Almafa virágában egy múltbéli szerelem felkutatott nagypapáját alakítja fiatalkorában, a Legénybúcsú Extrában egy zseni egyetemi matektanárt játszik és legújabb filmjében, a Reménytelenül József Attilájának utolsó éveinek pszichoanalízisét tárja elénk Sütő András.
Nehéz volt József Attila lelkét cipelni?
Nagyon kemény volt. De annyi belső munícióm volt hozzá, hogy a forgatás előtt másfél évvel már játszottam A szabad ötletek jegyzékét, amely ugyanazt az időszakot dolgozza fel József Attila életében. Élete végén járt pszichiáterhez, a szabad asszociációs technikát így nemcsak írásban, hanem szóban is gyakorolhatta. Amikor a kamera elé álltam, már elmerültem Attila életében, hisz mögöttem volt 60 lejátszott előadás. Nyilván nem a szabad ötletek jegyzékéről szól ez a film, de lelkiekben, az alakításhoz nagyon sokat adott József Attila utolsó éveiben tett lelki utazás. Erre támaszkodhattam, hisz volt már ismeretem Attiláról, volt a lelkéről egy belső ív bennem, ami dolgozott és a játékom mögé tudtam helyezni a forgatások alatt.
Nagyon sokat kutattam, olvastam a levelezéseit, életrajzi regényeket, József Jolán A város pereménjét, és Asperján György Fogadj a szívedbe című csodálatos életrajzi regényét, talán ez volt rám a legnagyobb hatással. 12 stációra osztja Attila életét, onnan kezdve, hogy jött össze József Áron és Pőcze Borbála egészen odáig, hogy kik állnak a sírjánál Balatonszárszón. A filmben partnerem Gyömrői Edit, pszichoanalitikus, költő, Michl Júlia alakítja. Sokat foglalkoztam a hozzá írt verseivel: Nagyon fáj!, vagy a Gyermekké tettél.
Hogyan lehet egy kis költségvetésű, egy helyszínen játszódó történetet izgalmasan elmesélni?
Edit és Attila kapcsolatát nagyon mélyen be lehetett mutatni. A Rózsa Gábor rendezte film főszerepét casting nélkül nyertem el. Nagyon örültem, hisz ez egy hatalmas bizalom és egyúttal egy nagy teher is, amely arra ösztönöz, hogy még jobban odategyem magam. Garai Gábor volt az operatőrünk, csodálatosan fényképezte a filmet. Számomra világszínvonalú.
Hogy érezte magát József Attila ebben az időben? Mit éreztél?
Nincs nyugvó pontja. József Attila bőrében lenni színészként egy iszonyatosan összetett, de nagyon jó feladat. Soha eddig nem volt ilyen sokrétű színészi szerepem, mint ez. Vagy forrponton van, vagy teljesen mínuszban. Az volt a legnehezebb, hogy állandóan olyan állapotba hozzam magam, mint egy kitörésre váró vulkán. Nem vagyok borderline személyiség zavaros, amit később megállapítottak József Attilánál, de átélni ezt a nyugvópont nélküli iszonyatosan feldobott, majd ugyanilyen erősen fájdalmasan rossz állapotot, hát nem volt könnyű. A legkisebb kizökkenést, a legnagyobb tragédiaként volt képes megélni. Amikor visszautasítják a szerelmét, azt úgy éli meg, hogy nincs értelme tovább léteznie ezen a földön. Nehéz eset, nem volt könnyű József Attilának lenni. Amikor kap egy kis mosolyt, azt azonnal félreérti, már úgy érzi szerelmesek belé! De ez a feldobott állapot sokkal rövidebb ideig tart nála, mint a nyomorúságos mély depresszió.
A filmben is egy ilyen mélyponton kezdődik a történetet…
Amikor Attila már két hete nem kelt ki az ágyból.
József Attila jól dokumentált életéből kiderül, hogy micsoda démonokkal küzdött.
Kezdve a gyerekkorától, a súlyos gyermekkori traumái, édesapja elhagyta, majd édesanyja is, ami persze nem egészen így volt, de ő így élte meg, hisz vadidegen nevelőszülőkhöz került. Megkérdezték hogy hívják, mondta, hogy Attila, mire a nevelői azt mondták, hogy ilyen név nincs, mától Pista vagy. Elszakadt a nővérétől, Jolántól. Majd mikor édesanyja is meghalt, nem tudott ott lenni a temetésén.
