuk, hogy Nancy Stokes szerepében szexmunkásra vár.
És vár és vár, amíg a kezdési időpont után érkezők is leülnek. Hosszú ideig mustrálhatjuk, mintha kiállítási tárgyat néznénk elmélyülve. Az egykori Bástya Mozi erkélyéből lett, frissen nyílt Bástya Színházban vagyunk, a Minden jót Leo Grande előadásán. Udvaros látszólag rezzenéstelen, miközben mint a jó portréfestményen, moccanatlan ültében is összesűrűsödik egy élet. Szája kissé lefelé fittyed, lerí róla, hogy Nancynak nem lehetett különösebben boldog élete. Az is érződik, hogy tart ettől a találkozástól, és nagyon neki kellett durálnia magát ahhoz, hogy megrendeljen egy ilyen nem mindennapi szolgáltatást.
Reménykedve, de riadalommal néz
Amikor elkezdődik a Keresztes Tamás által rendezett előadás, izgatottan rúzsozza a száját, „tollászkodik”, próbálja a legjobb formáját mutatni. Ajtót nyit a diszkréten kopogó fiatalembernek, reményteljesen, mégis összerezzenve, riadalommal néz rá. A hátizsákos, laza, jóképű, kisportolt ifjú, rutinos nyugalommal néz vissza rá. Megkérdezi, hogy egy puszi? Nancy azt rebegi, hogy jó lenne, és kezdő feszültségoldásként meg is kapja.
Sophie Hyde angol filmjének most először mutatták be a színpadi változatát. Katy Brand forgatókönyvéből Góczán Judit írta a darabot. Medveczky Balázs a szexmunkás Leo Grande-ként eljátssza, hogy hosszú ideig végtelennek tűnik a türelme. A lehető legnagyobb nyugalommal, megedzett idegekkel felelget a nyugdíjas hittantanárnő izgatott, akár önostorozó kérdéseire, hogy miért csinálja ezt a munkát, hogy nem tartja-e őt túl öregnek, hogy hány éves volt a legidősebb nő, akivel csinálta?
Kiderül, hogy 82 éves, hogy mindenkiben talál valamit, ami vonzó benne, és, hogy ezt ugyanolyan munkának tekinti, mint bármi mást, de a szülei előtt mégis titkolja, ők úgy tudják, hogy külföldön teljesen bevett foglalkozása van.
Kitört belőle a vágy
Kérdés-feleletek váltják egymást. Közben gyakran összefúródik a tekintetük. Óvatos érintések is történnek már. Majd a nyilván precíz, tán kissé nyársat is nyelt, pedáns tanárnő, előhúz a ridiküljéből egy papírlapot. Mintha érettségi tételt ismertetne, fontoskodó akkurátussággal kezdi olvasni róla azt, amit precízen összeírt, hogy mik ezen a sajátos randevún, egy általa kivett hotelszobában, az igényei. Ezen nevetni, sőt röhögni kell. Az eleve groteszk szituáció még abszurdabbá válik. Ott van az orrunk előtt ez az idős asszony, aki több mint 30 évet leélt feltehetően a lehető legszigorúbb, vallástól is vezérelt monogámiában, az immár két éve meghalt férjével. Ahogy illik meggyászolta. De ennyi idő után csak kitört belőle a vágy. Sokáig győzködte magát, míg rászánta magát erre a kalandra, ami abszolút ellentétes az ő neveltetésével, és azzal szintén, amit erkölcstan oktatás közben hirdetett a diákjainak. De hát ugye a testnek nem mindig lehet parancsolni, nagy úr a vegetatív idegrendszer, a bizonyos idő után már alig visszafojtható szexualitás.
Öregkori szexualitás
Az öregkori szerelmet gyönyörűen groteszk darabba foglalta a Macskajátékban Örkény István. Ám az öregkori szexualitás máig eléggé tabutémának számít. Tabudöntögető az előadás. Udvaros bámulatos természetességgel tud kiejteni olyan szavakat, melyek eddig nyilvánvalóan nem hagyták el a tanárnő száját. Azt is kiböki, hogy soha nem volt orgazmusa, csak színlelte. Időnként erőteljes csendek keletkeznek a produkcióban. A meghökkenés csendjei. Sikerül egymásnak meglepetéseket okozniuk. És persze vannak megsértődések, haragszomrádok, kiengesztelődések, ágyba bújások. Nincs naturalizmus, de eljátsszák azért azt is, hogy szexelnek, és az utána való elernyedést ugyancsak. Egymás lelkében is mind mélyebbre hatolnak. A beszélgetés legalább annyira fontos számukra, mint az „akció”. A harmadik találkozásukkor Nancy már annyira meg akarja fejteni Leo személyiségét, olyan mértékig belegyalogol a lelkébe, a múltjába, az életébe, valóságos kérdezés „cunamit” intézve hozzá, hogy ezt már nem tűri. Kenyértörésre kerül a sor. Végső szakításra, ami egyiküknek sem esik jól.
Megérintették egymást
Az azonban szinte tapintható, hogy mindkettőjüknek fontos volt ez a három találkozás. A szó szoros és átvitt értelmében is megérintették egymást. Tán még orgazmusuk is volt. Búcsúzás közben hangzik el, hogy minden jót Leo Grande!
A két színész jól áll egymásnak. Olyanok, mintha régóta összeszokottan játszanának. A szó legnemesebb értelmében jutalomjáték ez számukra, anélkül, hogy mesterségesen előidézve brillírozni akarnának, sokat megmutathatnak abból amit tudnak. Keresztes Tamás a próbák közben felszabadíthatta a játékkedvüket. Vigyázhatott, hogy a borotvaélen táncoló darab előadása bátran szókimondó, belemenős legyen, de ne lépje túl a megengedhető ízléshatárt. A célnak mindenben megfelelő egyszerű díszletet ő maga tervezte, Rákay Tamás mind lazább jelmezei Nancyn jelzik, hogy oldódóban van a személyisége, hatásos a „terápia”. A Minden jót Leo Grande elsőrangú nyitány a Bástya Színház számára.
