Csiby Gergely úgy tud nézni, mintha vége lenne a világnak. És az általa játszott srác számára, A fiú című darabban, amit az Országos Színházi Találkozón láttam Szolnokon, vége is van.
Tán túlzottan is szeme van a Nikolas nevű srácnak a világra, amire kíváncsian néz, és olyasmiket is nagyon a lelkére vesz, amiken esetleg a kortársai képesek túltenni magukat. De ő szuperérzékeny, depresszióssá válik, mint oly sokan. Hullámzóvá lesz a hangulata. Az egyik pillanatban életigenlő, a másikban totálisan maga alá kerül. Veszélyesen értelmes. Ráadásul igencsak szókimondó. Ami a szívén, az a száján, nem törődik illemmel, társadalmi konvenciókkal, és az sem érdekli, hogy a szavai kit és miért bántanak meg. Öntörvényű. Fájdalmasan megsebzett amiatt, hogy az apja beleszeretett egy fiatal nőbe, és ott hagyta őket az anyjával, akinek ezzel szintén soha be nem gyógyuló sebeket okozott.
A kapcsolatok fásulttá váló rutinja
Florian Zeller jeles kortárs francia író darabját látjuk. Nevezhetném egy családtrilógia részének is, de nem úgy, hogy egyetlen családról szól. A Pesti Színházban műsoron lévő Az apa értelemszerűen őt állítja a középpontba, a Karinthy Színházban, és a marosvásárhelyi magyar színházban látható Az anya, pedig őt. A darabok egymástól függetlenül is megállják a helyüket, de összességükben kiadják azt a temérdek problémahalmazt, ami a család működésével kapcsolatos. Közel sem végig búskomoran teszik ezt, inkább modern kori tragikomédiák. Megmutatják a mindennapi lét abszurdba torkollását. A létezni muszáj, de alig lehetséges paradoxonát. A nem kellő figyelmet és érzékenységet egymás iránt. A hétköznapok monotonná váló taposómalmát. A kapcsolatok fásulttá váló rutinját. Azt, hogy a pokol felé vezető út akár jó szándékkal van kikövezve.
Györgyi Anna alakítja a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház produkciójában Anne-t, az anyát. Az arcán ott az örökös megviseltség, a bánat, amitől örömteli perceiben is kevéssé tud szabadulni. Teszi, csinálja a dolgát, ha van egyáltalán, de a gondolatai állandóan a problémás fia körül köröznek, meg a volt férje körül, nem tudja kiheverni, hogy ott hagyta őket. A Marton Róbert által adott Pierre próbál törődni velük. Főleg miután kiderül, hogy baj van. Addig nemigen veszi fel a telefont, ha Anne hívja.
Szemrehányóak a tekintetek
Rögtön a Dicső Dániel által rendezett előadás elején van egy fajsúlyos jelenet, amikor emiatt a volt felesége váratlan betoppan hozzá. Mindketten kifakadnak úgy, hogy az új feleség, a Holecskó Orsolya által megformált Sofia is otthon van. Szemrehányóak a tekintetek. Kiabálássá fajul a vita. Ekkor jelenti be Anne, hogy kiderült, Nikolas 3 hónapja nem járt be az iskolába, de reggel úgy tett mintha odamenne, és jó eredményekről is beszámolt. Hogy az iskola ennyi ideig ugyan már miért nem jelezte, hogy a gyereknek se híre, se hamva, arról nem szól a fáma. Az anya kéri, hogy az apa beszéljen a fiúkkal, aki ezt haladéktalanul meg is teszi. Nagyon barátságosra akarja venni a hangvételt. Teljesen „megértősre”. A fiú is próbál ugyanilyen lenni, de aztán csak kitör belőle a szemrehányás, miközben mégis azt kéri, hadd költözzön az apjához, mert az anyja annyira kimerült, hogy ez talán jobb lenne. Az apa meglepődik, de azt válaszolja, hogy megoldja. És tényleg. De ettől véglegesen sajnos nem oldódik meg semmi. Rátkay Tamás két olyan, csaknem egyforma lakást tervezett, amelyekben alig van valami személyes, ridegség árad belőlük. Ezzel is jelzi, hogy a fiú lényegében cseberből vederbe kerül.
