A Kontinental ’25 nem az a film, amit az ember könnyen elfelejt. A képei hosszan benned maradnak, mert túl sok ismerős feszültség húzódik mögöttük: határvidék, két nép múltból örökölt bizalmatlansága, apró és nagy sérelmek, amelyek sosem tűntek el igazán. Erdélyben a magyarok és románok együttélése több száz éve ugyanúgy a hétköznapok része, mint a kimondatlan távolság, amely időről időre tragédiákban kristályosodik ki. A film ezt a mindennapi törésvonalat nem történelmi tablón mutatja meg, hanem egyetlen, nagyon is mai helyzeten keresztül: egy kilakoltatáson, amely rosszabbul nem is végződhetne.
Tompa Eszter ebben a közegben alakítja Orsolyát, a magyar végrehajtót, aki egy román hajléktalan tragikus öngyilkosságának lesz a közvetlen tanúja – és ezzel hirtelen nemcsak szakmai, hanem erkölcsi vádlott is. A szerep nehéz, mert nem fekete-fehér: Eszter nem hőst, nem gonoszt játszik, hanem egy embert, aki ugyanúgy próbál eligazodni ebben a terhelt közegben, mint bárki más, aki ott él. A film éppen attól működik, hogy nem kínál fel könnyű válaszokat; helyettük azt mutatja meg, milyen vékony a határ felelősség és tehetetlenség között.
A karaktered egy magyar nemzetiségű végrehajtó egy erdélyi városban. Mennyire fontos az etnikai összetettség a történet morális válságában?
A morális válság szempontjából, ami a szociális egyenlőtlenség miatt alakul ki, valójában teljesen mindegy, viszont az, hogy az erőviszonyok szempontjából a kisebbségi a kilakoltató, és az áldozat az etnikai többséghez tartozik, jó táptalajt ad a felbukkanó nacionalista támadásoknak.
Milyen egy román filmben magyar kisebbségit játszani?
Nagyon jó, mert sokan Dél-Romániából arra is rácsodálkoznak vagy nem értik, hogy Erdélyben miért beszélünk magyarul, a fiatalabb generációból sokan kérdeztek meg, hogy mikor költöztem Erdélybe Magyarországról.
Szerinted a társadalom elvárja egy végrehajtótól, hogy ne csak „parancsot teljesítsen”, hanem morálisan is feleljen az általa végrehajtott kilakoltatásokért?
Nem hiszem, én nem várom el… A törvényeken lehetne javítani inkább. Én azt észlelem, hogy sok súlyos bűntény kisebb büntetéssel jár, mint ahogyan arányos lenne. Mint például a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális erőszak, ami nagyjából három év börtönnel jár csupán, amit én magam katasztrofálisnak tartok.
Radu Jude filmje bírálja a társadalmi egyenlőtlenséget, az ingatlanfejlesztések mohóságát, a lokális elit érdekeit. Te hogyan látod ezt?
Hasonlóan.
A hajléktalan lakból lesz a filmben luxushotel. Mennyire szimbolikus ez a ma Közép-Európájában?
Igazából az, hogy egy történelmi épületet nem tataroznak rendesen, amig veszélyessé nem nyilvánul, és le lehet bontani, és utána a világ legízléstelenebb épületét lehet felhúzni a helyére, vagy folyópartokat lehet lebetonozni, ha van pénzed, és megteheted, és hogy ez a pénz nem jár semmiféle társadalmi és esztétikai felelősséggel… az szörnyű. Én bevezetném a kötelező utólagos iskoláztatást bizonyos vagyon elsajátítása után, és persze felügyelni kellene a törvények szigorú betartását.
Mi egy ilyen film szerepe: felhívni a figyelmet, provokálni, vagy egyszerűen párbeszédet generálni?
Ha egyáltalán felhívja a figyelmet, az már elég jó szerintem… hátha lesz hatása.
írta: Wolf Géza
