Rózsa Gábor: rendezőként egy szomorú jelenet közben is el tudok mosolyodni
József Attila pszichoanalízisét nemcsak a beteg költőnek, a terapeutának, hanem nekünk nézőknek is fájdalmasan nehéz volt lekövetni a Reménytelenül című filmben. A pokol bugyrait járták meg együtt, gyötrelmes múltbéli kínokon át, ottragadva a gyerekkor hányattatásaiban. Attila mégis beleszeretett lelki kísérőjébe, Gyömrői Editbe. A rendező-író Rózsa Gábor valóságos el caminot ment a költő élettörténetében.
Talán egyetlen boldog pillanata volt Attilának és a filmnek is: a szerelemvallás. A költő megszemélyesítője, Sütő András olykor hátborzongatóan zseniális alakítása, valamint Gyömrői Edit életre hívója, Michl Juli visszafogottságában is megindító lelki jelenléte lenyűgöző hatású. A jelenetek írójaként, a film rendezőjeként nagyon erős koncepcióval kezdted a forgatást. Miért pont ezt a nehéz és terhelt időszakot választottad ki József Attila életéből?
Kiábrándító a válaszom erre a kérdésre. Független filmesként, az ötletelési fázisban már forgalmazóként is gondolkodnunk kell. Michl Juli a feleségem, és tudtuk, hogy eleve olyan filmet szeretnénk csinálni, amely szakmailag mindkettőnket felfelé pozícionál, őt színészként, engem rendezőként. Ez volt a kiindulási vágyunk, amihez egy különlegesen romantikus szál mentén akartunk megmutatni egy történetet. Ezen agyaltunk hosszú heteken át és amikor már nem jött semmi, akkor bevillant, hogy olyan sztori kéne, mint József Attila, akiről mindenki beszél. És akkor egyik gondolat hozta a másikat! Anno, tanultuk, hogy beleszeretett Gyömrői Editbe, de alig ismertük ezt a szálat. Másnaptól belevetettem magam a témába, és akkor döbbentem rá, hogy ez egy nagyon komoly ügy, a pszichológiát tanulóknak tanítják az egyetemen és vannak kutatók, akik csak ezt az időszakot vizsgálják József Attila életéből. Rájöttem, hogy anyag is van, szakkönyvek is vannak és emberek is vannak, akikkel együtt tudunk dolgozni. Menet közben lettem nagyon lelkes.
Úgy tudom láttátok Sütő Andris József Attila Szabad ötletek jegyzéke c. önálló estjét. Ebben a műben kendőzetlen őszinteséggel vall magáról a költő. Ez az előadás közrejátszott abban, hogy Sütő András játszotta József Attilát a filmetekben?
Érdekes az élet. Igen, láttuk Andrist, de mikor megnéztük, még nem tudtuk, hogy akarunk filmet készíteni József Attiláról. Sőt, az egy monodráma volt, abból nem lehet filmet csinálni, tehát nem is gondoltunk erre. Akkor csak azon töprengtem, hogy a fájdalom ezen mértéke, mennyire húsba vágó, és az empátiát mennyire felkorbácsolja. Filmes szempontból teljesen másban gondolkodtam, egy költözéses sztori volt a fejünkben éppen. Azért vetettük el azt a filmtervet, mert hiába csinálunk jó filmet, ha forgalmazóként nem eladható. Amikor beért a „József Attilás” ötlet és felmerült, hogy ki játssza, akkor rögtön beugrott Sütő Andris! Hittük, hogy benne lesz, hisz ő ebben a monodrámában már elköteleződött a költő mellett, ismeri is és nagyon jó is volt benne. Ezért nem volt casting, mert eleve ismertük egymást a Legénybúcsú extra kapcsán, ahol kiderült, hogy jól tudunk együtt dolgozni.
Nem voltak kétségeid, hogy ez a nagy fájdalom, amely József Attilát bejárta, mennyire lesz eladható 2025-ben?
Erre most sem tudok válaszolni. Csak azt tudom, hogy József Attilát sokan szeretik. Az pedig, ha beülnek a moziba és úgy érzik, hogy ez mégsem az, amit vártak, akkor úgy vagyok vele, hogy ez az igazság, amit látnak. Erről vannak könyvek, én csak hangosító vagyok, aki könnyebben szemlélhetővé és megérthetővé teszi ezt az időszakot. De a gátat nem én törtem át.
A gimiben a verselemzések kapcsán sokan nagyon nagy bajban vannak, voltak, hisz igen szubjektív ez a műfaj. De amit ti csináltatok- abban a tekintetben, hogy hogyan született egy-egy József Attila -vers – az lenyűgöző. Ez egy nagyon értékes mozzanata ennek a filmnek. Hisz mennyivel érthetőbbek lennének a versek, ha tudnánk, milyen érzésből, milyen valós szituációkból születtek.
