Fiatal, érzékeny és rejtélyes. A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban már jó néhány előadásban bizonyíthatta tehetségét. Bocskai Virág egy véletlen ballépés miatt maradt le a matematikafelvételijéről, helyette végül a színjátszás mellett tette le a voksát. A Kaposvári Egyetem hallgatójaként szereti feszegetni a határait, folyamatosan keresi az új kihívásokat.
– Hogyan jellemeznéd az elmúlt másfél éved?
– Az az igazság, hogy nem éltem meg rosszul ezt az időszakot. Szerencsés helyzetben voltunk, mert amikor minden bezárt, a barátommal vidékre mentünk a családjához, amíg el nem kezdtünk újra dolgozni. Nagy békességben és biztonságban tölthettük a kényszerpihenőt. Munka tekintetében sem panaszkodhatok, mert augusztusban elkezdhettünk dolgozni, és mindig volt valami elfoglaltság. A Zenthe Ferenc Színháznak tavaly alakult meg a társulata, amelyben három osztálytársammal mi is helyet kaptunk. Kezdetektől bizalmat szavaztak nekem, bedobtak a mély vízbe.
– Hogyan tudtad kezelni a kezdeti nehézségeket?
– Izgultam, hogy hogyan fogok tudni ennek a bizalomnak megfelelni, de amint elkezdtünk dolgozni, el tudtam engedni a görcseimet. Pozitív, segítőkész emberek vesznek minket körül, ami nagyon sokat segít.
– Melyik a kedvenc előadásod?
– Jelenleg a Szent Péter esernyője, amelyet egy szerepátvételnek köszönhetek. Szeretem a Rómeó és Júlia című tantermi előadásunkat, az Ágacska című mesejátékot és A tanítónő című Bródy-darabot is.
A cikk folytatását a Pepita magazin augusztusi számában olvashatják.
