Ismét volt Erdélyi hét Gyulán, alighanem az eddigi legjobb: egészen remek előadásokat láthattunk.
Az Erdélyi hetet Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója találta ki, miután elődje, az immár legendás direktor, Gedeon József meghalt. Húsz évig vezette a teátrumot, nyaranta ő szervezett összművészeti fesztivált, benne Shakespeare Fesztivált, amelyre nagy előadásokat hozott a világ minden tájáról, és nemzetközileg is jegyzett dzsesszfesztivált alapított. Elek Tibor továbbviszi a nemes hagyományokat. Bár a Shakespeare Fesztivál lehet, hogy kifulladóban van, az általa kieszelt Erdélyi hét viszont kiteljesedett. Egymást követték a nívós előadások.
A marosvásárhelyi Yorick Stúdió Lázadni veletek akartam című produkciójának elején két színész, Sebestyén Aba és László Csaba áll vagy ül velünk szemben, előttük egy-egy mikrofon. Mögöttük vad zenéket játszó elektromos gitáros, Szász Csaba foglal helyet. Komesz Szilvia operatőr időnként nagyban kivetíti őket. Egymással is csak jóval később párbeszédbe elegyedve Bódi Attila regényének Barabás Olga által dramatizált, súlyos mondataival monologizálnak. A Ceausescu-diktatúra utolsó heteiből mesélnek tragikus történetet. Mondják és mondják. Ezt istenkísértésnek tartottam a Gyulai Várszínpad hosszú nézőtere előtt, amelynek utolsó soraiba gyakran amúgy is nehezen jut el, ami a deszkákon történik. Mégis mind jobban figyelek. Beszippant a kegyetlen történet, aurájába von a két kiváló színész, akik szerepük szerint érettségi előtti időszakukat regélik el a 30 éves osztálytalálkozójuk szemszögéből.
A cikk folytatása a Pepita magazin szeptemberi számában olvasható.