Hihetetlen kisugárzású hölgy, a pókerarcot csak akkor hozza, ha el kell játszania, egyébként minden érzelem tökéletesen leolvasható az arcáról. Rujder Vivien Junior Prima-díjas színész, a Katona József színház művésze. Női főszerepet kapott a nemzetközi koprodukcióban megvalósuló Hunyadi-sorozatban, amelyben nemcsak színészi, hanem remek fizikai képességeire is szükség van.
A Liliomfiban láttalak először, a Budaörsi Latinovits Színház előadásában, ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében. Nagyon jól sikerült a darab, imádtam.
Én is! Sajnos, már nem játsszuk.
Mostanában a színházi szerepek töltik el nagyobb örömmel a szívedet, vagy a kamera előtt érzed jobban magad?
Mikor mi a prioritás. Van olyan periódus, amikor olyan kedves a színházam, hogy elenged huzamosabb időre forgatni, mint például most és akkor teljes erőbedobással a filmezésre koncentrálhatok, de nyilván az fordul elő sűrűbben, hogy próbafolyamatom van és minden energiámmal azzal foglalkozhatok. Előfordul olyan is, amikor a kettő összecsúszik, de az is jó, mert engem nagyon feldob, ha sokfelé kell figyelnem egyszerre.
Amikor tele van az életed szakmailag és funkcionálisan, akkor kiegyensúlyozottabb vagy, mint amikor pihenő időszakok színesítik a hétköznapjaidat?
Egy darabig jó érezni, hogy számít az, hogy mit csinál az ember és azt esetleg még jól is csinálja, nyilván ebben bizonyos idő után nagyon el lehet fáradni. Ilyenkor most már bekapcsolnak a vészvillogóim, ami jó, mert ha nagyon fáradt vagyok és ezt nem realizálom, csak megyek előre, akkor velem mindig történik is valami.
Mi történik?
Valamilyen fizikai baleset. Tavaly áprilisban eltörtem a kezem. Elcsúsztam a betonon.
Hallgatsz ezekre a figyelmeztetésekre?
Remélem, hogy ebből az utolsóból tanultam annyira, hogy ügyesebben koordináljam az életemet és ne tudjon bekövetkezni egy ehhez hasonló baleset.
Sportos csaj vagy, remek koordinációs képességekkel!
Hát ez az! Nagyon szeretem azokat a sportokat, amelyek kicsit veszélyesebbek, extrémebbek, amelyek adrenalinfröccsöt adnak! Olyankor soha nem sérülök meg, de egy betonjárda ki tud fogni rajtam. Sőt egy padka is, ahol a lábamat törtem. Hétköznapi bénaságokban szerzek sérüléseket, sosem munka közben, ahol mindig nagyon figyelek és koncentrálok. Talán éppen ezért történnek velem a balesetek akkor, amikor lankad a figyelmem, egyedül vagyok és nincs semmi kötelezettség. Nagyon dolgozom ezen a problémán, hogy ne történjen meg újra.
Remek fizikai adottságokkal és rendelkezel. Volt olyan munkád, ahol színészi kvalitásaid mellett kiváló mozgáskoordinációdat is tudtad kamatoztatni?
Az említett Liliomfi előadás közelített ehhez, mert a néző ugyan semmit nem látott abból, hogy mi takarásban ugyan, de végig sprinteltük azt az előadást. Már akkor volt okosórám és lemértem egy összpróbát, ahol 4,5-5 kilométert futkároztam csak hátul, előadás alatt. Most pedig a Hunyadi című sorozatot forgatjuk, Hunyadi János feleségét, Szilágyi Erzsébetet játszom. Szerencsére nagyon sokat készülhettünk lovakkal. Elképesztő dolgokat csinálhattam eddig, sok gyönyörű és okos lovon ülhettem a JuhászTeam jóvoltából. Megtanultam lóháton, kéz nélkül, vágtában célra tartani és nyíllal lőni. Sokat vágtáztam, ezen kívül volt sok futás, menekülés. Szerencsére ezt a filmsorozatot még forgatjuk egy ideig.
Táncosnőnek készültél, és nem is akárhova jelentkeztél… A Győri Balettbe.
