Bogdányi Titanilla rengetegszer adta már a hangját külföldi színésznőknek, imádnivaló mesehősöknek, filmes karaktereknek. 28 éve szinkronizál. Emellett több napi tévés sorozatban is játszott, játszik. Nekem egyből Derű jut eszembe a hangjáról, az Agymanók animációs meséből. Ő maga is csupa derű és vidámság, pulzál benne az energia. Szinkronszerepekről, sporttól is kérdeztük az igen elfoglalt, pörgős életet élő színésznőt.
– Sokaknak lehet azonnal ismerős a hangod, ha meghallja. Szült ez már kínos vagy vicces szituációkat?
– Furcsán hangozhat, de nem szokták a hangomat felismerni. A beszédhangja ugyanis mindenkinek más. Más hangszínt üt meg az ember egy telefonbeszélgetésben, ügyintézésnél például, mint egy karakter szinkronizálásánál. A nevem alapján ismernek fel. Voltak már emiatt vicces szituációk. Egy pizzafutár egyszer fél óráig faggatott a szinkronszerepeimről. Nem igazán tudom jól kezelni ezeket a helyzeteket, zavarba tudok jönni, de nagyon jólesik az érdeklődés.
– Gyerekkorod óta szinkronizálsz. Hogyan kerültél a stúdiók világába?
– Igen, régóta, már 28 éve csinálom a szakmát. Nagyon hamar rájöttem gyerekként, hogy színész szeretnék lenni. Anyukám és nagyszüleim viszonylag hamar kerestek nekem egy helyet, ahol megalapozhatnánk a szakmai tudást. Papp Jánosnál és Zsurzs Katinál tanultam, az ő kezük alól kerültem ki a szakmába. Nekik a Magyar Rádióban volt egy színitanodájuk. Itt rádiózást is tanultam, és benne voltam a régi típusú rádiózásan, volt szerencsém rádiójátékokban is részt venni. Itt rengeteg ismeretet és tapasztalatot szereztem.
– A hangoddal a figura személyiségéhez is sokat adsz. Egészen más egy mesében egy karaktert megszólaltatnod, mint mondjuk egy filmben egy színésznőt. Hogyan lehet átlényegülni?
– Hál’ Istennek sokféle hangom van. Nagyon szeretek rajzfilmeket csinálni, ez másfajta kihívás, mint egy drámai szerep. A szélsőségeket szeretem, mert amúgy is egy szélsőséges ember vagyok. Kedvelem azokat a karaktereket is, akik nagyon viccesek és lehet bennük sokat játszani, többet beletenni, de örülök a drámaibb szerepeknek is.
A mi szakmánknak az is a varázsa, hogy gyorsan tudjunk váltani. Van, hogy 1 nap akár 4 helyre is elmegyek, 4 különböző karaktert szólaltatok meg, 4 teljesen más figurát. Mi, rutinosabbak már felvételbe haladunk rögtön, de egy mozifilmnél például más a munkatempó. Az biztos, hogy pörögni kell, felgyorsult minden, jól jön ilyenkor a tapasztalat.
– Volt egy különlegesen izgalmas, nehéz munkád is nemrég, a Hét nővérben.
– Igen. Itt, ennél a munkánál megkaptam előre a filmet, mert 7 különböző személyiségű nőt kellett megszólaltatnom. Végig kellett gondolnom, hogyan tudom megragadni a különbözőségüket. Noomi Rapace a Hét nővérben ugyanis 7 testvért, 7 külön egyéniséget alakít. A rendezővel megbeszéltük, hogy én miket találtam ki, ő miket javasol, és ez a két elgondolás hol és hogyan találkozik.
– Van kedvenc színésznőd, akit örömmel szólaltatsz meg magyarul? Valaki, akinek kifejezetten szereted a játékát, a stílusát?
– Noomi Rapace színésznőt nagyon kedvelem. Az előbb említett filmjében is nagyot alakított. Ő nem akar csillogó életet élő, hollywoodi sztár lenni, a munkájában is arra törekszik, hogy olyan szerepeket vállaljon el, amiben fantáziát, vagy kihívást lát.
Nagyon szeretem Anne Hathawayt is, de nem volt ez mindig így. Nem tartottam különösebben jó színésznőnek, amikor először találkoztunk a Neveletlen hercegnőben. Időközben jól kiforrott színésznő lett. Vele pedig már azért az évek alatt meglehetősen összenőtt a hangom.
– Színésznőként is láthatunk, most leginkább a televízióban, sorozatokban.
– Mostanában a sorozatoknak is nagy szerepe van az életemben. A séf meg a többiek előtt is több produkcióban jelen voltam. Fontos állomás volt például a Családi kör, a Mellékhatás, a Keresztanyu. Engem a színészeten belül mindig is a filmezés vonzott leginkább. A szinkron mellett ez mindig hajtott. Szeretném ebben is kiaknázni a lehetőségeket, s bebizonyítani, hogy ezen a részén is van helyem a pályának.
– A sport kitüntetett helyen van az életedben. Mit ad számodra a mozgás? Szenvedély, stresszlevezetés, másfajta bizonyítási lehetőségek terepe?
– 12 éve jött a sport az életembe. Sportoktató, testépítő végzettségem is van. Volt 3-4 év, amikor teljesen bele voltam bolondulva az edzésbe, hetente hatszor is lementem az edzőterembe. Ekkoriban 10-11 kg izmot is feldolgoztam magamra. Brutálisan néztem ki. De aztán visszavettem ebből, mert bizonyos szerepekhez nem állt jól. A sport, az edzés egy terápia is nekem. Feszültséglevezetés is egyben.
Egész életemben kerestem azt a sporttevékenységet, ami igazi szenvedélyemmé válhat. A gyerekkori asztmámat sajnos nem teljesen sikerült kinőni, nagyon nehéz volt megtalálni a számomra legideálisabb mozgásformát. A tollastól az íjászaton át az aerobikig sok mindent kipróbáltam. Nem gondoltam volna, hogy a klasszikus értelemben vett testépítés, fitness lesz az, amibe bele fogok szeretni. Megismerkedtem egy remek edzővel, aki nagyon inspirált. A fitnesshez hozzátartozik egy életforma, egy tudatos étkezés is, így aztán behálózza az egész életem.
Írta: R. Szabó Zsuzsa
