David Mamet Oleanna című darabját Puskás Samu fordította és rendezte a Centrál Színházban. A döbbenetes történetet egy levegővel néztem végig. A sztori nem attól sokkoló, hogy egy diáklány szexuális zaklatással vádolja sikeres professzorát, hanem attól ahogyan és amiért tette ezt. Annyira jól van felépítve ez a mély, fájdalmas és hihetetlen reakciókkal tűzdelt darab, hogy a végén meg sem hajolnak a színészek. Kimennek, a gondolatainkat meg ott hagyják a fejünkben, de tapsolni valóban nincs kedvünk, holott fantasztikus alakítást láthattunk a professzort alakító a Centrál Színházban először színpadra lépő Szabó Kimmel Tamástól.
Sokáig azt hittem kialakult bennem egy kép rólad a filmek kapcsán. Tévedtem. A Made in Hungaria szerethetően laza Mikije után – 15 év múlva – lenyűgözött a Lefkovicsék gyászolnak című film ortodox zsidó Ivánja. Eszméletlen jó alakítás, gondoltam. Aztán most megnéztelek az Oleanna-ban, mint avantgárd egyetemi tanár, egy sikeres könyv szerzője szerepében, akit ránézésre imádnak a tanítványai. És ezt a népszerű professzort egyszer csak meglepi egyik tanítványa, aki semmit nem ért abból, amit tanítani akar neki. A lány hisztizik, nem akar megbukni… Mit tesz ilyenkor egy tanár? És mit tenne ilyenkor Szabó Kimmel Tamás?
Jelen esetben a karakterem megpróbál egy gyors egyeztetést biztosítani a tanítványnak, hogy átbeszéljék, mi a probléma. Ebből aztán egy hosszú megbeszélés lesz, mert megérti a lány panaszát és szeretne segíteni neki. Azonban ezen a találkozón a mondanivalója csak tovább szítja azt a társadalmi különbségből fakadó feszültséget a lányban, ami átszövi a történet gyökerét kettejük közt. Fontos, hogy ez a feszültség egyfajta alapként szolgál a professzor iránti végső, mondhatni tragikus viszonyához. Hogy én mit tennék egy ilyen esetben? Feltehetőleg ugyanezt, de más a működésem, mint a szerepemnek, ezért nem gondolom, hogy hasonló végkifejlet következne be. Ami nagyon fontos ebben a műben, hogy mikor azember magáról beszél, az a hallgatóban nem tudhatjuk milyen korábbi traumákat triggerel és hogyan csapódnak le azok a mondanivalók, illetve működések. Az emberi kommunikáció az egyik kulcs. Persze van több kulcs is.
Milyen kapaszkodóid voltak a próbafolyamat során?
Elsősorban Hermányi Mariann csodálatos színművészete, másodsorban Puskás Samu, korát meghazudtoló érettsége és színházi látásmódja. Valamint a saját magam. Elképesztően nehéz anyag ez, nem csak a viszonyrendszer, hanem a szövegmennyiség miatt is. Fontos találkozás ez nekem mindkettejükkel és a Centrál Színházzal is. Boldog vagyok, hogy a része lehetek.
Mikor érezted, hogy ilyen döbbenetes hatású lesz színpadon David Mamet drámája?
A hatással én nem foglalkozom mint színész. Jó esetben csinálom a dolgom és az majd valamilyen hatást kivált a nézőkből. Olvasva a darabot már körvonalazódott, hogy ez egy fontos írás, ezért is mondtam igent Puskás Tamás felkérésére. Most, hogy megvolt a premierünk, a nézők visszajelzéséből érezhető volt, hogy senkit sem hagy hidegen sem a téma, sem az előadás. Elképesztő viták alakultak ki a környezetünkben, hogy kinek van igaza, vagy ki a hibás a darabban és ez azért szuper, mert ezért lett elővéve ez a mű. Azonkívül, hogy két tűpontosan megírt karaktert játszhat el két színész, a társadalmi üzenete megkerülhetetlen. Ezért is fontos a színház, hogy ilyen eszmecseréket generáljon az emberek között és ezek által közelebb jussunk a működésünk megértéséhez.
Puskás Samu fiatal rendező. Közelebb áll a darab „egyetemista” szereplőjének korosztályához. Mennyiben tudott segíteni, illetve volt erre szükséged e szerep megformálása kapcsán?
A darab szempontjából, vagy az én dolgom felől nem volt jelentősége kifejezetten, de nyilván abból az aspektusból, hogy más színházi működésben szocializálódtunk, bizony van. Samu egy végtelenül természetes és higgadt rendező, nyomát sem hordozza azoknak a rossz beidegződéseknek, amikkel én találkoztam a pályám során. Ezek eredhetnek rossz hierarchikus mintákból, öröklött rendezői jelenlétekből, de ő teljesen tisztán volt jó vezetőnk. A szerepem fejlődési íve igazán izgalmas, egy professzori kinevezésére váró, közkedvelt tanár a siker kapujából, egyszerre a pokol kapujában találja magát.
Szabó Kimmel Tamásban változott valami John története kapcsán?
Nem hiszem, hogy változott volna úgy, ahogy a kérdés szól, mindenesetre nem árt néha beengedni az életünkbe ezeket a történeteket, hogy mindig, minden körülmények közt figyelmeztessenek minket arra, hogy emberek vagyunk
Nem tudom, hogy kiderült-e számodra, de nagyon tetszett, amit csináltál a színpadon. Oly annyira, hogy tapsolni én sem tudtam volna, de szívem szerint utánad szaladtam volna, hogy kifejezhessem együttérzésemet. Ha mást nem is, de tollat mindenképpen ragadnék John professzor védelme érdekében. Benned milyen érzések dúltak a színpadon?
Nagyon vegyesek. Nehéz erről még ennyire frissen beszélni, mert még bennem is érik az érzelmi szerkezet, alakul. Nem egy könnyű szerep és nem egy könnyű előadás az biztos. Hat rám, ahogy a nézőkre is.
Ha hallanál ilyen esetről. Mit javasolnál a professzornak, mit tegyen?
Talán azt, hogy ignorálja amennyire csak lehet a másik felet. Keressen egy jó ügyvédet és ne akarja egyedül megoldani a megoldhatatlant.
Hogy tudsz egy ilyen munka után kipörögni a szerepből? Van erre technikád?
Nincs kifejezetten technika, otthon egy kád forró vízben szépen átlehet gondolni, hogy mi sikerült vagy mi nem. Aztán legközelebb javítani ha kell. Elég régóta csinálom ezt a szakmát, megtanultam a színházban hagyni azt a részét, amit nem akarok hurcolni hazáig.
Úgy érzem egyre mélyebbre kerülsz magadban. Talán egyre inkább megismerted önmagadat is? Vagy ennek a mélyülésnek mi az útja?
Van pszichológusom évek óta, úgy érzem remek szakember és hasznos munkát végzünk. Nyilván az ember ahogy idősödik, alakulnak a fontossági sorrendjei is. Igyekszem tisztítani az környezetem a mérgező munka és emberi kapcsolatoktól. Ez változtatott rajtam a legtöbbet azt hiszem az elmúlt években. Még akkor is, ha ez nehezebb vagy olykor fájdalmasabb út. Mégis jó ez így nekem.
Ki az, akinek mindenképpen küldenél erre a darabra meghívót és miért?
Lenne erre egy jó válaszom, de megtartom magamnak… Szívből ajánlom mindenkinek, mert igazán remek előadás lett és fontos a mondanivalója.