A Kinizsi Pál történetét feldolgozó darabot rengeteg nívós név fémjelzi, többek között Sasvári Sándor, Vadkerti Imre, Kusnyér Anna, Csengeri Attila, Rudán Joe, Györfi Anna vagy Götz Attila. Továbbá az előadás zenei élményét két kórus – a Vivat Bacchus és a VoiSingers – is emelte. A darabot Beleznay Endre rendezte, Szentgyörgyváry Péter szövegezte, Balásy Szabolcs csodálatos zenéket írta darabhoz Horváth Krisztián rendkívüli hangszerelésével.
A Siklósi vár kapujánál elterülő parkban rengeteg ember gyűlt össze a múlt hétvégén, hogy megnézzék az először bemutatásra kerülő Kinizsi, a nép fia című darabot. Az egész Szentgyörgyváry Péternek a fejéből pattant ki, Beleznay Endre rendezte, és Balásy Szabolcs a tőle megszokott profizmusával gyönyörű dalokat írt hozzá.
Az előadás a Siklósi vár udvarán került bemutatásra, az autentikus környezet már megelőlegezte a történelmi miliőt, a darab szempontjából egyértelműen kitűnő helyszínválasztás volt a középkori vár udvara. Az előadást maga a rendező Beleznay Endre nyitotta meg a tőle megszokott humorral, majd kezdetét vette a történelmi rockopera, ami visszarepített minket Mátyás király korába, amikor is Kinizsi Pál oldalán szurkolhattunk a magyaroknak a törökök ellen, néha libabőrösek lettünk a gyönyörű daloktól és meghatódtunk, máskor pedig úgy éreztük, hogy mi is csatába indulnánk Kinizsivel.
A darabban központi szerepet töltenek be a dalok, amelyek rendkívül változatosak, különböző zenei műfajok jelennek meg akár egy dalon belül, és hangulatukban is nagyon változatosak; megható fohásztól kezdve, felemelő bordalon át, a harci indulóig szinte mindent hallottunk az előadás során. A darabot szemmel láthatóan minden benne játszó színész élvezete, a közönség pedig a legvégén, álló tapssal viszonozta a remek előadást.
Ha a színészi játék és a dalok nem lettek volna önmagukban elégségesek, két táncos is felbukkant időről-időre a színpadon, akik vizuálisan egyértelműen hozzájárultak a történet érzelmi megjelenítéséhez. A darab nemcsak táncokkal, hanem más eszközökkel is segítette a képi világot. Kihasználva a vár falát például az előadás közben gyönyörű fényjátékokat vetítettek a középkori erődítmény oldalára, ezzel is gazdagítva az elénk táruló látványt. A darab azért is zseniális, mert annak ellenére, hogy az alkotók nem féltek használni a különböző színpadtechnikai eszközöket, különös tekintettel a világítástechnikára, egy percig sem éreztük úgy, hogy túl sok effekt ér bennünket egyszerre. A kép méltó módon egészítette ki az amúgy is példás színészi játékot, és a gyönyörűen megírt dalokat. Beleznay Endre, a darab rendezője sem hagyott minket magunkra, hiszen mesélőként segítette a csavaroktól nem mentes történeti szálat vinni, amit mi nézők, részben az ő segítségével izgalmasan, apránként bogozunk ki.
Érdemes a darab szereplőiről külön-külön is szót ejtenünk.
Kinizsi Pál szerepében Vadkerti Imrét láthattuk, akinek csodálatos hangi adottságai mellett nem lehet elmenni. Az előadás, ahogy az már korábban említésre került a dalok tekintetében rendkívül változatos repertoárral rendelkezik, így a főszereplő, aki nem utolsó sorban a Kormorán együttes frontembere, abban a szerencsés helyzetben volt, hogy szerelmes és harcba induló dalok mellett egy gyönyörű imát is elénekelhetett, ami olyan katartikus erejű volt, hogy a dal után az áhítatot jelző pár másodperces csöndet hatalmas taps váltotta fel. Egyértelműen ez volt a darab csúcspontja.
Sasvári Sándor, Mátyás királyként is nagyon erős színpadi jelenség, igazi tekintélyt parancsoló uralkodó lépett a színpadra, és egy elegáns bordalt adott elő.
A legnagyobb meglepetést talán Csengeri Attila okozta. A színész lapunknak korábban elmondta, hogy hangi és fizikai adottságai miatt legtöbbször pozitív karaktereket, hős szerepeket töltött be, melyek mindig hálás feladatnak bizonyultak. Ezúttal viszont ő alakította Kinizsi ellenfelét, a velejéig gonosz Szelim béget, aki rengeteg helyzetkomikumnak adott táptalajt azzal, hogy erősen törte a magyar nyelvet. Nézőként nem lehetett nem észrevenni, hogy mennyire jól áll neki ez a szerep, amit minden bizonnyal legalább annyira élvezett, mint a nevető közönség.
Egy igazi fiatal tehetséget is láthattunk a szereplők között, Kusnyér Annát, aki Kinizsi Pál szerelmét, Magyar Benignát alakította, aki nagyon jól működött együtt a főszereplővel, szerelmük gyönyörűen formálódott a színpadon.
Györfi Anna, Annát alakította, azaz Magyar Benigna nevelőanyját, aki szeretetteljesen nevelte fogadott lányát, Kinizsi Pál szerelmét. Györfi Anna és Kunyér Anna anya-lánya párosa volt az egyik legmeghittebb nem szerelmi szál a darabban, igazán megható és megindító volt a köztük lévő erős kötelék, a darab során nem egy közös dalt énekeltek el.
Kinizsi Pál legjobb barátját és egyben a humoros vonulatot Gergő, azaz a rendezőként is dolgozó Götz Attila vitte. Az általa megformált karakter pedig rendkívül széles érzelmi skálán mozgott, epizódikusan mindig meg-megjelent a színpadon és így nagyon elegánsan törte meg hol az érzelmi, hol a komoly történelmi szálat. A színész korábban lapunknak elmondta, hogy testhezálló szerepet kapott a darabban, és úgy tűnik nemcsak színészként volt hálás feladat, hiszen az is érezhető volt, hogy a pandémia után mennyire ki vannak éhezve a nézők a nevetésre, a humorra.
A VoiSingers – ami hazánk egyik legfoglalkoztatottabb pop-kórusa – tagjai alakították az éneklő népet, mellette pedig a 20 éve működő Vivat Bacchus együttes támogatta az éneket, mindkét kórus hihetetlenül pontosan énekelt.
Az előadás végén a közönség állva tapsolt. A Kinizsi, a nép fia című darabot nehéz egyetlen egy kategóriába beletenni, hiszen volt benne érzelmi szál, történelmi szál, humoros volt, de megható is egyúttal, de az biztos, hogy sem a humor, sem a dráma nem vitte el egyértelműen egy adott irányba az előadást. Szentgyörgyváry Péter és Beleznay Endre kitűnően megtalálta az arany középutat a műfajok tekintetében. Az előadás megtekintése után pedig a dalokat még jó pár napig halljuk majd csengeni a fülünkben.