Fotó: Kállai-Tóth Anett

Katona Péter Dániel: Nincs akkora batyum, amit ne tudnék cipelni

A Tündérkert lett a legjobb sorozat, a Magyar Mozgókép Fesztiválon. Az egyik főszerepet, Báthory Gábort, a fiatal uralkodót, a nőket hódító, nagy lángon élő ifjú erdélyi fejedelmet játssza Katona Péter Dániel, nem is akárhogyan. A tehetséges fiatalember frissen szerződött a Thália Színházba, első bemutatója a Feydeau A hülyéje című bohózat, melyben főszerepet kapott. Hamar eldől majd, hogy a fiatal szereposztás, vagy cselszövésben, ármánykodásban, fordulatokban gazdag cselekmény ígérkezik különlegesebbnek.

Korábban a darab kapcsán elhíresült a mondás, miszerint akkor él az ember igazán, ha újabb és újabb szerelembe esik. A fiatal energiáitok mennyiben erősítik, vagy gyengítik ezt a felfogást?

Egészen fiatalok játszanak ebben az előadásban, szinte mindenki 30 év alatti. Ez ad egy más töltetet a történetnek. Egy tipikus Feydeau-i bohózatról beszélünk, roppant szórakoztató, és emellett kifejezetten tanulságos mű. Ez a megközelítés új irányt ad a darabnak. Mindannyiunk problémáiról beszél az anyag, ezért tud szórakoztató lenni. Számomra ez nagy újdonság, mert még nem nagyon játszottam bohózatban.

Miért a Tháliát választottad?

A Tháliába való szerződésem fő motivációja az volt, hogy csatlakozzak egy általam elismert budapesti társulathoz, és ezt a fajta színházi nyelvet meg tudjam tanulni. Ez a fajta színjátszás eddig kimaradt az életemből, sőt távol állt tőlem. A próbafolyamat alatt úgy érzem magam, mint az egyetem első éveiben. Folyamatosan tanulok, és tanulok. Kelemen József, a darab rendezője mestere ennek a fajta színjátszásnak, mindemellett meggyőző pedagógus és színész is. Kifejezetten türelmes velem, amit nagyra értékelek, valóban igyekszik megtanítani ennek a műfajnak a csínját, bínját. Egyelőre még inkább munkának érzem ezt a próbafolyamatot, mint örömjátéknak. Talán majd akkor fogom a műfaj szépségeit élvezni, amikor már játsszuk, elsajátítottam ezt a technikát és ráérzek a bohózat ízére. Ez egy kivételes előadás számomra, mert szakmailag sok olyan feladat van benne, amiről fogalmam sincs hogyan kell csinálni, viszont nagy bennem a vágy, hogy a birtokomban legyen.

Mesélnél a karakteredről?

A darab címe A hülyéje, a címszereplőt, Pontagnacot játszom, aki a darab hülyéje. Egy fiatal gentry közegben játszódik a történet. Az általam formált figura házasságban él, de már unja, mert egész életében az újat, a változatosat kereste. A szituációkból adódóan állandóan hazudik, majd a hazugságspirálok összességéből egy nagyon komikus cselekmény csavarodik ki a végére.

Kik azok, akikre valami miatt felnézel, akiknek szereted a játékát?

Az első ember, aki eszembe jut, László Zsolt, sokat dolgoztunk együtt. Az osztályom is eszembe jut, akikkel együtt végeztem, mindig nagyon motiváltak. Kelemen Józsit is ide tudom sorolni, tőle is sokat tudok tanulok erről a műfajról. Mucsi Zoltán, Gyabronka József, Parti Nóri, Stohl András, Hegedűs D. Géza mind olyan emberek akikkel játszom vagy játszottam és öröm nézni, ahogyan dolgoznak. Plusz örömforrás, hogy a próbafolyamat közben megismerkedhetek az örömeikkel, szorongásaikkal. Szerintem ezek nagyon szép dolgok.

Miért lettél színész, mi motivált igazán?

