Rockoperaként játsszák a Hamletet Novák Eszter és Selmeczi György tavaly végzett osztályának növendékei. Zúzós számokat énekelnek, és hozzá maguk is zenélnek. Kitombolják, üvöltik, játsszák magukból a világ fájdalmait.
Energikusak. Bedobnak apait-anyait. Hangi-és testi erőt. Beleteszik a lelküket is a másfél órányi produkcióba. Mindössze heten játsszák a nem kihúzott szerepeket. Ettől még egyáltalán nem válik belőle kamara előadás, az Akvárium nagytermében adják, tekintélyes számú néző előtt. Nem finomkodnak. Mernek vaskosak, harsányak, provokatívak lenni, öniróniával, sőt öngúnnyal fűszerezve.
Mindenáron fel akar kapaszkodni
Hamlet a bejárat felől, a nézők között érkezik a színpadra. Nem szép szál legény, nem is öblös hangú hősszínész. Turi Péter hétköznapira formálja. Kis, sovány, alacsony fickó. Inkább komikus, mint tragikus. Tán azért is érkezik a nézőtér irányából, hogy érezzük, nem rendkívüli alak, nem nagyon gondolja azt, hogy neki kell a kizökkent világot helyre tolni. Az zavarja leginkább, hogy a nagybátyja elütötte a tróntól, a hatalomtól. Ő is vágyik rá.
Mindenáron fel akar kapaszkodni. Görcsösen erőszakos. Legalább annyira elviselhetetlen és veszélyes alak, mint Claudius. Ezt illusztrálandó, velünk szembe fordulva, karddal, fűrésszel, baltával zsonglőrködik, és mint egy stand up sztár süketel közben. Meghirdeti a borzadályos terveit. Túl sokat nem dilemmázik. Nem réveteg tekintettel elmélkedik azon, hogy lenni vagy nem lenni. Nem is csak maga adja elő, vad kórusszámmá válik Hamlet nagymonológjának a részlete, amit felpörgetett tempóban, falat-és fület repesztő hangerővel „csapatnak” a színészek. Bele lehet gondolni ebbe akár azt is, hogy az emberiség léte vagy nem léte a tét. Segélykiáltásként is felfogható ez a „nóta”. De agresszív nyomulásként szintén. Hódító útra indulásként. Totális hatalomra törekvésként.
Nem széledtek szanaszét
A fiatalok visszanéznek a múltba, hogy hathatósan beszéljenek a máról. Nem törődtek bele, hogy az egyetem elvégzése után szanaszét szélednek. Továbbra is akartak együtt dolgozni. Megalapították önmagukból a Sicc Production-t. Frontátvonulás címmel, ugyancsak a múltból is ihletetten, Cseh Tamás dalaiból hoztak létre előadást, majd „előásták” Nagy Feró Hamletjét. Gondolom, a kislemezt és a nagylemezt. Azt nem tudom, hogy az 1987-es Egyetemi Színpad-i előadásból maradt-e némi felvétel. Akkoriban okozott kisebbfajta botrányt, hogy a magát is a nemzet csótányának tituláló rocker, ugyan már hogyan merészel hozzányúlni a nagy klasszikushoz?! Az eredetileg tervezett kecskeméti premier nem is valósulhatott meg. De a meglehetősen ellenzéki helynek számító Egyetemi Színpadon, az akkoriban szintén igencsak ellenzékinek számító Nagy Ferónak helyet biztosítottak. Rendre zsúfolásig megtelt miatta a nézőtér. Karizmatikus személyisége még inkább „összesűrűsödött” mint amikor szabadtéren, temérdek fanatikus rajongó előtt tébolyult energiákkal, felsrófolt hangulatban tartotta a koncertjeit.
