A miniszter félrelép a bulvár komédiák klasszikusává vált. Pedig mielőtt nálunk először bemutatták a József Attila Színházban, ahol 500 előadást is megélt, többen akkora marhaságnak tartották, hogy nem bíztak a sikerben.
Ám Kern András és Koltai Róbert elementáris játéka, Szirtes Tamás rendezésében, abszolút sikerre vitte. Később az ő főszereplésükkel, sőt rendezésükben, a filmváltozat is nézőcsúcsokat döntött. Könnyed, szórakoztató, nevettető bohózatról van persze szó, ami akár tekinthető se füle-se farka típusú, pikantériával fűszerezett, kedves marhaságnak is. De Ray Cooney azonkívül, hogy pontos precizitással működő, biztos színpadismeretről tanúskodó könnyedségeket ír, azért el-elrejt bennük némi társadalomkritikát, kipécéz emberi visszásságokat is. Regél a bort ivásról és a vizet prédikálásról, meg arról, hogy a hazugságból jókora baj lehet. A házasságtörést elkövető miniszter egyenesen attól fél, hogyha kiderül mit tett, még a kormány is bukhat. Ráadásul mindezt úgy teszi, hogy az ellenzék titkárnőjével lép félre akkor, amikor a parlament költségvetési vitájában a felszólalásával kellene megtámogatnia az eléggé hadilábon álló költségvetési tervezetet. Ez így hatványozott skandalum.
Többször rezgett a léc
Tisztes családi élet papolása miatt, miközben lelepleződik a jókora kihágás, nálunk is többször rezgett, vagy éppen leszakadt már a politikai léc. Az ilyen áthallások benne vannak a darabban, akkor is, ha nem hegyezik ki az előadást direkt ezekre. Pár éve nagy nevetés támadt amikor a Keszég László által rendezett miskolci előadásban a pácba került miniszter a lelepleződés elkerülésének érdekében az igencsak kívánatos titkárnőt felszólította, hogy a hotelszobából lógjon el az ereszcsatornán lemászva. Állítólag még ez is ott van az eredeti szövegben. Korábban már a miskolciak parádés Producerek előadásában is volt, akkor éppen meglehetősen aktuálisan, ereszcsatornán való távozás, azt nem tagadták, hogy akkor ők „dúsították” ezzel a produkciót.
Ilyesmit a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Gyulán, az Erdélyi Héten vendégszerepelve, egyáltalán nem tett. De azért amikor a miniszter a szálloda szobájában belenéz a tévéközvetítésbe, nem csinál titkot abból, ő is úgy gondolja, hogy a tisztelt házban hazudnak.
Lendvai Zoltán rendezése nem halmozza tele plusz ötletekkel az előadást, hanem hozzáértéssel, abszolút működőképesen lebonyolítja azt. A címszereplő, azaz Richard Willey, Rappert-Vencz Gábor nem férfi sármőr, ahogy Kern, vagy pláne a miskolci verzióban Simon Zoltán játszotta, hanem inkább magas rangú hivatalnok. Szabó Anna jelmeztervező nem divatos, hanem olyan jellegtelenül ódivatú, merevséget tükröző öltönyt adott rá, amilyenhez hasonlóban sokan az országházban megjelennek. Tipikus miniszter, aki egy kis titkos légyottal ki akar valamennyire kapcsolódni a politikából, amivel esetleg már neki is tele van a hócipője.
Hiba csúszik a számításba
George, a titkára Péter Attila Zsolt. Őt pedig Koltai, vagy Miskolcon, Fandl Ferenc leleményesebbre, ügyesebbre, fifikásabbra játszották, aki elég jó helyzetfelismerő agyafúrtsággal, ha nehezen is, de végül csak kihúzza a minisztert a pácból. Péter viszont igazi anyuka kedvence, már-már anyámasszony katonája, akit belesodródva az eseményekbe, a rémület, a pánik hajt. Az viszont annyira, hogy időlegesen valahogy újra és újra kikecmereg a bajból.
A bohózatokban, hiszen ez adja a humoros szituációk alapját, mindig hiba csúszik a számításba. Egy sima füllentés a feleség „elhárítására”, hogy Richard a parlamentben van, miközben egy hotelben, a szeretője, Jane pedig a beteg nagynénjénél, újabb és újabb hazugságot szül. Kényszerűen végeérhetetlenül hosszú hazugságspirál alakul ki, a pillanat szülte egyre képtelenebb badarságokkal, melyek nem is mindegyikére emlékeznek már a mind nagyobb galibába keveredő hazugok, így azoknak ellentmondó dolgokat is állítanak, amikből még nagyobb lesz a „katyvasz”, és számunkra fokozódóan mulatságos a szituáció, nekik pedig akár már-már tragikus. Hiszen mind a miniszter, mind a titkárnő az egzisztenciáját is elveszítheti, ahogy tönkremehet a házasságuk is.
Tétje kell legyen a szórakoztatásnak
Ray Cooney, akit az angolok Feydeau-jának is mondanak, tudja, tétje kell, hogy legyen, még a leghabkönnyűbb szórakoztatásnak is. Feydeau, a francia vígjáték klasszikusa, azért mélyebb nála. Nem csak néhány vonással vázolja fel a karaktereket, és tényleg elviszi odáig a szituációkat, hogy azokból akár „tömegkatasztrófa”, tragédia is keletkezhetne, hogy nem így történik, az csak egy paraszthajszálon múlik. Ráadásul nála soha nincs tényleges megcsalás, amikor ez már valóban megtörténne, valami mindig közbe jön, mint amikor a filmekben az utolsó pillanatban hatástalanítják az időzített bombát. Cooney bohóságaiban elkövethetik a tettet, gondoljunk csak a Madách Színházban több mint kilencszázszor adott Páratlan páros taxisofőrére, akinek két felesége is van, és mindig a másiknál kell kidumálnia miért nem tud otthon maradni, miért késik.
Cooney totálisan könnyed bulvárvígjátékok szerzője, de ezekhez is ismeri az ember természetrajzát, ahogy a színpadot szintén, hiszen maga is volt színész. Nem véletlenül szeretik a színészek játszani. Jan, a titkárnő szerető, Budizsa Evelyn alakításában, dörzsölt nő, pontosan tudja mi a dörgés a politikában és a magánéletben. Gaál Gyula szállodaigazgatóként a fölényeskedő nyárspolgár megtestesülése. Bodea Gál Tibor szobapincére a mindenből hasznot kovácsolni akaró típus, szívesen részt vesz bármi eltussolásában, de ezért sűrűn tartja a markát. Orbán Zsolt, Szabó János Szilárd, Moldován Blanka, Bogár Barbara, Vonház Ingrid vesznek rész még hathatósan az előadás sikerében.
A közönség ismét igencsak szereti, hogy a miniszter félrelép.