Ha belegondolunk, hogy valakivel ma ilyen történne, csak egy ebből a sokból, már elegendő egy tragikus defekthez, ő ezeken próbált felül kerekedni, tudat alatt besöpörte egy szőnyeg alá. Rásütötték, hogy skizofrén és elmebeteg, nem véletlen, hogy 30 éves korában jelentkeztek a következményei. Borzasztó nagy szeretetéhséggel viseltetett a környezete iránt. Akibe egy kicsit is beleszeretett, vagy kicsit is szimpatikus lett neki, abba, úgy belekapaszkodott, annyira sóvárgott utána, hogy szinte megfojtotta őket. Mindegyik kapcsolata zátonyra futott, mindenki menekült előle, Vágó Márta, Kozmutza Flóra. Egyetlen kivétel volt, Szántó Judit, aki rajongásig szerette Attila költészetét, így ő nemcsak a férfit, hanem a költészetét, eszét is szerette benne.
Volt valami, amit irigyeltél József Attilától?
Az eszét. Sokkal egyszerűbb, ösztönösebb srác vagyok. Az ő esze sokkal magasabb rezgésszámon forgott, imádott vitatkozni. Képes volt 4-5 órán keresztül ész érveket felsorakoztatni. Ezt nem azért tette, hogy meggyőzze a másikat a saját igazáról, hanem hogy az ő tudásának paneljeit az ütköztetés érdekében bizonyítékul kiszolgáltassa. Amikor elbocsájtotta a szegedi egyetemről Horger Antal, kiment egy francia-magyar szótárral Franciaországba és két hét alatt megtanulta a nyelvet, majd franciául is írt verseket. Amikor megismerte Kozmutza Flórát egy „házibuliban” egy polgári lakásban, és megtudta róla, hogy pszichoanalitikus sőt van nála egy Rorschach-teszt, megkérte, hogy menjenek át a másik szobába és csinálják meg. A költő annyi asszociációt rendelt egyetlen képhez, amennyit egy átlagos paciens az összeshez szokott. Az első táblához 51 asszociációt sorolt fel. Négy-öt órán át csak az 5. ábráig jutottak el. Olyan magas fokú intelligenciája volt, hogy döbbenetes!
Ki az, aki ezt őszintén felismerte, elismerte Attilánál?
Juhász Gyulát apai mentoraként szerette. Kosztolányi Dezsőre is felnézett és ő is elismerte őt, de Attila arra vágyott igazán, hogy a Nyugat vezetője, Babits Mihály becsülését vívja ki. Kortársai közül – Németh Andor és Radnóti Miklós – még Attila életében – korának zsenijének tartották, a többiek féltékenyek voltak, vagy nem értették, tilinkónak csúfolták a háta mögött. Mindenkivel vitába szállt, akivel nem egyezett a véleménye. Emiatt sok kortársa szemében pökhendinek, beképzeltnek tűnt. Később készült egy dokumentumfilm sorozat a 80-as években. Egyedül Örkény István vallott lelkiismeretfurdalástól könnyes szemmel: Egyikünk sem mondta ki Attilának, hogy tehetséges, pedig semmi másra nem vágyott igazán. A nővérei tudták, hogy Attila zseni, ahogy Szántó Judit is. Csakhogy Attila nem arra vágyott, hogy a közelében lévő szerettei ismerjék el, hanem akiket ő kiválasztott volna erre a felismerésre. Az ő által elismert, nagyra tartott kortársai véleménye lett volna az igazán fontos.
Gyömrői Edit meg akarta gyógyítani Attilát, de nem számolt Attila iránta erősödő érzéseivel. Szerinted, mi történt volna, ha a pszichoanalítikus viszonozza érzéseit?
Szerintem ideig-óráig, talán 1 évig nagyon szerette volna Editet, úszott volna a boldogságban, de aztán jött volna egy új szerelem. Mert József Attila nem volt monogám típus. Lánglelkű volt, nagyon könnyen lobbant lángra, s ha szembejött volna vele egy másik „szép pillanat”, az minden addigi kapcsolatot, érzést elsöpört volna. Színészként az a feladatom, hogy legbelül felerősítsem magamban ezt az oldalt. Attilát egyáltalán nem volt könnyű megformálni és a bőrébe bújni. Iszonyatosan fárasztóak voltak a percenként változó és azt mélyen megélő hangulatai, érzései. Színészként eddig ez volt a legnehezebb és legösszetettebb munkám. Bízom benne, ha csak egy pillanatra is, de meg tud teremtődni annak az illúziója, hogy József Attilát látják, akkor nagyon boldog leszek.
