Hirtling István nagy írót játszik, de úgy nagyot, hogy ifjan, évtizedekkel ezelőtt, írt egy remekművet, amit azóta sem sikerült színvonalban megközelítenie. Igyekszik őrizni a renoméját. Józan Lászlót fiatal íróként a nemzedéke hangjának nevezik, mégis könnyen megingatható az önbizalma A mentor című darabban, a Rózsavölgyi Szalonban.
Két veszettül hiú művész. Mindkettő, Benjamin Rubin és Martin Wegner azt várja, hogy a másik dicsérje, rajongja körbe, nagyra tartsa, meg úgy általában mindenki ezt tegye. Mások imádata a lételemük. Összekerülnek vidéken egy mentorprogramban, amiben az idős írónak kellene tanácsokkal ellátnia a fiatalt.
A kutya sem pályázott
Ám hamarosan kiderül, hogy ehhez eredetileg sem fűlött egyikük foga sem. A mentorprogramra pályázni lehetett, de a vezetője, Erwin Wangenroth, Göttinger Pál megszemélyesítésében, aki rendezte is a produkciót, kellemetlen kérdések hatására kénytelen bevallani, hogy a kutya sem pályázott, ezért egyre csak emelte az összeget, amit a tanárnak, diáknak ígér. Az is sebtiben kibukik, hogy nem dúl bennük a tanítási, illetve tanulási vágy, csakis a pénzért vállalták ezt az egészet.
Feszengősen kínos jelenet, amikor kiderül, hogy teljesen azonos összeget kapnak. Rubin, mint a nagy öreg, akit ugyan már kezdenek elfelejteni, kiment a divatból, mert egyetlen igazán jó művét huszonévesen megírta, először csak pofákat vág, majd rosszalló hangsúllyal tudakolja, hogy jól van-e ez így? Ezt a nyomaték kedvéért többször is megkérdezi. Mire Wegner is vágja a pofákat, és feltehetően visszafojt valami goromba megjegyzést. A velük együtt a kertben, meleg időben a Cselényi Nóra jelmeztervező által ráadott vastag öltönyben, mellényben, nyakkendőben amúgy is magát kényelmetlenül érző mentorprogram vezető, nem győz fészkelődni. Olyan, mint egy kishivatalnok, de közben neki is reménytelen művészi hajlamai vannak, fest. Telefonon mutogatja az alkotásait. Körülbelül el lehet képzelni milyenek. Ő ugyancsak szeretné bezsebelni értük a hatalmas dicséreteket, de szintén nem kapja meg. Kielégítetlen emberek. Valódi boldogságra képtelenek. Főnek a saját levükben, nem igazán képesek másra figyelni, mást becsülni, szeretni. A hírnév számukra mindenekfelett.
Hájjal való kényszeredett kenegetés
Sipos Vera adja Wegner feleségét, aki vergődik közöttük, de újra és újra próbál békíteni, iparkodik egyensúlyba hozni a dolgokat. Művészettörténész, de feltehetően élete zömét azért a híres férjének áldozza. Tán ő még mindig az egyik rajongója, bár eléggé megfáradtnak, kiürültnek tűnik a kapcsolatuk. A hájjal való kényszeredett kenegetés pedig leginkább a mentorprogram amúgy életében totálisan csalódott vezetőjétől telik ki.
Daniel Kehlmann, aki 1975-ben született Münchenben, és Németország legolvasottabb írója, darabja iróniával, sőt gúnnyal van tele. Görbe tükröt mutat egy olyan világban, ami súlyos értékvesztéssel küzd, ezért igencsak bajos tudni, hogy mi az érték, ki az értékes ember, és egyáltalán ki az, aki megmondhatja ezt? Igazat állít-e, és elhiszik-e neki, egyáltalán meggyőződése-e, vagy valamilyen érdektől vezérelve fejti ki szándékosan eltorzított véleményét? Netán maga torzult, és ezért torz a véleménye is?
Rubin fölényesen lefikázza Wegner darabját. Amúgy nem gondolhatja ennyire csapnivalónak. Kéjelegve ecseteli, hogy milyen érdemtelen ócskaság. Nyilván irigység is vezérli. A másik fölé kerekedésnek vágya. Hirtling eljátssza a már amúgy is bármiért zsörtölődő, szebb napokat látott írót, aki változatlanul iparkodik igen magas polcra tenni magát, de azért csak tisztában van vele, hogy évtizedek óta nem csinált semmi érdemlegeset. És azzal is tisztában van, hogy ezt a fiatal kollégája is pontosan tudja, amit iparkodik is sűrűn éreztetni vele. Szép kis libikóka játék. És persze jutalomjáték a színészeknek.
Beférkőzik a zaklatott világ káosza
Enyvvári Péter díszlettervező teletűzdelte a színpad falait mutatósan szép sárguló levelekkel. A színpadon fehér székek, asztal. Patinás, enyhén lepukkant vidéki kúria kertjében zajlanak az események, a világításból is kikövetkeztetve, szép meleg, napsugaras őszi napokon. Minden adott lenne a békés, nyugodt elrévüléshez, értelmes szóváltáshoz, tartalmas kikapcsolódáshoz.
De nem és nem!!! Ez valahogyan sehogy se sikerül. Erre a csendes helyre is beférkőzik a mind zaklatottabb világ káosza. Felsebzettek a lelkek, sértődöttek az emberek. Úgy érzik kicsúszott a lábuk alól a talaj. Az idegrendszerük meglehetősen labilis. Hiába kerülnek csendesen békés környezetbe, képtelenek lenyugodni. Tovább futják a rossz köreiket. Egymás ellen fordulnak, ám önmagukat is emésztik.
A mentor játékosan, humorral mutatja ezt meg, de azért a darab fullánkja belénk fúródik.
