Végre-valahára egy vérbő, pikáns vígjáték, amit végig lehet nevetni, sőt röhögni. Jó szerepeket játszanak jó színészek, amit igencsak élveznek. Ezért a nézők is Az államtitkár úr című előadást a Pesti Színházban.
Korrupciós komédia a műfaja. Egy fess államtitkár azoknak a hivatalnokoknak ad fizetésemelést, előléptetést, akik feleségüket, unokahúgukat bemutatják és ezzel szerelmi légyottra felkínálják neki. Alexandre Bisson 130 évvel ezelőtt írta Az államtitkár urat. Amúgy mintha tegnap tette volna. Ez volt a Vígszínház második bemutatója. Az első, Jókai Mórtól a Barangok volt a megnyitó díszelőadás, szolid sikerrel. Az államtitkár úr rögtön három napra rá viszont fergeteges sikert aratott, ahogy arat most is a Pesti Színházban.
Mulatságos a lelepleződés
Az ember csak bámul, hogy jé, Bisson ezt is, azt is, meg amazt is milyen régen vetette papírra, és még mindig elsül a poénok hada, váltig telitalálatnak hatnak a figurák, még mindig egészen hasonlatos a képmutatás, a hazugság, a korrupció természetrajza, és az is, ahogy leplezni próbálják az álságosságot. A lelepleződés is szintúgy mulatságos. A pesti színházi változatot, Ambrus Zoltán fordításának felhasználásával, Kovács Krisztina készítette.
Máté Gábor rendezőként meglehetősen felszabadította a színészek játékkedvét, és tán kissé maga is felszabadult, levetkezve a Katona József Színház igazgatói béklyóját. Örömjáték és gondosan kicsiszolt összjáték tombol a deszkákon. Svájci óra pontossággal működik a bohózati szerkezet, megvan a megfelelő ritmusa, a helyzetkomikumok biztos adagolással sorjáznak, a karakterek remek jellemrajzok is.
Fesztbaum Béla Lambertine tisztviselő. Megveti a korrupciót, a törleszkedést, amit sűrűn hangoztat is. Hogy ezenkívül milyen erényei vannak, az különösebben nem derül ki, valószínűleg megbízhatóan középszerű, kis csavar a nagy gépezetben. Tíz éve dolgozik a minisztériumban, ám egy jottányit nem araszolt előre, se fizetésemelés, se előléptetés, még egy kis nyamvadt dicséret sem. Hegyi Barbara megszemélyesítésében az anyósa, Madame Mariolelle ezt rendre a szemére hányja, és buzdítja, hogy csináljon már valamit. De ő köti az ebet a karóhoz, hogy nem és nem, erkölcsös, gerinces, csak a munkájával akar érvényesülni. A rámenős anyós, aki túlértékeli hervadófélben lévő nőiességét, és amúgy kártyajóslással múlatja az időt, amit a veje eléggé kínosnak talál, elhatározza, hogy ő majd kezébe veszi a dolgot, és beviharzik az államtitkárhoz.
Kényúr a hivatalban
A jókon belül is az egyik legjobb jelenet. Magát kelletően elnyúlik a De la Mare államtitkár íróasztala előtt lévő széken. Szűcs Edit jelmeztervező olyan maskarának is beillő, a korát figyelembe nem vevő, testre simuló ruhába öltöztette, ami önmagában is humorforrás. Hegyi érzékelteti, hogy a hölgy tulajdonképpen olyan nagyon nem bánná, ha a jóképű államtitkárral valami intim dolog is összejönne. Wunderlich József államtitkárként és tetőtől talpig elegáns macsóként feláll, rátámaszkodva az íróasztalra, előre hajol, végigméri a neki felkínálkozó nő testét. Arcán, ajakbiggyesztésén látszik, hogy nem erre vágyott. Mariolelle még kellő erőszakossággal, szemrehányóan elhadarja, hogy miért nem lépteti elő a vejét, miért nem adja neki a megpályázható járási főtanácsosi állást, majd rövid távon kipenderítik. Nyilvánvaló, hogy az államtitkár szinte kényúrként működik, aki csaknem bármit megtehet. Természetesen azt hangoztatja, hogy ő mindenkit a szakmai érdemei szerint kezel, amiről amúgy naná, hogy szó sincs, pusztán a saját érdekei diktálnak.
Körbe hajbókolják. Ott van körülötte a meghunyászkodó, fölfelé törekvő, mameluk siserahad, Hirtling István, Kőszegi Ákos, Telekes Péter adnak mulatságos karaktereket a könyöklő, egymással is vetélkedő, az állásra buzgón ráhajtó képviselőknek. Ertl Zsombor az államtitkár unokaöccse, ugyancsak tisztviselő, ő már valószínűleg eleve urambátyám alapon került be a minisztériumba. Karácsonyi Zoltán a hivatalszolga, aki mindent lát, és mindenről megvan a véleménye. Őt a hierarchia legalján senki nem akarja korrumpálni, és feltehetően nem is vágyik rá. Ha úgy tetszik, ő a nép megtestesítője. Ha észleli, hogy valami sundám-bundám dolog történik, majd ismét egy nő köt ki az államtitkár irodájában a díványon, amiből ilyenkor Mester Dávid ironikus zenéje szól, gyorsan elfordítja a köztársaság szobrát, hogy ezt ne lássa. Aztán amikor újra „szabad a levegő”, ha úgy tetszik van némi esély a köztársaság szabályainak a betartására, visszafordítja, hogy aztán megint és megint az elfordítására kényszerüljön.
Ínyére van a kaland
Lambartine-nek meg nem fordul a fejében, hogy beküldje, a Szász Júlia megformálta szürkécske, de szerető feleségét. Mariolle is a tudtuk nélkül ment be. De a másik lánya, aki most érkezett haza Amerikából, abszolút kapható erre, hogy a húgának jobban mehessen a sora. Kovács Patrícia megmutatja, hogy ínyére is van a kaland. Kiadja magát Lambertine feleségének. Szupernőként csábít, behálóz, elkábít. És az államtitkár, bár éppen elhatározta, hogy jobb útra tér, csábul. Emiatt kinevezi Lambartine-t főtanácsosnak, bár teljesen alkalmatlannak tartja.
Még félreértés követ félreértést, de csak egymásba habarodnak. Házasság lesz a vége. Így óhatatlanul a tisztességére váltig sokat adó, és arról mit sem sejtő, hogyan is jutott a zsíros álláshoz, Lambertine is bekerül a korrupciós láncolatba. Az új állásának helyén jön is, Gados Béla jóvoltából, a polgármester ismerkedni vele, és bizony nem érkezik üres kézzel, hozza amit vadászaton frissen lőtt. A jövendő összefonódást célszerű megpecsételni valami kézzelfoghatóval. Majsai-Nyilas Tünde szakácsnőként nem győz csodálkozni, hogy mi történik itt. Körbenéz Khell Zsolt hivalkodó jómódúságot magából árasztó díszletén, és nem egészen érti, hová került.
Mi a nézőtéren pontosan látjuk hová. És azon nevetünk, amin sírnunk kellene.