Nagyon örülök, hogy ezt mondod. Talán ez a legfontosabb része ennek a filmes missziónak. Közönségtalálkozókon elmondtam, hogy amikor József Attila, teljesen összeomlás határán a folyosó kövére roskadva tollat ragad, akkor írja a Mama című versét. Ezt Szántó Judit jegyezte le a naplójába. Sütő Andris még József Attila kézírását is megtanulta és így még hitelesebb volt a jelenet. Nekem menet közben lett ez a nagyon fontos küldetés tudat érzésem, hogy a tartalom mögötti történések súlya és annak megmutatása mekkora felelősség. Tudva azt, hogy ezek mögött a versek mögött ekkora elme, fájdalom, zsenialitás van, akkor ezt nem szabad elbagatellizálni. Alsósoknak szájába adva a Mama című verset! Nem elég tudni, hogy de szép vers a Gyermekké tettél, de látni, érezni azt, hogy mit jelentett neki felnőttként gyermekké válni a kezelések során.
Ez nem egy tóparton ücsörgő napsütötte gondolatból fakadt….
De nem ám! És a Nagyon fáj sem csak egy szép vers, hisz amikor a kést Gyömrői Edit nyakához szegezte, tudjuk kihez szólnak, és ki által szólaltak meg benne ezek a fájdalmak. Ezek a jelenetek az akkori kor Youtube vlogjai. József Attila blogol a versein keresztül folyamatosan. Ha ez a film nem jut el sok emberhez, akkor mindez, amiről beszéltünk el fog veszni.
Szerintem amúgy nagyon nem tett jót Attilának ez a kezelés. Költészetében biztos jót tett, hisz akkor nem születik meg a Mama, a Gyermekké tettél, vagy a Nagyon fáj. De emberileg nagyon mélyre rántotta ez az analízis, nem voltak oldásai, amik átsegítették volna a feltörő emlékeken.
A József Attila társasággal együtt dolgozva alakult ez a filmterv és voltam is egy rendezvényükön, ahol szembesültem azzal a ténnyel, hogy maga a társaság is kettéoszlik ezügyben. Az egyik fele Gyömrői ellenes, és azt mondják, hogy kár volt, hogy ezt tette Attilával, a másik fele Gyömrői párti és azt mondják, hogy így is több évet nyert a kezelés által. Ez nagy vállalásom a filmben, hogy ott nem foglaltunk állást. Megmutattunk mindent, ami lehetséges ezügyben és egyfajta bírói székbe helyeztük a nézőt.
Okozott neked valamilyen meglepetést a forgatás?
Nagyon felkészültek voltunk a forgatásra, hisz egy három hónapos próbafolyamat előzte meg. Mégis történt valami, amit én a szimuláció csodájának neveztem el. Az egyik jelenetben, miután József Attila már szerelmet vallott Editnek, de nem azt a reakciót kapta, amit várt, szándékos provokációba kezdett. Edit erre reagálva emelt hangnemben elutasította őt, oly annyira, hogy az indulattól közelebb is lépett József Attilához, miután Sütő Andris „Attilája” elhúzta magát, mert azt hitte, Edit meg fogja ütni. Ekkor leállítottam a forgatást, kirázott a hideg, és csak annyit kiáltottam, hogy „Azt a mindenit!”. Minden próbát, szöveget, időutazást abban az egy odalépésben és a reakcióban leszimuláltak. Ez benne is maradt a filmben, mert olyan csoda volt. Egy ilyen pillanat megért mindent.
Mennyire viselt meg titeket, – mint házaspárt – ez a közös munka? Sütő András említette, hogy a nagyfokú koncentráció, és átélés miatt a forgatások után úgy ért haza, mint akit agyonvertek.
Más technikával dolgoztunk. Andris már reggel, amint belépett a stúdióba, átváltozott József Attilává. Elhúzódott, csendben volt, ő egy egésznapos szerepet nyomott. Juli és én úgy valljuk, hogy amint meghalljuk, hogy „Tessék!” onnantól kell teljes odaadással a szereppel foglalkozni. És amikor meghalljuk, hogy „Ennyi!” – éppen az „önvigyázás” miatt – már nyugodtan lehet nevetgélni, zenét hallgatni, beszélgetni. Mindenki másképp csinálja. Ezért fordulhat elő velem rendezőként, hogy egy szomorú jelenet közben is el tudok mosolyodni, ha azt érzem, hogy valami olyan történt, ami eredetileg nem úgy volt. Ez azért van, mert ez egy munka, ahol alkotunk valamit. Viszont a film nézése közben már engem is be tud rántani a varázs.
El kell mondjam, hogy mi bátran ettünk a McDonald’s-ban forgatás után, mert ami engem igazán megterhelt ebben a munkafolyamatban, az a szakkönyvek olvasása volt. Akkor én többször elsírtam magam. Azt a mennyiséget, amit bele akartam tenni a filmbe, azt harmadoltam. A Miért fáj ma is című könyv József Attila verseiről és pszichoanalízisének kapcsolatáról szól. Fontos küldetésem az is, hogy az MTA Irodalomtudományi Intézetében 50-60 éve kutató professzoroknak munkája láthatóvá váljék a film által. Emberi munkákat világíthatok meg könnyebb fogyasztásban. Ezek a könyvek nem tartoznak a legolvasottabb könyvek közé, s ha elvesznek ezek a fontos igazságok, azt soha nem bocsájtottam volna meg magamnak.
