Penke Bence gyerekkora óta szinkronizál. Fiatal kora ellenére már 20 év tapasztalattal dolgozik a stúdiókban. Hangja összeforrt néhány emblematikus szitkom karakterével is. A színpadon imád rögtönözni, a Momentán Társulat tagja. Az interaktív improvizációs színház minden este meglepetéseket tartogat a színészek és a nézők számára is.
Nagyon fiatalon, 8 évesen kerültél a szinkronstúdiók világába. Ha jól tudom, minden egy mackóval kezdődött.
Szerencsés utakon gyerekszínészként elkerültem a Magyar Színházba a Téli rege előadásba. Akivel váltásban játszottuk a darabot, Földessy Margitos volt. Rajta keresztül jutottam le a szinkronba. A Mackótestvér amerikai animációs filmjéhez kerestek fiatal, jól artikuláló, olvasni is szépen tudó srácokat. Én is azok közt voltam, akiket kiajánlottak a castingra. Habár nem én kaptam meg a szerepet, de mosolyogtam annyira szépen, hogy megjegyezzenek.
Olyannyira megjegyeztek, hogy már 20 éve szinkronizálsz! De hogy bírtad gyerekként a munkatempót?
Én úgy éltem meg a színházat és a szinkronizálást is, hogy egyáltalán nem tűntek ezek munkának. Voltak osztálytársaim, akik suli után focizni, hegedülni mentek, én szinkronizálni és színházi próbákra igyekeztem. Bár ahogy a sportban vagy a zenében is, úgy itt is, akik tehetségesek, akik foglalkoztatottabbak, azok körül nagyobb a hajtás. Gyerekként is nagyon élveztem a délutáni próbákat, a szinkronizálást. Ahogy most visszaemlékszem, nagy dolog volt, hogy felnőtt emberekkel lehettem kollegiális viszonyban. És persze volt egy remek hangulat is. Akkor még sokan jártunk egyszerre szinkronizálni a stúdióba, a gyerekszövegek és a csoportos szövegek felvétele külön élmény volt!
Vannak karakterek, akikkel az évek, évtizedek során összeforrt a neved. Ilyen például Jake Harper a Két pasi – meg egy kicsi sorozatból. Szereted, ha megismerik a hangod?
Nekem ezzel semmi gondom nincs, örülök neki. Sőt, praktikus oldala is van, ha mondjuk beszélgetés közben szóba jön a munkám, be tudják azonosítani a hangom. Nagyon jó a zsákból előhúzni 2-3 olyan szerepet, karaktert, sorozatot, amit sokan ismernek, szeretnek. Hízelgő az embernek, ha vannak olyan színészek, szerepek, amikről egyből az ő neve ugrik be. Hogy még egyet említsek a sok közül, ilyen Jake mellett Axl Heck is a The Middle sorozatból.
Szituációs komédiák közkedvelt szereplői a fent említett karakterek. Te hogy állsz ezzel a műfajjal?
Van egy olyan formanyelve, amivel én nagyon tudok azonosulni. A legmeghatározóbb vicces emlékeim A két pasi – meg egy kicsi felvételeiről vannak. Ott végig úgy dolgoztunk, hogy együtt voltunk benn a stúdióban a színésztársaimmal. Fekete Zolival és Czvetkó Sanyival rengeteget derültünk. Zolival azóta is következetesen a filmes szerepeink szerint szólítjuk egymást. Én Zolit apunak hívom, ő fiamnak szólít engem.
A jó hangulat és a maradandó élmények mellett van nehézség is. Mit tartasz a legnehezebbnek a szinkron munkában?
A legnehezebb feladatunk akkor van, amikor a szöveg nincs eléggé jól megírva. Ilyenkor rengeteg energia megy el azzal, hogy kijavítjuk, vagy átalakítjuk a mondatokat, hogy kijöjjön a szájra. Ez a színésszel való azonosulásból veszi el az erőtartalékokat. Egyébként 20 év tapasztalattal a hátam mögött még természetesen magamon is veszek észre újabb és újabb fejlődési lehetőségeket, pontokat. Ami azonban a bája ennek a munkának, hogy baromi változatos. Az embernek az a dolga, hogy filmeket, sorozatokat néz, követ, s eggyé válik velük. Néha pár óra alatt meg tud érinteni emberileg is az, ami a filmben történik.
A Momentán Társulat oszlopos tagja vagy. Az improvizációs előadásaitok nagyon népszerűek. Honnan veszed az ihletet a színpadi játékhoz?
Az életből. Saját magamat is észreveszem néha a jelenetekben. Vagy akár a rokonaimat, barátaimat, volt tanáraimat, osztálytársaimat. Az életem része, hogy különböző zsánerű filmeket nézek munkaszerűen, ez az impróban nagyon sokat tud segíteni. A filmes eszköztárból is tudok meríteni. A filmek ismerete is rálátást ad az emberi természetre, gesztusokra.
A RögvEst előadásotokból nincs két egyforma, minden jelenet a közönségtől függően születik meg. Már több mint ezerszer játszottátok. Hogy tudsz megújulni benne?
A siker és a műfaj is arra sarkall minket, hogy magunkat is szórakoztassuk. Ahhoz, hogy magunkat is aktívan tartsuk, keressük az újítási formákat. Ha a színész élvezi, amit csinál, akkor a nézők is élvezni fogják. Az improvizációban a legjobb, hogy mindig a nézők ötletei inspirálják az előadást. Ők találják ki a jeleneteket, történeteket, épp ezért sosincs két egyforma este. Mindig új emberekkel találkozunk, így mi magunk is másként és mást reagálunk a színpadon.
Az improvizációs készség a színpadon kívül is segít, az élet más területein is?
Hogyne. Gyakorlatilag mindannyian belekerülünk olyan helyzetekbe, ahol improvizálunk. Ezért is indítottuk el az oktatásunkat, ahol nem kifejezetten színpadra vágyó embereket képzünk. Itt újra megtanítjuk játszani a felnőtteket. Olyan érdeklődőket várunk, akik a hétköznapi életükben szeretnék elsajátítani azt a mentalitást, amivel a színpadi impró is működik. Játékosságra, nyitottságra és érdeklődésre van szükség. A gyakorlatok életbeli készségekre tanítanak meg. Saját magam életét nézve például a szinkronban hasznos tud lenni, hogy improvizálok is. A szinkronban és a hétköznapi életben is sokszor különböző szituációkat felmérve adekvátan reagálunk. Az improvizáció önismereti út is.
A zene is kitüntetett szerepet kap az életedben.
Igen. Az Ígéretes titánok oldalunk egy kis kultúrmisszió. Underground magyar zenei blog, amit hárman csinálunk. Szeretjük a magyar zenei trendeket, az olyan előadókat támogatjuk, akik nem tudtak még megmutatkozni nagyon máshol. Egy podcast jellegű projekt is készülőben van. Pirisi Laci kollégámmal már egy ideje tervezzük, hogy a kortárs zenei trendeket bemutassuk.
Hogyan készültél a karácsonyra?
Karácsonyi filmeket már csináltunk, hónapokkal ezelőtt. A kis karácsony híve vagyok. Inkább a családi jelenlétre fektetjük a hangsúlyt. Világ életemben az utolsó napokba oldok meg mindent. Én ilyenkor is improvizálok.
Írta: R. Szabó Zsuzsa
(Fotók: Momentán Társulat)
