Egy totálisan összevérezett inget próbálnak újra hófehérre mosni, de ez nagy erőfeszítések, kiabálások, kiborulások árán sem megy. Az átvitt értelemben vett vérfoltok ott maradnak a szereplőkön.
Egy érettségi előtt álló srác, Jack inge véres. Ezt mutatja föl az anyját játszó Gryllus Dorka a 4:12-nek az elején, a Loupe Színházi Társulás produkciójában, a Marczibányi Téri Művelődési Központban, pótszékes ház előtt. Túl vannak már az ötvenedik előadáson. Masszív és valószínűleg még hosszan kitartó a siker. James Fritz darabjának azért 4:12 a címe, mert ennyi ideig tart az a videó, amin Jack megerőszakolja a volt barátnőjét, és ez a felvétel rejtélyes, majd kiderülő úton-módon felkerül az internetre, és ott félmillióan megnézik. Na, ebből aztán lesz égszakadás-földindulás!
A véres ing következmény
Ez a videó olyan mint a lakmuszpapír. Nem kémiai, hanem társadalmi, magánéleti jelenségeket jelez. A véres ing már ennek a következménye. A lány bátyja és apja alaposan elagyabugyálják Jacket. Ezt dugja az anya teljesen kiborulva, a Lengyel Tamás megformálta apa orra elé, aki hárít, hogy biztosan csak a fiúk orra vérzett, nem akkora ügy, semmiképpen nem kell hívni ezért a rendőrséget. Az anya pedig nagyon akarja, miközben igencsak túlpörög, annyira, hogy a jelenet minden feszültsége mellett humoros is.
Ez a Loupe egyik jellegzetessége, hogy a legdrámaibb, sőt igencsak tragikus szituációkba is humort tud vinni. Komoly társadalmi gondokkal foglalkozó, de szórakoztató színház. Az, hogy a mobilt az apa kikapja az anya kezéből, és utána kergetőzés indul érte, tulajdonképpen bohózati elem. Miközben mindkettőjük arca meglehetősen rémült, a hangjuk megremegve a kiabálásig fokozódik.
Összeveszések, távolodások és közeledési kísérletek sorát látjuk. A gyakran felsrófolt hangerő közben időnként megáll a szereplőkben az ütő, ez amúgy a közönség tagjaival is előfordul.
„Haragszomrád” játékok
Drámai, mély csendek is keletkeznek. A „haragszomrád” játékok megengesztelődési, kibékülési kísérletekkel párosulnak. Ingoványos libikóka játék folyik. Kiszámíthatatlan, ki felé billeg a mérleg. A két színész remekel. Hátborzongatóan tudnak egymásra nézni, a másikat okolni a történtekért, rémülten magukra venni a szülői felelősséget, majd hárítani, hogy aztán ismét visszazuhanjanak az apátiába. Az apa próbálja inkább eltolni magától az ügyet, de neki is tapasztalnia kell, hogy bármennyire is iparkodik, nem lehet bagatellizálni. Nem lehet azzal könnyíteni a lelkükön, hogy fiatalon ők is csináltak hasonlókat. Ma más világ van, az internet is temérdek mindent megváltoztatott, felnagyít, „szétspriccel”, rohamosan elterjeszt sok mindent, szintén lakmuszpapírként is működik. Minden jótékony hatása mellett iszonyú veszélyei vannak. Például névtelenül föl lehet tenni rá bármit. Förmedvényes tartalmakért sincs feltétlen bűnhődés.
Ennek a produkciónak is alaptémája a bűn és bűnhődés. Hogy mi jár egy ilyen bűnért, a bűntetés hivatalos, tehát rendőrségi legyen, vagy „magáneljárás”, és az milyen mértékű? Az anya szerint valami járna, de azért módjával, hogy a fiacskája karrierje véletlenül se sérüljön, az érettségi után az elit gimnáziumból simán átlavírozhasson elit egyetemre.
Jogos sértettség
Rafináltság a szerzőtől, hogy Jackről rengeteget beszélnek, valósággal megidézik, de egyszer sem jelenik meg a színen. A barátnője viszont igen, Trill Beatrix jóvoltából. Jogos sértettséggel felhúzza az orrát. A vele egyezkedni próbáló anyával nehezen áll szóba. Felsebzettségét ráhárítja. Túlzottan is őt okolja a történtekért. Csaknem hajba kapnak. Még inkább feltépik a sebeket. Majd köztük is vannak engesztelődési kísérletek, amikor jóformán egymásba kapaszkodnak.
Tulajdonképpen jutalomjáték ez a színészeknek, anélkül, hogy átmenne magamutogatásba. Horváth János Antal rendező, aki a darabot is fordította, és a Loupe másik jellegzetessége, hogy nagyon sokat rak a színészekre és ezzel ösztönzi is őket. Az általában kevés szereplős produkciókban pozitív értelemben leterheltek, és ettől a szinte feltétlennek tűnő bizalomtól, nem ritkán jobban kinyílnak mint másutt, széles érzelmi amplitúdóval játszanak. Ha úgy adódik, nem restek maguk díszleteket mozgatni a nyílt színen. Vérprofik, de a diákszínjátszók ügybuzgóságával vannak jelen.
Váradi Gergely Jack barátjaként az anyával való interakcióban ugyancsak hárít és hárít és hárít. Nincsenek mélyre ható önvizsgálatok. A kérdések viszont halmozódnak, ahogy az erős fényhatások, meg a zaklatott, villódzó háttérvetítések, Mohácsi Júlia tervezésében, szintén. Szolnoki Minna látványtervezőként egyszerű fehér díszletekkel operál, amik jelképesen is nagyon el tudnak sötétedni. De nem úgy tűnik, hogy a szereplők számára van megvilágosodás. A dilemmák, kérdések halmaza ott marad a levegőben. A nézőknek kell tipródniuk rajtuk.
