Híres családba született, apai ágon az ükapja a nagy mesemondó, Benedek Elek volt, édesapja, Kertész Gyula híres operarendező, így nem volt kérdés, hogy Kertész Marcella is a színházi világban köt ki. Pályafutását a szolnoki Szigligeti Színházban kezdte, ahol jól érzi magát, rendre kihívást jelentő szerepeket kap. A jövőben egy új terepen is kipróbálná magát.
– Hogyan élted meg az elmúlt másfél év bezártsággal teli időszakát?
– Szerencsére nekünk nem volt megállás, mivel a Szolnoki Városi Televízióval karöltve hetven előadást vittünk színre online, köztük olyan klasszikusokat, mint a Régimódi történetet és a Nyitott ablak. Kicsit belekóstolhattunk abba, milyen kamerák előtt játszani. A streamelt előadásainkat minden este kétszázötven család nézte, ami óriási számnak számít. Ez a szakmai része a dolognak, magánemberként természetesen át kellett értékelnem bizonyos dolgokat az életemben. Az elmúlt év arról szólt, hogy tudatta velünk a természet, ő az erősebb. Mindenki számára világossá vált, hogy egy betegség képes térdre kényszeríteni az egész világot.
– Nyitnak a színházak. Milyen újdonságra számíthatnak a nézők Szolnokon?
– Nagy Orbánnal elkezdtük próbálni a Lúdas Matyit, amelyet szeretnénk még bemutatni. Június 13-án vége az idei évadnak, Kálmán Imre Zsuzsi kisasszony című operettjével zárjuk. Balázs Péter igazgatóként 2007-ben ezzel az előadással mutatkozott be, egyfajta tisztelgésként miatta vettük elő ismét a darabot. Aztán kezdődik a vendégjátékok időszaka, az előadásainkkal megyünk Békéscsabára, a Szarvasi Vízi Színházban bemutatjuk a felújított Kőmíves Kelement, a Gyulai Várszínházban pedig a Régimódi történetet.
Az interjú folytatását, a Pepita magazin júliusi számában olvashatja.
