Felvették a Színművészeti Egyetemre, de két év elvégzése után más irányt vett az élete, megszakította tanulmányait, majd a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz szerződött súgónak. Színész 2 végzettségével olykor színpadra is kerül, legutóbb a Fame című musicalben láthatták a nézők. Soltész Rita amolyan önjáró színházi ember, tengernyi gondolattal.
– A Színművészeti Egyetemre járt, de súgóként dolgozik. Hogy is van ez?
– Nem végeztem el. 2008-tól Novák Eszter és Selmeczi György zenés színész osztályába jártam, de 2010-ben otthagytam az egyetemet. Nehéz lehet ezt megérteni, hiszen nem egyszerű bejutni, nekem is csak negyedszerre sikerült. A második év végére azonban olyan nagyon szerettem volna jól teljesíteni, hogy begörcsöltem. Ezt a pszichés teljesítési kényszert már fizikai tünetek is kísérték, és azt gondoltam, ez így nem mehet tovább, időre van szükségem.
– Most a színészeket segíti a munkájukban.
– Azt gondolom, hogy aki színházban dolgozik, aki emberi érzelmeket jelenít meg, vagy pusztán megfigyel, ezt a fajta tevékenységet nem foghatja fel munkaként. Ez nem olyan, mint amikor megérik a paradicsom, és leszedik. Az munka. Színházban dolgozni hivatás, küldetés. Mérhetetlen nagy felelősség, olyan, akár az egészségügyi vagy a pedagógiai hivatás. Teljesen mindegy, milyen minőségben vagyok jelen, súgóként vagy színészként, felelős vagyok azért, hogy ha valaki eljön megnézni egy előadást, úgy érezze, valóban megérte. Ez a fontos. Ezért csinálom.
– Mit gondol, miért szeretnek önnel dolgozni a színészek?
– Talán azért, mert színészaggyal gondolkozom, és annyira rajtuk vagyok a próbafolyamat alatt, hogy pontosan látom a csendeket. Hogy mikor gondolkoznak a szövegen és mikor torpan meg a szerep egy szituációban.
A cikk folytatása a Pepita magazin októberi számában olvasható.