Fotók: Dömölky Dániel
Fotók: Dömölky Dániel

Világhódító úton a veszedelem – Horror a Pesti színházban

A Rémségek kicsiny boltja jókora ribillió, téboly a köbön, élvezetes színházi ramazuri. Nagy elánnal tobzódnak a színészek. Bedobnak apait-anyait. Láthatóan imádják amit csinálnak.

A közönség is igen hamar kezdi imádni a Pesti Színház előadását, ott ahol negyven éve a magyar ősbemutatót tartották ebből a horror musical komédiából, aminek az előadásába a nézők rendszeresen beletapsolnak, meg üdvrivalgást is hallatnak, mintha rockkoncerten ülnénk. Az 1960-ban bemutatott, fekete-fehér film nyomán készült a musical, Charles B. Griffith forgatókönyve és Roger Corman rendezése nyomán. Ők John Collier 1932-ben megjelent Zöld gondolatok című történetéből merítették az ötletet az egyre növekvő, mind mohóbban emberevő növényről. Alan Menken és Howard Ashman musicalje az Off-Broadwayn nézőrekordokat döntögetett, majd világsikert aratott. Frank Oz pedig elirigyelve ezt a sikert, immár a zenés változatból készített kultikussá lett filmet. Csizmadia Tibor pedig 1985-ben megrendezte a Váci utcai teátrumban a zenés verziót, ami nagy siker volt. Több alkalommal a Városmajori Szabadtéri Színpad nézőterét is lelkesen megtöltötték miatta a nézők.

Nyomban kitör a röhögés

A Pesti Színházban a Novák Eszter által rendezett produkció elején berobban a deszkákra Márkus Luca, Kovács Patrícia, Majsai-Nyilas Tünde, ők Crystal, Ronnette, Chiffon, azaz lányok a Skid Row-n, teli tüdőből énekelve, velünk szembe fordulva, végig sasszéznak a színpad elején. Árad belőlük a vitalitás. Libben a túlzottan is gondosan vasalt, Zeke Edit által tervezett, szoknyájuk. Ki vannak csípve, mintha buliba sietnének. Az arcukat is alaposan kifestették. Kényeskedően pipiskedő a mozgásuk, mintha még tinik lennének, de hát már nyilvánvalóan nem azok. Ez paródia, azon nyomban kitör a röhögés, és ezzel meg is adják az előadás alaphangját. Szarkasztikus, gunyoros, diákosan nyelvöltögető, a totális abszurdig fokozódó.

A tavalyi évad valószínűleg legjobb zenés előadása a Novák által Nagyváradon rendezett Csárdáskirálynő, amit amikor másodszorra megnéztem, még akkor is reveláció volt számomra. Ebben is megvolt ez a szarkasztikus, sok mindent iróniával átszövő szemlélet, miközben a legbanálisabbnak tűnő jelenetet is igencsak belemenősen, akár már-már tragédiába hajlóan játszották el, alaposan elemezve a szituációt.

Nyomulnak a riporterek

Most is ez történik. Ebben sokat segít Varró Dániel szellemes fordítása. Bóbis László koreográfiái is ironikusan humorosak. New York egyik nyomornegyedének lepukkant virágboltját ábrázolja Fodor Viola díszlete. Alig van benne virág, de nincs is rá szükség, mert vevő sem akad. A tulajdonos, Seress Zoltán megszemélyesítésében, éppen be akarja zárni a boltot. Radnay Csilla, mint Audrey, aki eladólány, megdöbben, kétségbeesik, ahogy Seymour, az Orosz Ákos által játszott ifjú botanikus ugyancsak, akiről hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem viseltetik közömbösen Audrey sorsa iránt. Hoz egy általa kifejlesztett, meglehetősen különleges formájú, hússzínű növényt, amit kitesz a kirakatba. Azt reméli, hogy rendhagyóan érdekes látványa majd becsalogatja a boltba a vevőket. A terve túl jól is sikerül. A vevők hamarosan egymás kezébe adják a kilincset. A média is villámgyorsan „ráugrik” a különlegességre. Nyomulnak a riporterek. Kis gúnyrajzot kapunk a mindenáron való szenzációhajhászásról.

Közben a virág cseperedik. Kikerül a kirakatból, az eladótérben nevelkedik egy asztalon, be nem álló szájú bábu formájában. Ekkor még olyan, mint egy nyughatatlan, virgonc kölyök, akivel állandóan foglalkozni kell. Egy hagyományos, kis kézre húzható bábú, aki kettős szereposztásban, vagy Herczeg Tamás vagy Vatamány Atanáz hangján szólal meg.

Virágszörnyeteg

Amikor a második rész elején felmegy a függöny, többen ösztönösen felkiáltanak, mert egy hatalmas, plafonig érő, a színpad jelentős részét betöltő, virágszörnyet látunk ilyen valószínűtlenül óriásira felnövekedve. Hoffer Károly és Fodor Viola bábtervezők remeklését. Ennek a lénynek a megjelenítéséhez, ami ugyan földbe gyökeredzett, de lélegzik, mozog, veszélyes csápjai vannak, már többen szükségesek. Harangozó Boglárka, Kóbor Balázs, Nagy Bálint, Nánási Attila, Vati Luca bábosok, járókelők, „népség, katonaság”, nagy elánnal csinálják, amit éppen kell. Szántó Balázs hét szerepben is tündököl. Brasch Bence Audrey tahó barátja, akitől előbb-utóbb sikerül megszabadulni, ezután bontakozhat ki a szerelmi szál a lánnyal. De már az egyre mohóbban élelmet követelő virágmonstrum árnyékában. Ez a szörnnyé váló növény, mint egy irreálisan hatalmasra növő húsevő virág, kezdetben megelégszik azzal, amit az ekkor még barátjának tekintett Seymour a hentestől hoz neki. Aztán már jóval nagyobb falatra, emberhúsra vágyik. Ha prédát lát, szétnyílik az óriási virág-förmedmény, és egészben, ruhástul bekebelezi azt, aki a közelébe kerül. És nincs megállás… Egy szemfüles vállalkozó nagy üzletet lát a híressé vált növényben, és dugványait egyre szélesebb körben terjeszti, miközben a virág közeléből tűnnek el az emberek. A produkció legvégén elárasztják a nyúlványai a színpadot, még a plafonról is rémisztő mennyiségben csüngenek le.

Áthallásos persze ez. Világhódító útra indult a veszedelem. Ki tudja, meg lehet-e állítani?