Koncert hangulat van a hogyan tudnék élni nélküled? előadásán az Erkel Színházban. Akár ülve is ringatóznak a nézők az ismert slágerek hatására, többeknek mozog a szájuk, mormolják magukban, vagy nem is annyira magukban a szöveget.
Demjén Ferenc, sokak számára becenevén Rózsi, számai örökzöldeknek, és szerzőjükkel együtt, már-már ikonoknak számítanak. Ezek felhasználásával készült a a Hogyan tudnék élni nélküled?című film, amit több mint egymillióban néztek meg mozikban, így az 1990 után készült magyar alkotások legnézettebbike lett. Naná, hogy készült belőle musical, felhasználva Kirády Attila ötletét, Goda Krisztina és Kormos Anett forgatókönyvét. Ebből írta a színpadi szövegkönyvet Szente Vajk és Galambos Attila. Pontos meghatározás ez, nem is nevezik a produkció szórólapján darabnak, musicalnek sem, mert ebben az esetben a daloké a főszerep. Ezeket kötik össze az amúgy épkézláb jelenetek, különböző szituációk, és nyilvánvalóan főszálként egy szerelmi történet.
Ami szerint három már felnőtt fiatal kutakodik az anyjuk cuccai között és megtalálják az eddig előttük abszolút titkolt naplóját, amiben leírja egy balatoni nyár nagy szerelmének történetét. Ráadásul kiderül, hogy egyikük apja nem is az akinek hitték, hanem ő ennek a nagy szerelemnek a gyümölcse. A valódi apa már ismert zenész, de a szüleivel, a jómódú udvarló rámenősségével, és amúgy szeretetével, szolgálatkészségével megalkudva mégsem hozzá ment a mama, hanem a módosabb egzisztenciális biztonságot jelentő vőlegényéhez. A kerettörténet a mában kezdődik és fejeződik be, e szerint megelevenednek a napló lapjai.
Előtérbe kerül a nosztalgia
Érdekesség, hogy rögtön a premiert követő napon mutatták be a József Attila Színházban az Anconai szerelmesek a Balatonon című produkciót, amit nem musicalnek, hanem zenés komédiának neveznek, ebben az esetben, ahogy előzményében, a kiadós országos sikert aratott Anconai szerelmesekben ugyancsak, Vajda Katalin szövege volt előbb és ezekhez kerestek olasz slágereket, melyeket magyarítottak. De ugyancsak a nyári Balatonnál, szintén évtizedekkel előbb játszódik.
A káosszal, gyűlölködéssel, túladagolt politikával fertőzött, sok tekintetben rossz hangulatú Magyarországon nem véletlenül kerülnek előtérbe a múltat vissza nosztalgiázó, búfelejtető, alapvetően habkönnyűen szórakoztató produkciók, melyek kikapcsolódást jelentenek a mindennapok nyűgeiből. És bár van bennük karcosság, kesernyésség is, meg némi fájdalom, alapvetően kitörő örömet, boldogságot sugároznak magukból, színes, szenvedélyekkel teli világ képét mutatják akár érzelmességbe is átcsapó dalokkal, táncokkal, impulzív színpadképekkel felvillanyozva a nézőket.
A Hogyan tudnék élni nélküled? színházi verziójának jegyeladása is magyar rekordot döntött, egy nap alatt elkapkodtak rá minden fellelhető, azaz 46 ezer jegyet, a hoppon maradottak nagyszámú hada pedig a legkülönbözőbb furfangokkal próbálkozik, hogy valahogyan bejusson valamelyik előadásra. Ha most kapásból kitűznének még 50 előadást, valószínűleg annak belépőit is rövid távon felvásárolnák a produkcióra bejutni sóvárgók.
