Éjszakai autószörfölésére mindenki emlékszik, de amikor a haverjaival elkötöttek egy turistabuszt, az is tipikus „Petis csínytevés” volt a Barátok közt című televíziós sorozatban. Barna Zsombor ma sikeres színész.
A Barátok köztben Illés Péter karakterét játszottad nagy sikerrel, közel négy éven át. Milyen hatással volt a művészetedre ez a sorozatszerep?
18 évesen kerültem be a sorozatba. Akkor voltam végzős diák a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. Amikor gimnáziumi osztályfőnököm, Tegyey Ágnes év elején a terveimről kérdezett, elmondtam, hogy színész vagy televíziós személyiség szeretnék lenni, hiszen gyerekként már volt egyfajta televíziós riporteri, műsorvezetői múltam az MTV-nél. Év közben jött a lehetőség, hogy bekerüljek a sorozatba, ahova végül Kalamár Tamás producer és Tombor Zsuzsa casting direktor választott ki Illés Péter szerepére. Szakmailag ez egy nagyon jó iskola volt számomra, hiszen itt el lehetett sajátítani a filmezés alapjait. Nyilván a műfajából eredően kevés idő jutott a jelenetek kidolgozására, gyors tempóban kellett dolgozni. Ez adott egyfajta készséget, hogy relatíve gyorsan helyt tudok állni bizonyos helyzetekben. A rövid távú memóriát is nagyon jól fejlesztette ez az üzemmód. Egy színházi próbafolyamat során egy darab szövege – amit két hónapon át próbálunk – beépül a „merevlemezbe”. A Barátok köztben azonban előfordult, hogy egy nap 10-12 jelenetet vettünk fel. A szöveget előző héten kaptuk meg, így kialakult egy rutin: hétvégén felkészültem körülbelül 60-70 százalékosan, a forgatás előtti este újratanultam, akkor már 90 százalékban rögzült, és a forgatásra maradt az a 10 százalékos változó, ami ott helyben alakult a stúdióban. Máshogy tanulok szöveget egy vezető szerepre a színházban: hetekig keresem magamban a színeket, érzéseket, gondolatokat, amelyek segítenek abban, hogy a figura gondolatai a sajátomként szólaljanak meg.
Fiatalon egy ilyen volumenű sorozatszerep óriási népszerűséget hozhatott. Hogyan élted ezt meg 18 évesen?
Egész jól kezeltem. Nem szálltam el. Valójában a színészetnek nem ez a része érdekel, ez csupán a velejárója. Egészen jóban vagyok magammal. Ismerem a hibáimat és az erényeimet. Persze az első pár hétben bújtam a kommenteket, de rájöttem, hogy valójában nem másoknak, hanem elsősorban mindig a magam elvárásainak szeretnék megfelelni. Mivel maximalista vagyok, ez nem könnyű feladat. Általában soha nem tudom elérni azt a szintet, amit jónak gondolok. Viszont törekedni lehet rá – és én ezt teszem már régóta. Lemondtam arról, hogy a nézőknek akarjak megfelelni. Bízom benne, hogy ha elérem azt a színvonalat, amit szeretnék hozni, és az megfelel az elvárásaimnak, akkor az a nézőknek is tetszeni fog. Tény, hogy a népszerűség érzékelhető volt. Sokszor megismertek az utcán. Azt gondoltam, hogy amikor lekerülök a képernyőről, eltűnik ez az ismertség. De nem így történt. A mai napig felismernek. Pár napja például Pesterzsébeten, a Prímában a kasszás hölgy ismert fel, majd átkiabált a másik kasszásnak: „Nézd, ő a Peti a Barátok köztből!” Ennél még jobban esett egy másik eset, amikor a Káli-medencében szólított meg egy hölgy a kisfiával. Mint kiderült, a Szerb Antal-kód, avagy a Pendragon legenda című előadásban láttak, ami a Budapest Bábszínház egyik kiemelkedő ifjúsági darabja.
Van egy izgalmas és érdekes tudományos témákkal foglalkozó gyerekműsor, a Derítsük ki!, ami az emberi test belső világával ugyanúgy foglalkozik, mint az agy működésének vizsgálatával, az elektromossággal vagy a sebességgel. Megérkezett a műsorba Felfe Dezső, akit te alakítasz.
Ez egy nagyon hasznos, ismeretterjesztő műsor. A gyerekek kérdéseire válaszolgatok tudományos témákban érthetően, játékosan. Már e műsor kapcsán is megismertek és ez számomra nagyon értékes.
Sokan azt mondják, hogy a sorozatszerep egyfajta skatulya, amiből nehéz, sőt olykor lehetetlen kitörni. Nálad nem ezt látom.
