Színházcsináló, színész, rendező, szerző. De vajon milyen ember? Schlanger András pontosan olyan, amilyennek látszik. Tudatos, őszinte, a véleményéért mindig kiálló. Igazi varázsló, aki mindent megtesz azért, hogy a közönség jól szórakozzon. Ősszel Szindbád szerepében láthatjuk a 6színben, a zenés darabnak Bognár Róberttel közösen társszerzője is.
– Azt mondják, a színház egy szerelem. Mikor szippantotta be ez az érzés?
– Már nem is tudom, hiszen olyan régen történt. Gyerekkoromban sokat olvastam, rengeteget jártam színházba. Édesanyám igazi példa volt előttem, aki Aranytoll díjas újságíróként írta be magát a szakmába. A hazai írók közül különösen Krúdy Gyula hatott rám. Annyira felkeltette a figyelmemet, hogy mindent elolvastam tőle, ami a szemem elé került. Mégis a Szindbád jelentette számomra azt a szabadságérzést, amit az 1970-es években a Hair hozott el sokunk számára.
– Érdekes a párhuzam, hiszen hamarosan Latinovits Zoltán ikonikus szerepében láthatjuk a Szindbád ma révbe ér című zenés játékban, a 6színben.
– Valóban, a tervek szerint szeptemberben már játsszuk. Az egész történet úgy indult, hogy a koronavírus-járvány alatt valamelyik tévécsatorna műsorra tűzte a Szindbádot, így volt szerencsém ismét megnézni. Érdekes, hogy ma már egészen más részek voltak rám hatással. Nyilván, ahogy a világ változik, úgy az ember látásmódja is átalakul. Fiatalon a film szépsége, az erotikája fogott meg, most pedig az öregedés képi megjelenítése, a révbe érés és a bölcsesség érdekelt. Bognár Róbert barátomnak elmeséltem a gondolataimat, majd összedugtuk a fejünket, és közösen megírtuk Szindbád utolsó kalandját.
A cikk folytatása a Pepita magazin szeptemberi számában olvasható.