Alaposan megmozgatja a szereplőket
A kezdés előtt egy elképesztő méretű, hatalmas strandlabdát gurítanak a nézőtérre, úgy, hogy a közönség tagjai a fejük felett tovább adva, juttatják fel a színpadra. Ezzel már aktivizálják a publikumot, ami itt bevált szokás, és rögvest jókedvre is derülünk. Egyszerű és hatásos ötlet. Szente Vajk rendező hatásosan tudja hasonlókkal telis-tele tűzdelni az előadásait, és erőteljesen felpiszkálja a színészek játékkedvét. Pozitív értelemben véve energiavámpírként is működik, kiadós energiabedobásra készteti a szereplőket, és valahogyan általában még azt is eléri, hogy ezt jókedvvel tegyék, átsugározzák a közönségre az energiát, amit befektettek. Ezúttal is ez történik.
Túri Lajos Péter koreográfus is, mint mindig, alaposan megmozgatja a szereplőket, valóságos energiabombákként ropja a többségük, persze általában vannak a táncból azért némiképp felmentettek, ahogy ezúttal is. De él, pulzál, szinte örökös mozgásban van a színpad, amit időnként füstköddel árasztanak el, az első sor előtt magasra fellövellő lángcsóvák is adódnak, meg a háttérben videó bejátszások, Kovács Yvette Alida valóságos karnevállá formálódó élénk színű ötletes szabású jelmezeinek hada, pénz, paripa, fegyver, miegymás, mindaz ami a műfaj igénye. Dübörgő zene, ez legalább annyira koncert, mint színház. Meg revü. Minden amivel el lehet kápráztatni a nagyérdeműt, és igencsak „káprázik” is.
Helyeselhetően kockáztatott üzemmenet
A szerelmes fiatalember, nem lekettőzve, hanem zenés darabok esetében ritkaságszámba menően, Ember Márk. Ez persze kockázat, mi lesz a jókora üzletmenettel, és a nézők hatalmas csalódottságával, ha a trófeának számító jegy nagy nehezen való kiküzdése után netán elmarad a betegsége miatt előadás. Másrészt mégis helyeselhető, hogy csak ő adja Gergőt, nem csupán azért mert a filmben is ő volt, hanem amiatt is, mert a musicalek világában már-már olyan sztárrá vált, mint valaha az operettekben Honthy Hanna. Egykor a Csárdáskirálynőben mindenki őt akarta látni, ahogy a Hegedűs a háztetőben Bessenyei Ferencet. Sok tekintetben a musical műfaja iparosította el a színházat, hozott akár négyes szereposztásokat is. Amik soha nem tudnak egyenrangúak lenni, hiába is állítanak mást a direktorok. Ha négy színészre is rá lehet osztani Tevjét, ahogyan ezt a Budapesti Operettszínházban tették, akkor talán egy sincs aki telitalálat.
Ezért helyeslem, ha a színész személyiséggel, talentummal kivívott rangja valamennyire a helyére rázódik időnként. Esztert Törőcsik Franciska alakította a premieren, de őt már lekettőzték a kétségtelen tehetségű Kovács Gyopárral. Gábor Marics Peti vagy Veréb Tamás. A többiek is beleadnak apait-anyait. Eszter merev apjaként, tulajdonképpen főgonoszént, Szabó P. Szilveszter funkcionál, aki a lányát eltaszítja élete szerelmétől, a neki biztos egzisztenciát jelentő, de nagy lángolással nem járó, korrekt vőlegény, azaz Márton miatt, az bőrébe Brasch Bence bújik.
Amennyire a szerepe engedi, mindenki bedob apait-anyait, Tóth Angelika, Kirády Marcell, Kovács Harmat, Vásári Mónika, Csobot Adél, Fehér Tibor, Cseh Dávid Péter, Pásztor virág, Bede-Fazekas Máté, Bernáth Nina és a jelenkori Gergőként Feke Pál, a jelenkori Eszter szerepében Auksz Éva egyaránt odaadással vitézkednek. A színpadon játszó zenekar elementáris. Rákay Tamás díszlete látványosan funkcionális.
Az előadás pedig bombasztikus siker.
