Színésztársai alázatosnak és vérprofinak tartják. Bár még a pályája elején tart, már felfigyelt rá a közönség és a szakma is. Szaszák Zsolt a Szegedi Nemzeti Színház tagjaként olyan előadásokban mutathatja meg tehetségét, mint A padlás és a Parasztopera, de játszik a Székesfehérváron futó Fame-ben és az Újszínházban bemutatott Fatia Negrában is.
– Mivel töltötted az elmúlt időszakot?
– Hargitai Iván rendezésében mutatjuk be szeptember 11-én a Fame – A hírnév ára című musicalt a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. A darabra háromkörös meghallgatást hirdettek, amelyen jól vettem az akadályokat, így történt, hogy az egyik főszerepet végül rám osztották. Szerencsére nagyon jó csapat jött össze, egytől egyig mind azon dolgozunk, hogy igazán emlékezetes előadás szülessen. Életem egyik legjobb munkája, szerintem mindenkinek látnia kell.
– Igaz, hogy nem végezted el a Színház- és Filmművészeti Egyetemet?
– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon korán kerültem a színházi világba. Békéscsabán születtem, majd a családommal Sopronba költöztünk. Az általános iskolában már néptáncra jártam, de az évek alatt világossá vált, hogy attól a világtól távol állok, bár a népdaléneklést nagyon sokáig műveltem. Később drámatagozatos gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat. Majd kaptam egy jegyet a szüleimtől az Elfújta a szél című musicalre, amely olyan elképesztő erővel hatott rám, hogy ott valami végérvényesen eldőlt bennem. Tinédzserként elindultam a Tiszán innen, Dunán túl országos népdaléneklési versenyen, és első helyezést értem el. Innen már nem volt megállás, az érettségi után elvégeztem az Budapesti Operettszínház musicalstúdiójának képzését.
– Miből vizsgáztatok?
– Molnár Ferenc Liliomjából. Így, utólag úgy látom, hogy sokat tanultam a szerepből, ma már sokkal jobban tudnám megcsinálni. Kevés ember van, aki jobban tudna kritizálni saját magamnál. Ha látom, hogy hol hibáztam, keresem az okait, és próbálom kijavítani. Olyan zenés színész szeretnék lenni, aki minden lépésével és mozdulatával közölni tud a színpadon.
A cikk folytatása a Pepita magazin szeptemberi számában olvasható.
