A múlt éve termékeny volt, hiszen három sikeres televíziós sorozatban, a Mintaapákban, a Drága örökösökben és a Doktor Balatonban is többmilliós nézőközönségnek játszhatott. Sipos Verát színésznőként közel húsz éve ismerik a színházba járók, ám koreográfusi és rendezői oldaláról kevesen tudnak. Igaz, nem is maga kereste ezeket a lehetőségeket.
– Tettél pár kitérőt, mielőtt 2002-ben bejutottál volna a Színház- és Filmművészeti Egyetemre.
– Igazából nem tudom, mi számít igazán kitérőnek. Nálam azért történtek, mert első nekifutásra nem vettek fel. Emiatt kezdtem magyarszakra járni a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. A következő évben már a harmadik rostáig jutottam, és valahogy magától értetődő volt, hogy több sorstársammal felvételizzünk az Új Színház Stúdiójába. Miután bekerültem, Pécs mellékvágányra került, majd félbe is hagytam. Harmadik nekifutásra felvettek a Színművészetire, és attól kezdve már csak az számított. Hát így nem lettem bölcsész!
– Jordán Tamás és Lukáts Andor volt a két osztályfőnököd. Mit tanultál tőlük, amit azóta is hasznosítani tudsz?
– A legfontosabb szerintem az, hogy egyikük sem járt oda növendékként. A rendszer, amit kitaláltak, órarend szempontjából hasonlított a többi osztályéra, de hogy mit tanuljunk, az általuk kívülről jött, ami nem volt bevett szokás az egyetemen. Ebben volt némi veszély is. Felvettek huszonkét embert, ami ott hatalmas létszám, amint lehetett, ketté is osztottak bennünket, hogy érdemben tudjanak foglalkozni mindenkivel. Tőlük nagyrészt gondolkodásmódot tanultunk. Ahogy Lukáts Andor láttatta az emberek őrületeit, kisszerűségeit és nagyszerűségeit együtt, nagyon komplex gondolkodásra adott lehetőséget. Jordánnal iszonyú fontosnak tartották a színészképzést, de a mozgást is, így lett Ladányi Andrea a mozgás tanszakunk vezetője. Másokat is tanított, de mi voltunk az első, kísérleti osztálya. Nekünk bevált, sokat tanultunk tőle.
A cikk folytatását, a Pepita magazin augusztusi számában olvashatják.