Ez két dolognak köszönhető. Egyrészt annak, hogy én csak három és fél évig voltam benne, viszont a sorozat akkor volt a csúcsán, napi kétmilliós nézettséggel. Másrészt nagyon fiatal voltam még, a nézők egy kiforratlan színészt láttak. A sorozattal egy időben a Nemes Nagy Ágnes Szakközépiskolában színész II. képesítést szereztem, majd felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol 2017-ben diplomáztam. Közben fél évig Erasmus+ ösztöndíjjal színészetet és fizikai színházat tanultam Canterburyben, a University of Kent School of Arts tagozatán. Azt gondolom, hogy mindent megtettem azért, hogy kitanuljam a szakma csínját-bínját. Reményeim szerint a nézők most már egy kiforrottabb színészetet láthatnak tőlem, mint annak idején a Barátok köztben.
Az M2 Petőfi TV fő műsorában, az Esti Kornélban minden este élőben láthatunk, házigazdaként, műsorvezetőként. Mennyire hozott ez új színt az életedbe?
12 éves koromban az M2-nek volt egy Kultúrház című kulturális magazinműsora, aminek volt egy gyerekeknek szóló tematikus része, a Felfedezők. Olyan kultúrához kötődő riportokat csináltunk, amelyek érdekelték a gyerek nézőket. Először még riportokat csináltam, majd miután kiköltöztünk a Szabadság téri régi tv székházból a Kunigunda útjára, a Felfedezők kivált a Kultúrházból és önálló műsorként indult el. Ott már műsorvezetőként is részt vettem a produkcióban. Pár év múlva vége lett ennek a műsornak, de szinte rögtön utána indult a Fix.tv-n a Szólj be!, egy kamaszoknak szóló magazinműsor. Struktúrájában úgy nézett ki, mint a Heti hetes, csak gyerekeknek. Egy korosztályunkat érintő témát bedobtak és azt boncolgattuk. Be lehetett telefonálni, élőben ment a műsor, nagyjából két évig. Ezekkel az ifjúsági televíziós tapasztalatokkal lettem ismét műsorvezető. Aztán bő 15 év múlva adódott az életemben egy újabb fantasztikus lehetőség, én pedig éltem vele. November végén volt az első élő adásom, ahol természetesen még nagyon izgultam. Most már egyre jobban érzem magam benne, ami a tapasztalatból eredő magabiztosságnak is köszönhető. Remek a csapat, nagyon sok fiatal, tehetséges emberrel dolgozhatok együtt. Az Esti Kornél egy sokszínű, kulturális magazinműsor, amely nagyjából 60 százalékban a zenéről szól, de azért a kulturális újdonságok, filmek, színházi programok, kiállítások is helyet kapnak. Ami nagyszerű, hogy összeegyeztethető a színházzal.
És a családdal mi a helyzet? Már két pici vár otthon…
Igyekszem egyensúlyban tartani a munkát és a magánéltet. Amikor otthon vagyok, akkor száz százalékban otthon vagyok.
A Budapest Bábszínházban a Peer Gynt-öt próbáljátok. Az első bemutató Magyarországon több, mint 100 éve volt. Milyen előadásra számíthat majd a közönség?
A Budapest Bábszínházban 2025-ben, Szikszai Rémusz rendezésében négyen játsszák Peer szerepét (Bartha Bendegúz, Ács Norbert, Teszárek Csaba és Fodor Tamás), ezzel is elkülönítve a főszereplő bizonyos korszakait. A történet elején Peer Gynt még egy naiv, élénk képzeletű fiatal felnőtt, a sztori végére azonban egy meglett, világot járt, megkeseredett öregember. Peer Gynt egy kalandos életű norvég legény, a mesék világában élő népmesei hős, élete sorozatos menekülés és utazás, hol fantasztikus figura, hol karikatúra, bejárja a világot, sikeres üzletember lesz, végig próbálja a polgári lét változatos szereplehetőségeit, majd vagyonától megfosztva, évekkel később visszatér a szülőfalujába. A férfi-létezés sajátos enciklopédiája, Peer útja során mindent megkap és mindent el is veszít. A vágya, hogy önmaga lehessen. A végső semmivé-válásnál még a kárhozat is csábítóbbnak tűnik a szemében; végül, akárcsak Faustot, az „örök női” mentik meg. Jómagam több színes epizódszerepet játszom a darabban.
Maximalizmusod ellenére mikor volt utoljára olyan pillanat, amikor megveregetted a saját válladat?
Egy-egy előadás után, amikor sikerült átugranom a lécet. Ez általában olyankor történik, amikor nem is erre gondolok, amikor a tudatosság háttérbe szorul. Mindig találok megújításra szoruló részleteket. Megveregetheted a válladat, de ha másnap annak tudatában állsz színpadra, hogy „tegnap nagyon jól ment, ma csak reprodukálni kell”, akkor biztos, hogy nem leszel jó aznap. Az ember lehet magával elégedett, de másnap ismét úgy kell hozzáállnia, hogy vagy sikerül, vagy nem.
