Fejlődéstörténet, szenvedéstörténet, egy srác szabadságharca a saját egyéniségéért Bereményi Géza Magyar Copperfield című regénye, aminek színpadi változatát, azonos címen, a budaörsi Latinovits Színházban mutatták be, Máté Gábor rendezésében.
Faszékes, „kispiszkos” mozit látunk Khell Zsolt díszleteként, én is emlékszem még gyerekkoromból ilyenekre, veszettül kemény volt az ülés, de általában mégis jó volt ott lenni. Kezdéskor ezekben a széksorokban tanyáznak a szereplők, mi hátulról látjuk őket. Előttük pedig ott a vászon, amin fekete-fehér képkockák peregnek, jelezve, hogy visszarévedünk a múltba.
A Teleki tér karakteres figurái
Bereményi Géza gyerkőckorába pillantunk be, a Teleki téri piac karakteres figurákkal teli, kiskölyök számára bízvást kalandosnak is tekinthető, izgalmas közegébe. Juhász Vince fölöttébb hiteles gyerkőc. Nem azért mert Szűcs Edit jelmeztervező rövidnadrágot adott rá, ami már klisévé vált gyerekábrázolásokhoz. Amúgy pedig szerintem semmivel nem hordanak gyakrabban rövid nacit, mint a felnőttek. Juhász azonkívül, hogy tényleg kölykös a képe, belülről is visszafiatalodik, veszettül kíváncsi, energikus, szeretetre éhes, könnyen sebezhető. Majd befalja a környezetét a szemeivel nagy érdeklődésében. És lerí róla, hogy kattog az agya. Meghányja-veti magában, amit tapasztal, vagy éppen nagyon is nyíltan kimondja.
Hányattatott sorsát mutatja, hogy 1946-tól, felnőttkoráig, ameddig nagyjából eljut az előadás, három neve is volt, Vetró, Rózner és Bereményi. Utóbbi a nagypapa, Bereményi Sándor. Ismerhetjük ezt az embertípust az Eldorádó című filmből, meg Az arany ára című darabból, ott Monori Sándornak hívták. Bereményi nem csak a filmet rendezte, Monoriként Eperjes Károly remeklésével, hanem a darab ősbemutatóját is Zalaegerszegen, ahol Farkas Ignác volt kiváló a szerepben, amit ezúttal Bereményiként Kaszás Gergő ad ugyancsak elsőrangúan.
Nagyon jó maga a szerep is. Egy mogorvának tűnő férfi, sok tekintetben a piac ura, aki pontosan tudja mikor mi a dörgés, és ezt a tudását biztos érzékkel fel is használja az üzleteléseiben, amik nem feltétlen törvénytisztelők, svindlizik, ha szükségét érzi. Az a típus, akiről azt szokás mondani, hogy a jég hátán is megél.
Megmozgat minden követ
Kaszás eljátssza, hogy gyakran mogorva pokróc, Gézával, az unokájával is, ilyenné tette a kemény világ, amitől ő is sok tekintetben megkeményedett. De azért amikor nagy baj van, Géza diftériás lesz, abszolút életveszélybe kerül, csak kiderül, hogy „szív dobog a reverenda alatt.” Megmentésére megmozgat minden követ, tekintélyes mennyiségű rejtegetett aranyát is latba veti. Meggyőződése, hogy azzal minden elérhető, ahogy az is, hogy unokája különb a többieknél. Ahhoz, hogy megmentse, szervez, intézkedik, korrumpál, kiabál, megy előre, mint a buldózer, ami amúgy is jellemző rá.
Közben érzékelhetővé válik a Rákosi korszak hangulata, a nélkülözés, az elnyomás közege, és az az embertípus, aki kemény leckéken keresztül megtanult mindenáron túlélni, amire hol gorombán, hol szép szóval, hol csak a saját példájával, igyekszik az unokáját is megtanítani.
A Takács Kati által játszott nagymama a villámhárító, szinte iparkodik felfogni azokat az ütéseket is, amik az unokájára méretnek, és próbálja, amennyire tudja, óvni a kétes kalandokba is bocsátkozó férjét. Géza rengeteget tanulhat náluk az életről. Maguk is élettel teli emberek.
A nevelőapát, Pistát, akit Fröhlich Kristóf formál meg, egészen más fából faragták. Ő merev, rideg orvos. Könnyen eljár a keze, üvöltésig emelkedik a hangja. Kínosan pedáns, jól vasalt. Eljátssza, hogy ő az alfa-hím. Hogy a Bohoczki Sára által alakított Évi, az édesanya ugyan már miért is szeretett bele ebbe az elviselhetetlen alakba, arra nemigen lehet rájönni. Ő próbál szeretetet adni, de azért ez dermesztő közeg.
A szüzesség elvesztése
Az érzelmek viszont összesűrűsödnek Géza szüzességének elvesztésekor. Hartai Petra, több szerepet is játszva, ebben is közreműködik. Szinte egyszerre ő a testiség iránt fölöttébb érdeklődő, serdülő lány, és már tapasztalt prostituált, aki tudja a dolgok csínját-bínját. Groteszkbe is forduló, kedves jelenet.
Gyakran töltődik fel az előadás ironikus humorral. Géza fokozatosan megedződik. Nem rest megtapasztalni amit lehet. A kíváncsiság megmaradt alaptulajdonságának.
Amúgy olykor ő a narrátor, és velünk szembefordulva, regéli el mi történetet. Ez jelzi, hogy a mozaikos szerkezetű, időben is ugráló regényből a nagy munkát végző Németh Nikolett dramaturgnak nem mindig sikerült lineáris építkezésű, állandóan a feszültséget fenntartó drámát fakasztania. Időnként be-befurakodik az epika, a remek karakterek dacára, emiatt nem forr mindig fel a színpadon a levegő.
Nagyobb statisztéria hiányában, több szerepet is játszva, Ilyés Róbert, Böröndi Bence, Sas Zoltán teremtik meg az éppen Bereményi munkássága miatt is legendássá lett Teleki téri piac nyüzsgését, forgatagát. Chován Gábor adja Géza egyik „névadóját”, Vetró Gézát.
Máté Gábor rendezőként, felkeltve a színészek játékkedvét, megteremti a kor hangulatát, amiben mindenki igyekszik kialakítani a saját védekezési, túlélési technikáit. Megmutatja, hogyan gyalogol bele a történelem az emberek életébe. Korfestésnek, Szűcs Edit jelmezeinek segítségével is, kiváló az előadás. Igazi drámának nem mindig, de a tapsból ítélve, a nézők zöme így is szereti.
