Hajmeresztő ötlet Molnár Ferenc remek darabját, a Liliomot a Tankcsapda dalaival összehozni. Látszólag ég és föld. Hatalmas bukás is lehetett volna ebből.
Nincs függöny. Amikor bemegyünk a nézőtérre, mutatós zenekari felszerelést látunk, amit vonatsín fog körbe, Márton Erika remek díszletében. Annak aki ismeri a darabot, rögtön beugrik, hogy miért. Liliom, amikor kiderül, hogy gyereket vár tőle Juli, a felesége, a haverjával, Ficsúrral az ezen hetente egyszer gyalog érkező Dr. Reichet akarja kirabolni, hogy valahogyan meg tudjanak élni. Sok pénzt visz, a munkások bérét. Ilyen feszült, ennyire erőteljes várakozást, mint a merész kísérletezéseiről ismert gyergyószentmiklósi Figura Stúdió előadásában, a Gyulai Várszínház Erdélyi Hét nevű rendezvénysorozatán, keveset láttam.
Remegő hang, riadt tekintet
Csak nem jön és nem jön Dr. Reich. A Faragó Zénó által megformált címszereplő és Barti Lehel-András Ficsúrként toporognak. Liliom meg van rettenve rendesen. Meg-megremeg a hangja. Idegesen sokat gesztikulál. Riadt a a tekintete. Ficsúr próbálja játszani a flegmát, mutatni, hogy ő már tapasztalt, nem fél, jóformán félvállról veszi a dolgot, de azért ő is meg-megrezzen. Amikor bármilyen hangot hallanak, amit eddig nem, hirtelen, mint akiket puskából lőnek ki, felpattannak az idő elütésére és idegnyugtatásnak is szánt kártyázásból. A messzeségbe kémlelnek, hogy jön-e már végre-valahára, akit oly nagyon, és mindinkább fokozódó izgalommal várnak.
Tulajdonképpen teljesen hagyományosan előadott jelenet, csak a szokásosnál is sokkal több feszültséggel játsszák. Érzékeltetik, ahogy a két emberben megy és megy, és még tovább megy föl az adrenalin. Ahogyan az izgalomtól Liliom szinte teljesen elveszti az önkontrollját, miközben a dörzsölt Ficsúr, hamiskártyás tudományát is bevetve, elnyeri tőle nem csak a maradék pénzét, hanem a rablásból remélt jussát is. Kapásból vert helyzet, így is, úgy is. Hatványozott trauma már előre.
Átmegy a rocksztár létbe
De Liliom sikerre termett. Arra, hogy a körhintánál kikiáltóként tetszést arasson, sokakat becsalogasson, rajongjanak érte a nők. Ha úgy tetszik, olyan körberajongott legyen, mint egy rocksztár, csak amikor Molnár a darabját írta, ilyen még nem volt. De most van, és a Liliomot adó Faragó időnként átsétál, vagy éppen átrohan a rocksztár létbe, és előad a címszereplő hangulatának megfelelő dalt. Először olyat énekel, ami passzol egy városligeti, vidámparki, még elég magabiztosnak tűnő, helyi „sztár” hangulatához. Majd olyat, ami egy kiábrándult emberéhez, aki mivel a munkájából kirúgták, nem tudja eltartani a feleségét, és ettől mindinkább idegzsábává válik, kiabál vele, és meg is üti. A csalódott, segítségért kiáltó ember dalát is zengi, aki korholja, hibáztatja magát, a világot. A zaklatott, dübörgő Tankcsapda „nóták” meglepően passzolnak a hangulatához. Faragó igen erőteljesen adja elő ezeket, ahogy a mögötte ülő profi zenészek szintén. Utána újra csaknem hagyományosan játszott jelenetek következnek.
Tehát közel sincs arról szó, hogy a remek színpadérzékkel, kesernyés humorral megírt, olykor fájdalmasan szép Molnár szöveget „szétbarmolják”, amire a közelmúltban is több példa akadt. A zene ezúttal éppenhogy megerősíti. Tombolóvá válása a lélek viharát, de akár a röpke időre felvillanó boldogság örömét is igencsak fokozza. Olykor szinte repednek a falak. Mélyről fakadnak fel az érzelmek. Akár ordít a fájdalom.
Mindhalálig
És közben, ha makacsul nem is kimondva, de ott van Liliom és Juli között a szeretet, sőt a szerelem. Szemérmesebbek annál, hogy beszéljenek róla. Szilágyi Míra megmutatja a kezdeti ártatlanságot, naivságot, de azt is hogyan válik egyre inkább nővé, határozottá, aki már pontosan tudja, hogy egy élete, egy halála, csináljon ez a férfi bármit is, neki ő kell, és senki más. Ahogy hiába nyers, olykor durva Liliom, ő ugyancsak kitart Juli mellett mindhalálig. Ami sajnos igen hamar bekövetkezik. A sikertelen rablás után nem is annyira a büntetéstől félve lesz öngyilkos, hanem azért, mert képtelen elviselni, hogy nem tudja eltartani. Arra alkalmatlan, hogy olyan munkát vállaljon el ezért, ami a saját önfeladásával járna. Hiszen ő lényegében egy művész.
Ellentétpárjuk a Pascu Tamara által adott Mari és a Fodor Alain Leonard megformálta Hugó. Ők ugyanúgy legalulról jönnek, de megalkuvásokkal, a társadalmi elvárásoknak abszolút megfelelve, ámde kihűlt, disztingvált kapcsolattal, elfogadható szintig sikerül felkapaszkodniuk. Bartha Boróka, Muskátné, aki nagyra van a körhintájával, kevély, kidobja Liliomot, de azért jár utána… Szóval látjuk a megszokott történetet, miközben Albu István merészen fantáziadús rendezését a ligeti vagány históriáját, a zenével plusz érzelmekkel teszi még elevenebbé, telivérebbé, olykor a zsigerekbe hatolóvá. Az említetteken kívül Dávid A. Péter, Barabás Nóra, Tamás Boglár, Bocsárdi Magor, Mosu-Norbert László, Kolozsi-Borsos Gábor, Molnár Zsolt, és a zenészek, Korpos Szabolcs, Bernárd Boldizsár, Kömény Tamás, Simon András vesznek részt nagy intenzitással, odaadással az előadásban, ami az olyan átható szeretetről regél, hogy Liliom egy nagyot üt, és az mégsem fáj.
