Szinetár Dóra, aki Facebook oldalán közhírré kürtölte, hogy tegnap volt 48 éves, olykor zavarba ejtően őszinte. Simán beszél három férjéről, két válásáról. Gyerek- és későbbi sztárságról. Nehéz emberekről a szakmában. Kemény konfliktusokról. Válsághelyzetekről. Kitárulkozik.
Szinetár Dórát bámulom, hogy mennyit tud szövegelni. Be nem áll a szája. Nem ismertem erről az oldaláról, és az általam most látott Egy életem című estjén profi stand up-osokat megszégyenítő módon, akár szinte levegővétel nélkül, be nem áll a szája. Nem csak dől belőle a szó, hanem a poénokat is ontja. Hosszú ideig azt sem tudtam, hogy humora van. Musicalek főszereplőjeként kevés szüksége volt rá. Gyakran inkább „üvöltő dervis” szerepében tündökölt, mert valaha az Operettszínházban azt várták el a színészektől, hogy a musicalekben gyakran igencsak megemelt hangerővel, jóformán kiabálva énekeljenek, akár ezzel helyettesítve az árnyalt emberábrázolást. Ilyen üvöltős szerepe volt például Júlia a Rómeó és Júlia Gérard Presgurvic által megzenésített változatában ami az Operettszínház legnagyobb sikere volt az elmúlt évtizedekben. Nagyon nem szeretem ezt a zenét, nyúlósan érzelgősnek, sziruposnak, „táncdalfesztiválosnak” tartom, méltatlannak Shakespeare szövegéhez. Dóra is hasonlóan gondolhatja, mert az estjén, amikor csupán csak egy kis részt énekel belőle, ironikusan hozzáteszi, hogy „ennyi tellett Presgurvic-tól”.
Remek a humora
Hogy milyen remek a humora arra egy pódiumbeszélgetésen jöttem rá. Korábban is csináltam már vele interjúkat, de ez akkor derült ki, amikor a közönség inspirálta. Csipkelődősen szatirikus, telitalálat megjegyzéseiért szívesen kasszírozta be a tapsokat. Aztán az Én és a kisöcsém kettős szerepében, amiben nőként is jelen volt, de férfinak is öltözött, láthattam tombolni a humorát. Tobzódott a bohózati szituációkban. Nekiszabadult a bohócvénája. Élvezettel szabadult ki a szép nő skatulyájából, és előtört belőle a komédiás. Miközben a darab szerelmi vonulata sem volt ellenére. És persze amikor a szép fiatal lányt kellett hoznia például A szépség és a szörnyetegben, azt is remekül csinálta.
Szinetár Miklós és Hámori Ildikó gyermekeként beleszületett a színházi életbe. 11 évesen már ötezer néző előtt énekelt A nyomorultakban a Szegedi Szabadtéri Színpadon, a gyermek Cosette-ként. Több mint tíz esztendővel később már a Madách Színházban ugyanebben a musicalben Eponine. 18 évesen pedig feleség és anya. Mindent korán kezd. Habzsolja az életet és a szerepeket. A férjei szakmabeliek, és mindegyiküktől van egy gyereke. Az első Lőcsei Jenő táncos, majd koreográfus. Jellemző, hogy válásuk után nem vesznek össze. Amikor egymásra találnak kedvelt kolléganőjével, Szendy Szilvivel, bátorítja őket, örül, és jóban maradnak. A második férj Bereczki Zoltán, színész. A mostani Makranczi Zalán ugyancsak. Gyerekük a Down-szindrómával született Benji, akit elképesztő szeretettel, odaadással nevelnek. Azért is osztják meg a sorsát, posztolnak róla, hogy másokon is segíthessenek. Nem véletlen, hogy Dóra a születésnapi jó kívánságokat videóüzenetben megköszönve, az Almáskert nevelési központ támogatására, ahol Benji jól érzi magát, kérte a barátait.
Szerelemgyerek
Zalánnal közös kétszemélyes előadásuk, amit a tetejébe Szinetár Miklós rendezett, Karinthy Ferenc egyfelvonásosa, a Dunakanyar, a Szentendrei Teátrum produkciójában. A lélek apró rezdüléseire is érzékeny, fölöttébb hagyományos, és mégis korszerű előadás. Színházi emberek időnként elmondják, ha valamelyik családtagjukkal játszanak együtt, vagy rendezik őket, hogy a próbák közben elfelejtkeznek a kapcsolatukról, és ugyanúgy dolgoznak vele, mint bármelyik más kollégával. Ez a produkció is bizonyítja, hogy ez nincs feltétlenül így. Érződik rajta, hogy „szerelemgyerek.” Egymásra hangolt emberek csinálták, akik ismerik a másik minden rezdülését, felhorgadását, szeretetéhségét, begubózását, kinyílását. Kettejük tapasztalatából is tisztában vannak a férfi és a nő „libikóka” játékával, a fölülkerekedésekkel, alulmaradásokkal, elszontyolodásokkal, megvigasztalódásokkal. Átérzik milyen az, amikor csak az egyik kívánja a másikat, és milyen, amikor „egálba” kerülnek a dolgok.
Szinetár Miklós valaha a feleségével, Hámori Ildikóval és Sztankay Istvánnal tévéjátékként rendezte a művet. Szentendrén is volt belőle már egy kiváló, legendássá lett produkció, szintén Sztankayval és a színészkirálynőnek is nevezett Ruttkai Évával, Szirtes Tamás rendezésében, a régóta bezárt, fölöttébb hangulatos Nosztalgia Kávéházban. Most a Szamos Cukrászda különterme a helyszín. Méltók a jeles elődökhöz. Egyszer fent, másszor lent, két ember libikóka játékát látjuk, szurkapiszkálódós szócsatáit halljuk. Karinthy Ferenc szellemes mondatait vágják nagy intenzitással egymás fejéhez. Közben élvezik a jutalomjátékot, élvezik egymást, és élvezik, hogy ugyan szarkasztikus hangvételben, a színpadon is egymásra találhatnak.
Jó passzban van
Dóra már régóta szabadúszó, egyszer eljött az Operettből, majd visszatért és újra eljött, a Tháliában pedig nem maradt sokáig. Úgy tűnik jó passzban van. Ezt mutatja az Egy életem című estje is. Mer benne beszélni a magánéletéről is, amit rengetegszer csócsált a bulvár, és ami sok mindenben összeért a szakmájával. Valaha viszonylagos rendszerességgel hallatta a hangját politikai kérdésekben, és bár a stand up műfaja erre kínálná a lehetőséget, ezt most kerüli, de azért felsejlik a társadalmi háttér. Egy olyan nő áll előttünk, aki mögött már temérdek minden van, és nyilván bőven ott vannak még előtte a lehetőségek is. Áll a lábán, de nem tagadja az elbizonytalanodásait. Nem vált önelégültté, túlzottan magabiztossá. Kíváncsi és érzékeny maradt. A humoránál van. Tán még boldog is.
