Gáspár Tibor akár egymaga is meg tudja testesíteni a szétesettséget, egy életforma, egy család szanaszét hullását, olyan lemondóan, annyira már minden mindegy hangulatban tud nézni, olyan szórakozottan szétszórttá tud váni a Buborékok előadásában, hogy ha csak ránpillantunk, érzékeljük, hogy itt hamarosan szétpukkan minden, mint a buborék.
Ha úgy tetszik, a „pukkadozás” folyamatát látjuk a a Miskolci Nemzeti Színház nagyszínpadán. A jobb napokat látott Solmay család a „fenn az ernyő, nincsen kas” mondásnak tipikus példája. A Gáspár Tibor adta Solmay Ignác ami még maradt a család vagyonából, szenvedélybetegként, meg persze a pénznyeremény eléggé hiúnak tűnő reményében, kitartó folyamatossággal elkártyázza. De erről szólni nem mer.
Parancsolgat és szórja a pénzt
Főleg, hogy a felesége Szidónia, Máhr Ági alakításában, hibátlanul betölti a házisárkány szerepkörét, vitathatatlannak tartva, hogy ő az úr a háznál. Ellentmondást nem tűrően parancsolgat, és élvezettel szórja a pénzt. Erre feltehetően komoly figyelmet fordítva, megtanította három lányukat és két fiúkat is. Nem véletlenül szavajárása, „ha adósságot csinált, ki kell fizetni!” Semmi ejnye-bejnye, korholás, vagy bármi ilyesmi, határozottan felszólítja a férjét, hogy azon nyomban perkáljon. Ilyenkor annak arca egy tanulmányt is megérne. Kényszeredett mosoly ül ki rá kapásból. A mimikáján ott a tétovázás, hogy mondjon-e nemet, vagy sem? A szájára jönne a tagadószó, de észrevehető azon, ahogy visszaszívja a formálását, összeszorítja az ajkát, miközben a szeme riadtan végig cikázik a jelenlévőkön, és láthatóan örülne, ha rendelkezne a kámforrá válás képességével.
Csiky Gergely legnépszerűbb vígjátéka, A nagymama után, valószínűleg kijelenthető, hogy a Buborékok a második legnépszerűbb. Mohácsi János rendezte Kecskeméten meg a Radnóti Színházban is, és ahogy szokta, testvérével Istvánnal, „átgyúrták” a darabot. Fújták róla persze a port, a már nem érthető vagy régies szavakat kicseréltek, húztak a szövegből, toldottak is hozzá, megspékelték plusz poénokkal, vagy például két cselédlányt eggyé dolgoztak össze.
Kiadós botrány
Ezt a szöveget használta most Rusznyák Gábor, de azért ő is „belemunkálkodott”, nem véletlenül szerepel dramaturgként is a neve a színlapon. Amúgy pedig ő is nagyon ért ahhoz, mint Mohácsi János, hogy tömegjeleneteket állítson színpadra. Ez esetben mondjuk egy olyan nagyszabású partit, amelyen a szülők kellően szem előtt tartva az anyagi hasznot, előnyösen akarják kiháziasítani a gyermekeiket. Aztán persze lesz ebből purparlé, ami kiadós botránnyá, skandalummá kerekedik, amikor mindenki kimutatja a foga fehérjét. Alaposan kiborul a bili. Lehull az álarc. Lelepleződnek hazugságok. Fény derül arra, hogy többen inkább a pénzre hajtanak, mint a nagybetűs, holtomiglan-holtodiglan szerelemre. De azért sikerül megalázni az alacsonyabb társadalmi rangúakat, akiknek történetesen pénzük viszont van. Zsigerből leparasztozzák Morosán Demeter intézőt, és a fiát, Tamást, akiket Fandl Ferenc, illetve Puskás Balázs formálnak meg. Fandl pedig nem először, és nyilván nem utoljára, ziccerszerepet rittyent a nagy hasú, bunkóságra is hajlamos, de azért az érzőszívűségre szintúgy, figurájából, élvezettel veszi vásárira a stílust, szabadjára engedi jóféle ripacsvénáját. Erre szokták mondani, hogy ő viszi el a tejfölt. Ő kapja a legnagyobb tapsot.
Sikerül vérig sérteni
Hámor nagyvállalkozót és becses nejét, Kincses Károly és Molnár Anna megszemélyesítésében, is sikerül vérig sérteni. Telis-tele van megsértődöttekkel a színpad. A Prohászka Fanni által adott Bettinek, a szobalánynak, végképp van rá oka, mert mint domborodó hasa mutatja, őt bizony felcsinálták, de ezt senki, de senki nem akarja vállalni. A fő gyanúsított maga az öreg Solmay, ám azért a fiai is szóba kerülnek, akiket Börcsök Olivér, Tegyi Kornél játszanak. A három lányként Mészöly Anna, Mikita Dorka Júlia, Czvikker Lilla ugyancsak alaposan felhúzzák az orrukat.
Tihanyi Ildi jó néhány olyan nagyzolást mutató, ízlestelenségről tanúskodó jelmezt tervezett, ami önmagában is mulatságos. Darvay Botond fő díszleteleme egy hatalmas, csicsás csillár, ami még megmaradhatott a múltból, de a szalonnak már nincsenek stabil falai, festett kelme, karton, ki tudja mi, helyettesíti azokat.
Fuccs a stabilitásnak. A darab szereplői iparkodtak, hogy a saját lábuk alól is kihúzzák a talajt. Zömük ebben volt igazán sikeres. A társulat pedig, sok más mellett, a Buborékok színrevitelében is.
