Koltai Róbert: Színészek vagyunk, nem legendák

A Meghalni bárki tud című kisjátékfilm a Los Angeles-i Magyar Nemzetközi Filmfesztiválon elhozta a legjobb film, a legjobb forgatókönyv díját és a “Legjobb férfiszínész” díjat Koltai Róbertnek.

Mi volt a legemlékezetesebb a Ma este gyilkolunk forgatása alatt?

A legjobb helyzetek a forgatás szüneteiben, az átállások idején jöttek létre, mert olyan színészek dolgoztak itt közösen, akik adott esetben nagyon régen töltöttek együtt ennyi időt. Mindenkiből dőltek a történetek. Inspiráltuk egymást, és bevallom, nagyon jól éreztük magunkat.

Igazi színészlegendák játszanak együtt a filmben. Ki volt az, akinek a személyisége a legnagyobb hatással volt Önre? És miért?

Szinte mindegyikükkel dolgoztam már korábban hosszabb, rövidebb ideig, sőt többekkel jó barátságban is vagyunk, még ha ritkán látjuk is egymást. De Kern Andrissal együtt játszottunk és öltöztünk a József Attila Színházban közel 25 évig. A forgatás idején mindkettőnkből előbújt a kisördög. Olyanok voltunk, mint régen, abban a közös öltözőben. Nagyon szeretem a fanyar humorát, még akkor is, ha olykor én vagyok ennek célkeresztjében. És persze visszakapja… És hatással volt rám mindig Jordán Tamás és Pogány Judit személyisége, és akkor még nem beszéltem a kamaszkori példaképemről, az örökifjú Bodrogi Gyuláról.

27 éve mutatták be A miniszter félrelép című filmet, ahol együtt láttuk a legendás Koltai-Kern kettőst, persze azóta a sztorit sokat játszották színházban és filmen is. Ez a fantasztikus erejű duó örökre belénk égett. Mennyiben változott Kern Andrással karakterük egymásra hatása?

Szerintem semennyire… Vagyis pontosan annyira, amennyi év telt el azóta. Ő egy érdesebb, fanyarabb humorú, melegszívű ember, én meg egy esendőbb melegszívű ember vagyok. Viszont tőle kaptam életem legklasszabb zakóit. Megveszi őket, aztán megunja és nekem adja. Bár a sajtótájékoztatón ő érdeklődött az én zakóm felől. Kérdezte, hogy hol vettem? Szóval fejlődöm én is…

Egy kritika szerint a filmből hiányzik a feszültség. Önnek mi erről a véleménye?

Az, hogy ennek a filmnek nem a krimiszál a legfontosabb eleme. Hiszen a krimi is csak játék benne. És ezzel kimondtam a kulcsszót. Ahogy Jordán mondja a film végén:” Mert játszani jó.” Erről szól ez a film krimivel, vagy anélkül.

A színészek színészeket alakítanak a filmben is, hisz egy színészotthonban játszódik a történet. Ön milyen karaktert játszik?

Én nem színész vagyok a filmben, hanem egy forgatókönyvíró, aki bekerült egy színészotthonba, és aki valaha zseniális epizódokat írt egy folytatásos krimibe, amelyben Kern, vagyis a filmbeli nevén Tolnai Tivadar játszotta a főszerepet. Bár ő egy interjú alkalmával úgy nyilatkozik, hogy az epizódot ő írta… Nekem meg ez nem nagyon tetszik.

Jó, ha ennyi legenda játszik egy filmben?

Erre csak azt lehet válaszolni, hogy a fene se akar legenda lenni. Színészek vagyunk, nem legendák. És igen, jó színészekkel dolgozni jó.

Ha most rendezne egy filmet, miről szólna?

Van néhány ötletem, sőt néhány az ötletnél kicsit alaposabban kidolgozott filmtervem is, de a mostani filmfinanszírozási viszonyok nem nagyon szeretik azt a módszert, ahogy én dolgozni tudok. Úgyhogy erről nem is érdemes beszélgetni…

A Meghalni bárki tud című film, akár színházi előadás is lehetne. Nagyon feszes a történet és elgondolkodtató. Gaál Ildi rendezése és forgatókönyve, eredeti világa és az Ön letisztult játéka végül komoly sikert hozott. Mi az, ami magával ragadta ebben a történetben?

Ez egy olyan típusú szerep, amilyet eddig viszonylag ritkán osztottak rám. Ebben a filmben én vagyok a Kékszakállú herceg, vagyis ahogy a filmben nevezik, az író, aki nem akar úgy elmenni ebből a világból, hogy tovább ne adná valakinek a nőkről szerzett tudását. Lényegében egy sorozatgyilkos művész. És hát ritka lehetőség, hogy zseniális kollégámmal, Elek Ferenccel játszhatok együtt.

Milyen érzés várni most, és milyen volt fiatal korában?

Tudok várni. Régebben is tudtam. Valahogy érezni szoktam, hogy melyik a jó pillanat a cselekvésre. Valamennyit lassultam talán az elmúlt évek alatt. És hát bevallom, inkább rám szoktak várni, minthogy én várnék… kissé késős fajta vagyok. Erről érdemes volna a páromat megkérdeznie. Vagy, inkább ne.

A nők milyen helyet foglaltak, foglalnak el az életében?

Fontosat. A nők olyasmit tudnak, amit mi, férfiak nem. A többi néma csend.

Az emberek szeretete vagy a lelkében felépített belső biztonság fontosabb az Ön számára?

Szeretek csapatban, közösségben lenni és működni. Nem szoktam elzárkózni, hagyom magamra hatni a dolgokat.