Száguld a végzete felé
Az apa már a maga életét éli. Tán mindig is azt élte, leginkább a munkájára, jogi ügyeire koncentrálva. Az új felesége, Holecskó Orsolya megszemélyesítésében, is tesz emiatt neki szemrehányást. Sofia próbál empatikusan báni Nicolassal, de ő mégis leginkább a saját csecsemőjére figyel. Úgy tűnik, senki nem tud többfelé. Mindenki a maga „köreit” futja. Elbeszélnek egymás mellett, mint egy Csehov drámában. Valószínűleg elmenekülnének valahova, de nem tudják hová. Meg aztán iparkodnak bízni a család összetartó erejében. Érzik a tragédia előszelét, de igyekeznek elhessegetni maguktól. Olykor falcol, felvagdossa az ereit a srác, ha észreveszik leteremtik. Egymás között sopánkodnak. A napi rutinos tevékenységekkel elfedik a bajt. Időnként a fiú is igyekszik azt hinni, hogy jobban van, és amúgy ilyen is van, csak abban ámítás bízni, hogy ez végleges. Csiby eljátssza azt is, hogy milyen klassz, okos srác lehetne, ahogy tulajdonképpen az is. De megint jön a depresszió „mély hulláma”, kegyetlenül lesújtja, letaglózza. A korosztályában sem lel barátokra, megértésre, mindinkább száguld a végzete felé.
Pszichiátriára kerül, zárt osztályra bekasztlizzák. Kiss Attila doktora szakszerűen távolságtartó. Fehér köpenyesen nyakkendős. Nehéz elképzelni, hogy Nikolas a bizalmába fogadja, inkább börtönőrének tekinti. Bágyi Márton részvétlen kajánsággal vigyorgó ápolója némiképp hasonlít is egy smasszerra. Jelenléte nem jó alternatívát képvisel. A srác könyörög, hogy vigyék innen haza. A pszichiáter elmondja, hogy további kezelésre van szüksége, és mivel kiskorú, a szülők egyikének alá kell írnia, hogy ezt saját felelősségre teszi. A nagy vita közepette csend támad. Amúgy is komoly szerep jut az előadásban a mély csendeknek. A srác erősködik, hogy nem lesz baj. A szülők félnek, de a fiú kérleli és kérleli őket. Nehéz ennek ellenállni, szinte lehetetlen.
Önként lép ki a világból
Már-már úgy tűnik, hogy minden rendbe jön. Pierre és Sofie fellélegezve, hosszú idő után először vacsorázni készülnek a barátaikhoz, de a bébiszitter megbetegszik, utolsó pillanatban jelenti be, hogy nem jön vigyázni a picire. Nikolas tiszta szívvel felajánlja, hogy ő majd vigyáz rá. Megint megáll a levegő, sőt megdermed. Sofie hisztizni kezd, hogy nem meri rábízni, és maradnak. Ez felér egy halálos tőrdöféssel.
Nehezen szocializálódnak a fiatalok erre a világra, nem véletlenül szaporodnak a problémáikról regélő produkciók. Fontos produkció a Kamaszharc a Pinceszínházban. A minap vendégszerepelt a Budaörsi Latinovits Színház a Katona József Színházban a Beszélnünk kell Kevinről című regény színpadi adaptációjával, amiből híres film is készült, és amiben egy szeretethiányban szenvedő srác, pár nappal a 16 éves születésnapja előtt, megöli az apját, a húgát és az iskolájában is vérengzést rendez. Sajnos a valóságban is volt a héten Grazban áldozatokat szedő iskolai lövöldözés, amit egy volt diák követett el.
Nikolas nem mások, hanem maga ellen fordul. Önként lép ki a nem neki való világból.
Dicső Dániel ütős rendezése húsba vájóan aktuális.