Úgy érzem, máshoz nem értek igazán. Mindig fel-felsejlett, hogy ehhez van affinitásom. Az évek alatt találtam más motivációkat is: ebben érzem magam otthon, ez az én közegem és szeretem az ezzel a szakmával járó örömöket és bánatokat. Mára annyira az életem részévé vált, hogy nem is tudom elképzelni, hogy ne ezt csináljam.

És mi az, amit leginkább szeretsz ebben a szakmában, a mások életének egy bizonyos szakaszának átélése, abban való megnyilvánulás, vagy pusztán a játék maga?

Az a tény, hogy különböző emberek bőrébe bújunk, próbáljuk őket eljátszani, magunkból megfogalmazni, egy kiváló terápia. Szerintem érdemes abból kiindulni, hogy a színészek alapvetően exhibicionista emberek, ezt a fajta ember típust pedig igen jól lehet táplálni a színészettel.

Sokan pedzegették már, hogy a színész azért szeret más bőrébe bújni, mert önmagában nem talál még olyan mélységeket, amellyel kielégíthetni a magával szemben támasztott elvárásokat. Mit gondolsz erről?

Valószínűleg vannak olyan színészek, akiknek azért esik jól ezt csinálniuk, mert a saját életükkel nincsenek rendben és ezzel szeretnének megoldani, vagy áthidalni bizonyos problémákat, élményeket, elmulasztott reakciókat. Ennél én sokkal tudatosabb ember vagyok és sokkal egyszerűbb módon működök. Szeretem azt, amikor próbálunk, szeretek rájönni helyzetekre és azt is szeretem, amikor nézik az emberek, amit csinálok. Olyanról az én esetemben nincs szó, hogy valami elől elbújnék, vagy nem mernék az életemmel szembenézni. Bátran szembenézek, időnként átvizsgálom, de nincs is akkora batyum, amit ne tudnék cipelni vagy megküzdeni vele.

A szakmádnak melyik az a szegmense, amelyben a legkomfortosabban érzed magad?

A filmforgatások alatt komfortosan érzem magam. Valójában minden olyan helyzetben, amikor színészként kell jelen lenni, komfortosan érzem magam. Azért emeltem ki a filmet, mert talán ez az a terület, ahol a legkönnyebben veszem az akadályokat. Nem tudom ez mi miatt van, talán adottság, de a kamera előtt nincsenek bennem görcsök. Szinkronizálni is szeretek, ez kapcsolja ki leginkább az agyamat. Soha nem élem meg teherként. A színházi feladatok jobban fel szokták adni a leckét. Azt meg ezért szeretem.

Végre eljutottunk a filmhez. Tisztában vagy az erősségeiddel?

Hát, igazából erről más többet tudna mondani, de nyitott partner vagyok, az biztos. Keresem a megoldásokat, igyekszem mindenkihez baráti alapon közeledni.

Megkérdeztem rólad a rendezőt, Madarász Istit, tőle idézek. „Katona Peti egy egészen kivételes tehetségű színész, életem egyik legjobb döntése volt az ő kiválasztása az ifjú Báthory fejedelem szerepére. Nemcsak nagyon jól megcsinálta, hanem valóban létrehozott egy személyt, aki ellentmondásos, elgondolkodtató, egyszerre vonzó és végtelenül taszító. Csodás élmény volt nézni a forgatáson, ahogy dolgozott.”

Hát, valóban ez volt életem legnagyobb ívet bejáró munkája. Azontúl, hogy korán kellett kelni, minden pillanatát élveztem. Nagyon szerettem, igazi barátságok is köttettek ezen a forgatáson. Minden szempontból jó csillagzatok alatt készült produkció volt. Szeretném folytatni, amit elkezdtem. Az a célom, hogy a szerencsém, és a tanulni vágyásom mindig velem legyen, és részt vehessek minden olyan dologban, ami megtalál ebben a szakmában és persze hogy képes legyek mindenben 110 százalékot nyújtani.

Írta: Tarnócai Éva