Igen, de szerencsére nem sikerült, bár 15 főt vettek fel, én voltam a tizenhatodik. Az indok főképp fizikai volt, azt mondták túl magas vagyok és egy balett táncoshoz képest erősebb testalkatú. Ezen kívül van egy kis lúdtalpam, a bokaszerkezetem gyenge, így hivatásszerűen nem tudtam volna sokáig balettozni, mert sokat sérültem volna. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem is balerinának készültem, hanem kortárs táncosnak. A táncot napi szinten nem használom, így kopik a tudásom, talán a jó testtudatom megmaradt, de ma már nem vágom le magam úgy spárgába, és nem is tudok akkorát ugrani, mint régen. Mindig gondolkozom azon, hogy keresek egy jó táncórát, de ilyen életvitel mellett ez még nem sikerült. Viszont hobbi szinten egészen jól elvagyok a tánctudásommal. Az Ithakában Székely Kriszta rendező kifejezetten épített a képességeimre, Hód Adrienn koreográfus segítségével a tánc erős, szerves része lett a jelenetnek. Ezt az egész próbafolyamatot és az előadásokat is nagyon élveztem, mert szinte végig táncolhattam azt az időszakot.
Kíváncsi lettél volna egyik-másik karaktered életének folytatására, az előadáson túl?
Megy egy előadásunk a Kamrában az Isten, haza, család. A görög mitológiából emeltünk át történeteket, életutakat egy teljesen átlagos magyar család életébe és kapcsolódási pontokat kerestünk a két ,,világ” között. Ennek a családnak az életébe építettük be a görög mitológia egyes motívumait. Így lett Agamemnómból Árpád, Menelaoszból Attila vagy Iphigeneiából Ilona. Az anyagyilkos testvérpárt játsszuk Vizi Dáviddal. Egy pillanatig nem élném Elektra életének azon szakaszát, amit játszom, éppen elég Elektra életét megélni a színpadon! Pokoli nehéz, de ahol befejeződik az előadás, ahol véget ér a taps, nagyon kíváncsi lennék, hogy onnan hogyan folytatódna az élete.
Hajnal Márton is azt írta az előadásról, hogy bár imádjuk hirdetni, hogy Isten, haza meg család nincsen minálunk, de még ha van is, hát elég boldogtalan. Lenne olyan karakter, szerep, életút, amit szívesen eljátszanál?
Nincs. Tudatosan lemondtam a szerepálmaimról, mert ha lennének, akkor biztos okozna valamilyen fájdalmat. Abból élek, amit kapok és abból kihozom a legtöbbet. Ez pont azért van így, mert nem szeretnék keseregni évek múlva, hogy nem játszhattam el mondjuk Nyinát. Emellett nagyon szerencsés vagyok, mert eddig igen széles spektrumon mozoghattam. A kaméleonkodást pedig nagyon élvezem.
Az arcodon az őszinte rácsodálkozás, őszinte öröm vagy éppen fájdalom, ott van. Minden meglátszik az arcodon, amit átélsz.
Igen, egy élénk, harsány ember vagyok. Ez a „mindenlátszik”, „mindenottvan” néha nagyon jó, néha kimondottan hátrány, hisz vannak olyan élethelyzetek, amikor egyáltalán nem jó az, ha minden kiül az arcomra.
Ez ellen szerintem nem is tudsz igazán védekezni!
(Nevet.) Ebből azért vannak igazán kellemetlen helyzeteim is! Néha azért tudni kéne némi „poker face”-t is felvenni, de nem mindig sikerül. A kedvesem ilyenkor megbök, hogy na, most figyelj az arcodra! Szóval ez nagyon jól is elsülhet, de vissza is tud nyalni a fagyi.
Viszont a pozitivitásod, az energiáid ugyanúgy ott vannak….
Megélek mindent, jót és rosszat is egyaránt és ha valami nagyon nem jó, ha fáj, akkor is vissza tudom hozni magam vidámsággal az életembe. De hagyok magamnak időt a szomorkodásra is. Bár ha sírok, néha akkor is viccesnek tartanak. Nem is értem…
Most jól érzed magad a bőrödben?
Jól, de nekem kell a rendszeres mozgás, mert így nőttem fel, és ha túl sűrű az élet és ez nem fér bele, akkor nehéznek érzek mindent, beleértve magamat is. Viszont, ha jut idő a mozgásra, az kihat a hangulatomra is.
Ha most lehetne egy kívánságod – persze teljesülne azonnal – mit kérnél, hova mennél?
Világbékét kérnék és hogy fordítsuk vissza a klímaváltozást. Akkor lennék igazán optimista és derűs, ha tudnám, hogy nem kell tartanom attól, hogy felgyulladunk harminc év múlva, vagy mi van éppen a szomszédban. Ha a nagyvilágban körülbelül minden rendben lenne, akkor nekem is könnyebb lenne az életem. Akkor kezdődhetnének az én igazi problémáim, akkor lenne realitásuk mert jelen állás szerint azok hangyaméretűek a világ problémáihoz képest.
Írta: Tarnócai Éva
Fotó: Trokán Nóra