Fejjel-erőből a falnak
Mondanom sem kell, hogy nem volt kifinomultam filozofáló Hamlet, mint Vámos László rendezésében Gábor Miklós legendássá vált szerepében, vagy akár Tompa Gábor elgondolásai szerint Vecsei H. Miklós pár éve Kolozsváron, ahol igencsak jellemző módon Hamlet menedéke egy könyves bódé volt, ahová visszavonult töprengeni. Nem, ő ahhoz hasonlatosan „tenyeres-talpas” dán királyfi volt, mint Kovács Lajos nála néhány évvel korábban Paál István rendezésében Szolnokon. Az a típus, aki fejjel-erőből megy a falnak. A kortól, a rendezői szándéktól függően egészen különböző karakterűek lehetnek a Hamletek. Érdekesség, hogy a világ egyik legjelentősebb, sajnos már nem élő, rendezője, Eimunsas Nekrosius, az általa alapított Meno Fortas társulatban, ugyancsak ikonikus rocksztárra Andrius Mamontovas-ra osztotta Hamlet szerepét. A vígszínházi vendégjátékon láthattuk, hogy egyáltalán nem voltak kimunkált színészi eszközei. Némiképp olyan volt, mint elefánt a porcelánboltban, de éppen ez is volt a cél. De ő azért nagyformátumú valakit jelenített meg.
Most Turi Péter Hamletje kisstílű akarnok, olykor elviselhetetlen hisztérika. Bárkit képes eltaposni aki az útjában áll. Egyáltalán nem lenne jobb uralkodó, mint a Liber Ágoston által megszemélyesített Claudius. Sőt! Inkább annak az elméletnek a két lábon járó megtestesülése, hogy mindig rosszabb jön, ami szomorú korunknak fájdalmasan gyakori tapasztalása. Örökös nyughatatlanság van az emberekben. Ezt Eszenyi Enikő rendezésében ifj. Vidnyányszky Attila úgy mutatta meg Hamletként a Vígszínházban, hogy csaknem képtelen volt egy helyben megállni, besózott sajtkukacként ide-odarohangászott, akrobatikus ügyességgel többször megmászta a magasba tornyosuló díszletet.
Nehéz talpon maradni
A díszlet ezúttal olyan meredeken lejtős mértani alakzat, ami két oldalról fogja körbe a teret, ezen kell valahogyan egyensúlyt találniuk a szereplőknek. Jelképezve ezzel, hogy meglehetősen ingoványos a talaj, csaknem lehetetlen talpon maradni. Krasznai Bora által tervezett, testre feszülő ruhában Sas Zoltán Gertrud, búsképű, szinte rezzenéstelen ábrázatú, miközben női ruhába bújtatottan óhatatlanul komikus. A Krasznai Vilmos által fantáziadúsan rendezett, széles érzelmi amplitúdójú produkció végig vegyíti a tragikumot és a komikumot, nem ritkán az abszurdig fokozva a jeleneteket. Gálhidy Sára Ophelia. Remekül gitározik, jól énekel, de mondhatnám, hogy ebben a verzióban nem sok lapot osztottak neki. Ezt tarthatom az amúgy tömör, mégis az alaptörténetet érthetően magába foglaló, szövegkönyvet készítő Krasznai Vilmos, Sas Zoltán, Vatamány Atanáz hibájának is. Ám felfogható úgy is, hogy ez a háborúskodó, gyűlölködő, örökösen harcoló világ inkább a férfiaké, a nőket jóformán automatikusan elnyomják benne. Vatamány Atanáz a gerincét könnyen hajlító, hajbókoló Polonius. Kerek Dávid és Fülöp Kristóf a barátjukat különösebb skrupulusok nélkül eláruló Rosencrantz és Guildenstern. Más szerepeket is eljátszanak gyors átalakuló képességgel.
Borzadályos dolgokról regél az előadás, mégis örömszínház ez. A hatalmas káosz közepette, amit ábrázolnak a fiatalok, megtalálták a maguk értelmes cselekvését. Lerí róluk, hogy imádják amit csinálnak. Ráadásul még tehetségük és megfelelő szakmai alapjaik is vannak hozzá. A fenébe a zordon világgal, jó ezt látni!