Az utolsó két évéről beszélünk, hisz Gyömrői Edithez életének utolsó éveiben járt, nekem nem a boldog pillanatai jutottak, de ez a film nem is egy szenvedéstörténet, hanem rövid életének pici szelete, amikor már idegileg és érzelmileg is labilis volt. Ekkor talált egy mentőövet, szalmaszálat és belekapaszkodott Gyömrői Editbe, miközben persze Szántó Judittal élt egy háztartásban. Ennek az állapotnak a megjelenítése volt a feladatom. Amikor felkerült a bajusz és a jelmez és belekerültem abba az enteriőrbe és megtörtént a varázslat. Nagyon szépen meg lett teremtve ennek a kornak a hangulata és amikor ott állt velem szemben a partnerem, Juli, Gyömrői Editként, akinek a szemébe nézve ezek a hatások csak erősödtek. Amíg nem hangzik el a „Tessék!”, addig Sütő Andrásként tudom, hogy mi lesz a feladatom József Attilaként. A felvétel pillanatában viszont József Attila lettem, Sütő Andrásként.
Szeretted magad József Attilaként?
Hogyne! Ha az ember tudja legbelül, hogy mire lenne képes, de nem érzi magát helyén a világban, az egy nagyon bizonytalan állapot. Én nem szeretem felfedni a gyenge pontjaimat. Attila ezt viszont megtette és fel is vállalta a terápia során. Sokszor nem értettem, miért nem lehet viszonozni ezt a határtalan szeretetet?
De ha szeretted magad legbelül, hogy tudtad megölni magadat?
Mindig történt valami, ami azt erősítette fel benne, hogy nagyon igazságtalan vele minden és mindenki. Nemcsak szó szerint éhezett, hanem lelkiekben is, állandó szeretetéhsége volt. Ha ez ki is lett elégítve időnként, az úgy történt meg, mint egy hajléktalannal, aki kap egy tányér finom kaját. És ezt is csak egyszer egy hónapban! Attól ő még nem fog helyre jönni. Lelkileg is ez volt vele. Egy-két jó szó, csak felerősítette a hiányérzetét. Folyamatosan kételkedett magában. Ha tudja is magáról, hogy tehetséges, de ezt senki, vagy nem azok erősítik meg benne, akiktől elvárná, elbizonytalanodik. Mert ha nem hozzák le a versét a Nyugatban, az ő számára ez egy szíven szúrás. Igen, érzelmileg nagyon kifacsart és megterhelő ez a szerep. Lelkileg volt igazán nehéz számomra. Nagyon érzékeny ember vagyok, a negatív események erősen hatnak rám. Attilaként az összes jelenetet negatív leterheltségként éltem meg, kivéve azt a jelenetet, amikor szerelmet vallok Gyömrői Editnek.
Azért ez a sok negatív élményt adó játék megviselheti az embert.
Amikor színészként játszom, szeretem meglepni magam és a partnereimet is. Nyilván tudom, hogy honnan fogok elindulni és hova fogok eljutni, de olyankor amikor elhangzik a Tessék! szeretem szabadon engedni a lelkemet. Szeretem magamat is váratlan helyzetekbe sodorni. Amikor bejárom a számomra is ismeretlen jelenetbéli utakat, akkor a saját személyiségem is formálódik, nem beszélve arról, hogy sohasem lesz reprodukció a játékból. Ilyenkor megélem a karakter mélységeit és igazságait, újabb érzelmi töltetet szülve. Ez lehet taszító, erős, nevetséges, gyermeki, kiszolgáltatott, vagy humoros, de ettől válik háromdimenzióssá egy alakítás. És ettől formálódok én is. És ez váratlan helyzeteket is okozhat, amely nem várt érzelmeket is válthatnak ki belőlem, ezáltal a partneremből is.
A feleséged hogy élte meg ezt a forgatást rajtad keresztül?
Érzékelte, hogy feszültebb vagyok, nagyon koncentrált és a forgatások után úgy értem haza, mint akit agyonvertek. Sokat köszönhetek neki, mert volt támaszom. Pont amire József Attilának szüksége lett volna, azt én mind megkaptam otthon. Így volt viszonyítási alapom, tudtam mit veszíthetek el.
