Felmegy az ember a színpadra, majd amikor lejön, olykor nem tudja visszaidézni, mi is történt pontosan odafenn. Ennek éppen az a varázsa, hogy visszakövethetetlen – vallja Kékkovács Mara, a Budapesti Operettszínház primadonnája, aki azért szereti a lelke hajszálrepedéseit, mert maga sem tudja, melyik áll össze úttá és melyik marad még egy ideig járhatatlan.
– Milyen érzés volt először átlépni az Operettszínház küszöbét, és milyen most?
– Először negyedéves főiskolásként léptem be az Operettszínházba, Siménfalvy Ágotával és Szabó P. Szilveszterrel. A muzsika hangját kezdtük próbálni Éry-Kovács Andrással. Ágotával ketten voltunk Maria Reinerek. Óriási hatással volt rám az a produkció. Ágotával azóta újra egy szerepkörbe kerültünk, 2006-ban a Menyasszonytáncban Rózsik lettünk, de játszottunk együtt A szépség és a szörnyetegben, a Marie Antoinette-ben és most fogunk a Nine-ban, valamint a Hegedűs a háztetőnben is. Az izgatottság azóta is tart, ha átlépem az Operettszínház küszöbét, csak a szerepkörök változtak az idők során.
– Belülről érzi a pályaíve visszahatásait?
– Egy Márai-idézet jutott eszembe. „Megvárni egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek –, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád.” Tehát lehet siettetni a dolgokat, de az ember hamar rájön, hogy amivel találkoznia kell, az előbb-utóbb elérkezik hozzá. Én is eléggé türelmetlen, sőt szétszórt voltam, kifejezetten törekednem kellett arra, hogy meg tudjak állni, el tudjak merülni bizonyos dolgokban. A színház nekem erre tökéletes terápia. A próbafolyamat két és fél hónapos időszaka ráterel arra az útra, hogy egyre mélyebbre ássak magamban. Így értettem meg, hogy a színházi idő nem is enged sürgetni. Van, ami már egy hét alatt megérik, van, amit egy hónap alatt érzek meg, de van, ami másfél hónap múlva jut eszembe, reggel, félálomban. És olyan is van, ami néhány év játszás után világosodik meg. Visszatérve a kérdésedre: nem foglalkozom vele. Teszem a dolgomat, úszom tovább. Ha megállsz integetni úszás közben, elsüllyedsz. Kicsit persze lehet, hiszen természetesen jólesik, ha van visszacsatolás, visszaintegetés, de nem vagyok az a dicsőségben sütkérező fajta. És nagyon szeretek úszni.
Az interjú további részét megtalálja a Pepita magazin júliusi számában…
