Makón vette át a Kossuth-díjas színésznő az emlékgyűrűt.
A szokásos év eleji időpontban a járványhelyzet miatt nem tarthatták meg az ünnepséget, ezért október 24-én adták át Makón a város szülöttéről elnevezett Páger-díjat a Hagymaházban. Az idei kitüntetett Básti Juli, Kossuth-díjas színművésznő.
„Számomra ez nagyon nagy megtiszteltetés, a gyűrűt nagy becsben fogom tartani” –mondta Básti Juli a Páger Antalról elnevezett színészdíjról a Délmagyarnak, amelyet vasárnap délután a makói Hagymaházban adott át neki Farkas Éva Erzsébet, a város polgármestere.
A díjat minden esztendőben az a színész érdemli ki, aki a kuratórium döntése alapján a leghűségesebb Páger Antal szellemi örökségéhez, és játékára jellemző a págeri hitelesség és eszköztelenség.
Ezúttal is a szakmai kuratórium – Hegedűs D. Géza, Kútvölgyi Erzsébet és Szalma Tamás színművészek, Réz András filmesztéta, valamint Gyarmathy Antal, Páger Antal unokája – javaslata alapján döntött az odaítélésről a képviselő-testület.
Mint elhangzott, azért Básti Juli kapta, mert érzelmes, szenvedéllyel teli színészegyéniség, soha nem lehetett beskatulyázni, minden alakítása egyedi. Emellett értékelték pályája gazdagságát, és azt, hogy soha nem sztárként viselkedik, őrzi hivatásának méltóságát. (…)
A díjátadót követő beszélgetés során kiderült, édesapja nem akarta, hogy ezt a pályát válassza. Féltette, mondván, hogy kevés szerepet írnak nőkre és a színésznőket egyébként is elnyomják.
A sors iróniája, hogy Básti Lajos nem láthatta színpadon a lányát, akkor temették, amikor a vizsgaelőadása volt. Básti Lajos egyébként nagy tisztelője volt Págernek. Nem sokkal a hazatérése után elterjedt az a szóbeszéd, hogy ők ketten összepofozkodtak. Ebből természetesen egy szó sem volt igaz, de hogy ezt cáfolni tudják, végigjárták a főváros szinte minden kávéházát, beülve egy kis kávézásra, hogy lássa mindenki, jóban vannak.
„Ez egy igazán szép kollegiális gesztus volt” – mondta Básti Juli, miután a sztorit elmesélte. Ő maga azonban sosem találkozott Págerrel, csak színházban, illetve filmen látta.
„A színháztörténet kiemelkedő alakja. Beleszólt az emberek lelkébe, varázslatot teremtett, alakításai ma sem porosak. A róla elnevezett díj terhet rak az ember vállára és kötelez” – értékelt a művésznő.
