„Énekel a Fame-ben, komponál a fényben, élőben zongorázik, Táncol a járdán, majd partnert dob a feje fölé, és tanul a Pesti Broadway-n. Weber Tamás mindemellett végtelenül alázatos, tehetséges, érett és okos ember.” Ezt egy kiváló színész, Kiss Diána Magdolna fogalmazta meg, aki nemcsak tanárt alakít a Fame-ben, hanem zsűriként is részt vett a tinédzser szereplők castingján.
– Úgy tűnik jelenleg igen sok lovat ülsz meg egyetlen fenékkel. Fiatal vagy, de kérdés meddig feszítheted ezt a helyzetet?
– Ugyan vannak nyugis időszakok az életemben, de azok mostanában csak 1-2 hétig tartanak, mert novembertől kezdődően szinte minden egyszerre összejött. Felvettünk három koncertfilmet, az egyik Bársony Bálintékkal készült, a Magyar Rapszody Projekttel, akik régi népdalokat, ősmagyar dallamokat írnak át könnyebben fogyasztható, kicsit jazzesebb stílusra. A másik; fantasztikus világosító munkám volt Nédó Olga hegedűművésznő koncertfilmjében, a Magyar Vöröskereszt kulturális és jószolgálati nagykövete szintén népdalokat ötvöz korszerű hangzásvilággal. A harmadik munkám a gyors ritmusa miatt is bravúros Fricska együttes innovatív néptáncshowja volt. Mindeközben végzem a Pesti Broadway Musical Stúdió operett és musical szakát, dolgozom az Operettszínházban és játszom Székesfehérváron a Fame-ben. December végén még ezt a sűrű időszakot is megfejeltem. Két ünnep között ugye Schlomot játszottam a Fame-ben, a 6szín Teátrumban fénytervezője voltam Szabó P. Szilveszter rendezésének, az Édeskettes hármasban című musicalnek, szilveszterkor és elsején pedig Mága Zoltán gáláján programoztam a világítást.
– Vagyis megtartottad az Operettszínházban a világosító állásodat, miközben készülsz a musicalszínészi pályádra és végzed a Musical iskolát. Milyen végzettséged lesz?
– Mi még úgymond a „régi” képzésben edződtünk, így sikeres vizsga után kapunk egy gyakorlatos színész papírt, majd lesz egy erre épülő év az új rendszer szerint, s azt elvégezve megkapom a színész 1-et. Az iskolának van egy együttműködése az Operettszínházzal, így reggelente itt vannak a tánc,- és a színészmesterség órák is. Tanulunk korrepetíciót, beszédtechnikát és színháztörténetet is. A zeneóráink, az ének és hangképzés, valamint a szolfézs-zeneelmélet pedig a vasutas zeneiskolában vannak.
– Vörösmarty Színház castingot hirdetett a Fame című musical bemutatójára, ahova 350-en jelentkeztek, te bekerültél a 22 fiatal énekes-táncos közé, és megkaptad Schlomo szerepét. Mit jelent neked a Fame?
– Sokmindent. Miután nyáron megtanultuk az összes kórusanyagot, elkezdődtek a táncpróbák Rovó Tamás koreográfussal és Beliczai Béla koreográfus-asszisztenssel. Mikor kapcsolódtunk a próbákhoz, a táncosok már tudták a tizenegy perces nyitányt. Egy hét alatt azért mi is megtanultuk ezt, sőt, a címadó dalban tánc közben feldobok egy lányt, aki a levegőben spárgázik egyet, miközben átszaladok alatta. Többször sikerült ez a látványos táncelem, de egyszer valamilyen oknál fogva, letapadt a jobb lábam, a lány ráesett, másnapra nem tudtam ráállni. Szerencsére nem tört el, némi pihenés után úgy döntöttem mozgás közben fogom gyógyítani ezt a durva húzódást, mert annál rosszabbat elképzelni sem lehet, hogy nézem, ahogy a többiek táncolnak, énekelnek, én meg ülök a nézőtéren felpolcolt lábbal.
– Úgy hallottam a Fame tanári kara is kivette a részét a próbafolyamatból!
– A tanáraink a Vörösmarty Színház színészei voltak, Kiss Diána Magdolna, Kozáry Ferenc, és Sághy Tamás. A beválogatott diákcsapat egy része még pályakezdő színész, így Hargitai Iván rendező egykézben fogta az előadást, ő volt az, aki nagyon nagy türelemmel vezetett minket, közösen elemeztük, boncolgattuk a szerepeinket. Végül összeállt minden és nagyon jó csapat lettünk.
– Talán emiatt is sikerült olyan jól az előadás, érződött az energia, az összetartás…
–Bárkihez fordult az ember, mindenki segített, olyan érzés volt, mintha évek óta ismernénk már egymást. Az Ott megy ő, egy hat perces szám, azt is végigtáncoljuk, a címadó dalt és a Táncol a járdánt is. A nyári próbákon röpültek rólam a kilók. Amúgy a szeptemberi próbák alatt, a premier előtt az volt a legnehezebb, hogy egy hét alatt visszanyerjük azt a kondíciót, amit a nyári próbák alatt, június elejétől július végéig megszereztünk.
– Erre szükséged is volt, hisz az előadás teljes ideje alatt folyamatosan a színpadon vagy!
– Ez így van. 3 óra 20 perc a darab szünettel együtt, a tiszta játékidő 3 óra. Szinte senki nem jön le a színpadról. A második felvonás a „Nyílt nappal” kezdődik, mindenki egy kicsit elegánsabb ruhában van, utána a két oldalra kimennek átöltözni és van egy kis pihenő idejük. Eddig fel sem tűnt, de én vagyok az egyetlen, aki ezt a három órát folyamatosan bent tölti a színpadon, mert a „Nyílt nap” után azonnal átülök a következő jelenetbe.
– Énekelni tanulni marad időd?
– Hogyne. A stúdióban is van rendszeresen énekóra, Lukács Anitánál tanulok, de évek óta járok Kéringer Lászlóhoz. Kiválóak a szakmájukban.
– Van kilátásban valamilyen musical feladat?
– Presser Gábor önéletrajzi regényéből Zenés Életút címmel hirdetett castingot a 6Szín csapata. Simon Kornél fogja rendezni, jelentkeztem, nagyon várom. Úgy hirdették meg, hogy egy lírai és egy sodró lendületű dalt kell vinni úgy, hogy saját magát kísérni tudja a jelentkező. Nyilván zongorán fogom magam kísérni, hisz a Fame-ben is elég sokat billentyűzöm élőben. Megpróbálom.
– Mi lesz akkor, ha musical színészként egyre több feladatod lesz, és olyan helyzetbe kerülsz, hogy egyik este a színház pultja mögött kellene világosítanod, ugyanakkor a színpadon is énekelhetnél?
– Úgy, hogy nagy szerencsénkre a Stúdió vizsgáira elszokott jönni Kiss-B. Attila a Budapesti Operettszínház főigazgatója. Követi a fejlődésünket, érdekli, hogy a tehetség párosul-e folyamatos motivációval. Bízom abban, ha látja a vizsgáimat, akkor egyszer csak azt gondolja, hogy no, erre a srácra már lehet bízni feladatokat.
Írta: Tarnócai Éva
