Pogány Induló, Illés Fanni, Simonyi Balázs. Az almafa virága című vietnámi-magyar kooprodukciós játékfilm után György Lea producer újra a dokumentumfilmek felé fordult. Ötletei szerteágazóak, de egyvalami közös minden munkájában: az embert mozgató tettek, legyen az sport, szerelem, vagy a tehetség inspirálta produktum.
Különböző filmek ötletének fejlesztésével, előkészítésével, gyártásával és forgalmazásával foglalkozol. Hogy lett Pogány indulóból HBO-sorozat?
Mikor befejeztük Az almafa virágát, Józsa László producer (Speak Easy Project Bt.) keresett maga mellé valakit, a Kékkör produkcióba, így kerültem képbe. Azóta ott ragadtam náluk gyártásvezetőként, line producerként, producerként együtt fejlesztjük ezeket a projekteket. A Pogány induló projekt úgy jött, hogy március körül bekopogott hozzánk egy fiatal srác, – Tóth Olivér rendező – hogy ő már elkezdte forgatni Pogány Indulót az első budapesti önálló fellépéseitől és hogy nagyon tehetséges, karakteres a srác, imádják a fiatalok, és hogy érdekel-e minket ez a téma. Tóth Olivér rendező már akkor hitt benne, amikor még nem futott be Szirmai Marcell, így Szombath Máté operatőrrel karöltve kezdték forgatni a tehetséges zenész koncertjeit, 2022 szeptember óta. Akkor, abban a pillanatban még nem tudtuk, hogy mennyire lesz sikeres ez a dokumentumfilm, de 2024 év elejétől komolyan elkezdtünk vele foglalkozni, majd az HBO-nak is megtetszett. Végül a Pogány Induló – Vajon mit mondana anya? egy négy részes zenés felnövéstörténet, és persze korlenyomat is egyben, három év forgatásának eredménye.
Megfejtetted a varázslatot, hogy miért olyan népszerű ez a fiatal srác?
Mert Szirmai Marcell, – művésznevén Pogány Induló – a saját és a generációja problémáit nyíltan felvállalja és beszél róluk úgy, hogy közben ő egy nagyon normális családból származik. Mégis elénekli a generációs „adjunknekit”, az „iszunkbulizunkdrogozunkcsajozunk happységet”. Talán ezért lett pár év alatt a magyarországi rapzene egyik meghatározó arénákat megtöltő alakja. Mindehhez fontos adalék, hogy Marcell egy ADHD-s fiú, aki a szentesi művészeti iskolába járt, végül a hatalmas sikerrel járó pályaíve miatt egyelőre le sem érettségizett. A rendező és operatőr együtt mentek a forgatásokra. Nekik is nehéz volt közel kerülniük Marcihoz. Valamikor órákat vártak Marcira, valamikor el is maradt a forgatás. Nagy türelem és speciális hozzáállás kellett mindkét részről. Nagyon lassan engedett magához közel bennünket Marci. Mi inkább a háttérből irányítottuk a folyamatokat. Ha belegondolsz ez a srác még mindig csak 20 éves! Mikor elkezdtük a forgatást, nem volt még 18 éves. Ez egy olyan projekt volt, ahol folyamatosan ment a munka, 80 napon felüli forgatási időnk volt. Az utolsó a Szigeten volt. Egy nagyobb forgatásra, mint például az Arénában, vagy a Szigeten, akkor három-négy operatőrrel vonultunk ki, mert soha nem tudtuk, mi lesz aznap érdekes. Mint tudjuk, a fikciós filmeknél rendező rendezi a jeleneteket, ezesetben az élet.
A Kék-kör című produkciótok a kék túráról szól, és szintén dokumentumfilm sorozat. Rendezője Simonyi Balázs. Ezt is az élet rendezte?
Nem, ehhez komoly terv, komoly stáb és Simonyi Balázs hosszútávfutó, rendező kellett, aki rekord idő alatt 16 nap alatt futotta le a 1172,5 km-t, Írott-kőtől Hollóházáig. Öt kamerával, elektromos kerékpárokkal, vagy éppen gördeszkával, drónnal követtük végig és lakóbusszal, mozgattuk a stábot. Közben engedélyeket kellett szerezni, útvonalakat biztosítani, és időnként sorompókat felnyittatni, miközben folyamatosan vigyáztunk a természetre és a helyi éttermekből hoztunk ebédet vagy főztünk is 18 főre.
Illés Fanni paraolimpikonról is elkészítettetek egy portréfilmet. Hogy jött az ötlet?
