A Madách Színház zenei igazgatója globálisan érzi a zenei műfajok csínját-bínját. Császár Angéla azt nyilatkozta róla, hogy nemes, érdekes, a versekhez illő, sőt a szövegeket továbblendítő zenét komponált számára. Kocsák Tibor olyan zenevarázsló karmester, aki estéről estére képes előcsalni a lélek örömkönnyeit a közönség szeméből.
– Mikor érte legutóbb az a katartikus érzés, amiért ezt a pályát választotta?
– Tulajdonképpen majdnem mindig elér oda az előadás. Szerzőként pedig minden új bemutató egyfajta revelációként hat rám. A pandémia alatt csináltunk egy fantasztikus előadást, Sir Andrew Lloyd Webber Song and Dance-éből a Vasárnap mondd el! című musicalt, Szirtes Tamás rendezésében, és a Madách Színház stúdiószínpadán kiépült kvázi tévéstúdióból sugároztuk élőben! Egyszemélyes darab, egy dalokkal ellátott monodráma. Nálunk Gallusz Nikolett, Gubik Petra és Simon Boglárka játszotta a főszerepet. A produkció élő zenekari kísérettel került színpadra. Így kerültem képbe.
– A produkció teljes zenei vezetésével…
– Ami csodálatos dolog volt. A meglepetés ereje valóban primér élményként ért engem is és mindnyájunkat. Ilyet ugyanis még nem csináltunk. Egyszerre volt film, színházi előadás – látható közönség nélkül –, koncert és lemezfelvétel. Vagyis teljesen új műfaj teremtődött a színházban. Őszintén úgy éreztük, hogy a közvetítésen keresztül még ki is tárul a színház a világ felé. Ez Szirtes Tamás ötlete volt. Ez volt az első előadás az életemben, lassan harminc éve vagyok a Madách Színháznál, amikor pontosan, hosszan és kellő biztonsággal tudtunk felkészülni. Nyugodtan, szépen felépítettünk minden hangot, szótagot, érzést, mozdulatot és a közvetítendő gondolatot. A bemutató előtt négy-öt hónappal elkezdtünk online próbálni a három művésznővel és a rendezőnkkel.
A cikk folytatása a Pepita magazin novemberi számában olvasható.
