Tasnádi István kabaré- és varietéelemekből táplálkozó darabjának ősbemutatóját tartották a Pinceszínházban Hölgyek öröme címmel, Tasnádi Csaba rendezésében.
Tasnádi István rendszerint röhögtető bohózatba sűríti a mind dermesztőbb valóságot. Gyakran mintha kicsit el is altatna minket, hogy lám, milyen jól és könnyedén szórakozunk, hasunkat fogjuk a nevetéstől. Aztán szép módszeresen, gondos adagolással gyomrosokat húz be, érezteti, hogy ami az előbb még nem is tűnt különösebben komolynak, bizony nagyon is az. Tulajdonképpen behúz bennünket a csőbe. Rafináltan lépre csal. A produkció eleje könnyed szórakozásnak, ötletes poénhalmaznak tűnik. Nevetünk, ahogy belefér, és teljesen jól érezzük magunkat, nem gondoljuk, hogy mögöttes tartalmakat, áthallásokat rejt a groteszk história. Ilyen az eldurvuló bulvárról az elborzasztás erejével regélő Nexxt, amelyben élő adásban gyilkosságot szeretne megörökíteni egy nézőhajhász kereskedelmi tévé. Egy másik csatorna közvetíthető öngyilkosságra vágyik a Finito című abszurdban. Erkölcs, morál, etika, humánum, segítőkészség – ilyen ódon múzeumi szavak már nem nagyon lelik értelmüket. Az érdek, a pénz az úr…
A kritika folytatását a Pepita magazin júliusi számában olvashatják.