Bor Péter operatőr megkeresett minket, hogy van egy története egy olimpiai bajnok úszónőről, aki anyaként pár év kihagyás után készül a párizsi paraolimpiára. Felkértük Korn Anitát és Hernáth Csabát rendezőnek. Már akkor éreztük, hogy Pétert magával ragadta Fanni személyisége, és az élete. Beadtunk egy pályázatot az NFIhez, amit azonnal meg is nyertünk. Már Fanni felkészülését is felvettük, majd kimentünk Párizsba, az olimpiára is forgatni. Sok mindenről szól ez a film, az önmagunk elfogadásáról, a kitartásról, a hitről és arról, hogy anyaként hogyan tudta menedzselni a felkészülését, majd miután ezüstérmes lett, azt hogyan dolgozta fel a paralimpiai, világ- és kétszeres Európa-bajnok magyar paraúszó. Nagyon jó lett a film, a Speciális Filmfesztiválnak ez lesz a nyitófilmje. Egyébként mindhárom filmünkkel éppen a premierek előtt vagyunk. Pogány Induló és Illés Fanni filmjét ősszel mutatjuk be, a Kékkör még egyeztetés alatt áll.
Gyártásvezetőként is több projektet vittél, a Lechner örökséget és a Várépítőket, amelyben a budai vár történetét mutatjátok be, az 1100-as évektől a napjainkig. Min dolgozol most?
Van egy saját produkciónk is, Albánia királynéja volt a magyar származású Apponyi Geraldine, akinek története mesébe illő. Ezt fejlesztjük éppen. Ugyan egy rövid életű albán királyság első és egyetlen királynéja volt a magyar szépség, mégis a megtervezett házasság korán szerelmi házassággá változott. Hamarosan fogok találkozni Albániában az unokájával, aki nagyon szereti Magyarországot, a Corvinuson is tartott előadást és gyűjti az Apponyi relikviákat. Most keressük a helyszíneket, dokumentumokat, kutatjuk a múltat. Az is fontos, hogy a herceg, az unoka mennyire fog közel engedni magához.
Egy igazi játékfilm nem hiányzik a lelkednek?
Nem. A játékfilmek mind rendezett, kreált jelenetekből állnak. Az almafa virága előtt is dokumentumfilmeket készítettem. Ghánáról, ahol magyarok új iskolát építettek Koforiduában, vagy Venezuelában, Vietnámban forgattam, ahol élethelyzeteket, emberi sorsokat mutattam be. Például mi történt azokkal a vietnámi diákokkal, akik itt jártak egyetemre Magyarországon, milyen szerelmek szövődtek közöttük? De kiemelhetném a Magyar lapátot, amely film Wichmann Tamásról szól. Úgy gondolom, hogy ezek a dokumentumfilmek közelebb állnak hozzám. Számomra nagyon fontos az a személyes kapcsolat, amit kiépítek azokkal, akikről a dokumentumfilmjeink szólnak. Anélkül nem megy.
És folyamatos mozgásban vagy. Utazol, kutatsz, kapcsolatot teremtesz, szervezel és megint utazol, itthon és külföldön egyaránt.
Igen, valószínűleg nekem ez az ami közelebb áll a személyiségemhez. Mindegyik dokumentumfilmem más helyzetet, körülményt mutat meg és teljesen eltérő személyiségeket tár elénk. A Kékkörnél egy futóval dolgoztunk együtt, mindemellett egy kiemelten intelligens, de nehéz emberrel, vagy Fanni, aki eleinte nagyon nem engedett közel magához, meg is maradt egy fal köztünk, a története mégis lenyűgöző. Ahogy ő szokta fogalmazni, ő egy lábatlan ember, de edz, van egy kisfia, és megtalálta a módját, hogy készülni tudjon az olimpiára. A Pogány Indulóhoz, Marcihoz is nehéz volt közel kerülni, de megértettem, hisz nekem is voltak kamaszgyerekeim, akiknek megvoltak a saját titkaik. Ezen kívül ADHD-s fiú, és nekem is volt ilyen tanítványom, és tudom mennyire másképp kell őket kezelni, és elfogadni. Marci a zenében tudott kiteljesedni. Maga a téma rettentően érdekes és a generációja szempontjából pedig egy nélkülözhetetlen lenyomat. Tizenéves gyerekek vannak a koncertjein, akiket a szüleik visznek el, és ha meghallgatod, egyik-másik számtól ketté áll a füled. Mégis telt házzal mennek a koncertjei. Vagyis mindegyik más karakter, más személyiség, más történettel. Fannit azért éreztem közel magamhoz, mert nagyon megértettem azt, amikor kisgyermeke van az embernek, és amellett elkötelezett feladata is. Marcit azért, mert tudom, milyen őrültségek foglalkoztatják a kamaszokat, mégis imádjuk őket. Simonyi Balázst meg azért, mert mentünk vele, utána és teljesítettünk mi is valamit. Tiszteletre méltó az a kitartás, amit képvisel. A hozadéka meg az volt, hogy mi is kinn voltunk a szabadban és nap, mint nap rádöbbentünk, Magyarország milyen gyönyörű.
