Amikor bő két és fél évtizeddel ezelőtt először állt szinkronstúdió mikrofonja elé, megrémítette a környezet, a magas szakmai elvárások, a körülötte dolgozó vérprofi kollégák. Zakariás Éva hamar túljutott ezeken, színházi és egyéb munkái mellett azóta is szinte szünet nélkül jár a stúdiókba, a legfoglalkoztatottabb szinkronhangok egyike.
– Több színházban játszottál, jelenleg is társulathoz tartozol. Mikor kezdtél mellette szinkronizálni?
– Gór Nagy Mária Színitanodájába jártam, és amikor végeztem, az ő és Mikó István ajánlására kerültem három évre a debreceni Csokonai Színházhoz. 1993-ban épp aláírtam egy újabb kétéves szerződést, amikor Mari váratlanul szólt, hogy térjek vissza Budapestre, mert meg akarja alapítani a Fiatalok Színházát. Mivel 23 évesen nagy kedvet éreztem a dologhoz, ráadásul megtisztelő volt a felkérés is, nyomban felbontottam a szerződésemet. Nagyjából egy éven át tartottak az előkészületek az új teátrumhoz, amely végül a székesfehérvári Vörösmarty Színház szárnyai alatt alakulhatott meg, ahol akkoriban Bujtor István volt a művészeti vezető… Közben különféle munkákat kellett vállalnom, hogy egyáltalán élni tudjak valamiből. Egy éven át táncoltam például éjszakánként a híres és népszerű Berlin Étterem bárjának show-műsorában, ahol Pártos Csilla is a kolléganőm volt. A szinkronizálást is Gór Nagy Máriának köszönhetem. Évtizedek óta heti rendszerességgel fut a Margitszigeten, ahogy Rehorovszky Béla szinkronrendező is. Egy ilyen alkalommal találkoztak, akkor ajánlott be neki Mari, mondván, tehetséges fiatal színésznő vagyok, akinek az orgánuma szerinte Domján Editére hasonlít. Ennek köszönhetően léphettem be a Hűvösvölgyi úti legendás Pannónia Szinkron- és Filmstúdióba.
A cikk további részét, a Pepita magazin júliusi számában olvashatják.
