Azt hihetnénk, hogy a magyar színházak és a kultúra kiszolgáltatottsága, valamint a körülöttük legyeskedő haszonlesők kora a végéhez közeleg. A 16 keserű év után a hazai művészek fellélegezhetnek – de sajnos nem így van.
Még mindig akadnak, akik mások örömén, kikapcsolódásán és a színház iránti szeretetén próbálnak meggazdagodni: beszedik a pénzt, a társulatokat a szakadék szélére sodorják, a nézőket pedig magukra hagyják.
A Seethaler Teátrumi Esték a honlapján tette közzé, hogy a színházi előadások szervezésével kapcsolatos „tevékenységét 2026 októberétől befejezi”. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy a vállalkozás több független társulat előadásait leszervezte és értékesítette, miközben ezek a meghirdetett előadások most épp a levegőben lógnak.
A cég honlapján nem találtunk elérhetőséget. További utánajárással azonban sikerült felvennünk a kapcsolatot a tulajdonossal. Az egyik telefonszámán ugyan nem értük el, a másikon viszont sikerült megbeszélnünk vele egy későbbi időpontot, ám az előre egyeztetett időben már nem állt a rendelkezésünkre, és automatikus SMS-ben válaszolt. A jegyvásárlók véleményei viszont beszédesek:
A kialakult helyzet súlyosságát a HeArt Társulat Facebook-oldalán közzétett közlemény is megmutatja.
A Seethaler Teátrumi Esték szervezésében meghirdetett Hullajó nászéjszaka több előadásának sorsa vált bizonytalanná, miután a jegyértékesítést végző Seethaler Consulting Kft. október 8-án bejelentette, hogy befejezi előadásszervezői tevékenységét.
A HeArt Társulat mégis úgy döntött, hogy a nézők érdekeit és a HeArt Társulat jó hírnevét szem előtt tartva kész megtartani a szervező által értékesített előadásait akkor is, ha ezért nem kapják meg az őket megillető díjazást – feltéve, hogy a játszóhelyek biztosítják ennek lehetőségét.
„Ahogy az a jegyértékesítő cég honlapján 2026. október 8. napján megjelent, befejezik előadásszervezői tevékenységüket, így az ő szervezésükben már nem jöhetnének létre ezek az előadások. A nézők érdekeinek szem előtt tartásával a HeArt Társulat azonban készen áll az előadások lejátszására, anélkül, hogy a művészek, stábtagok, vagy a társulat megkapná a minket illető díjazásunkat amennyiben a játszóhelyeknek van lehetőségük ebben partnernek lenni” – áll a társulat oldalán.
Több mint négyezer néző várja a Hullajó nászéjszakát
A HeArt Társulat vezetőjét, Kálmán Henriettát elértük, és arról kérdeztük, hogyan alakult ki ez a meglehetősen kellemetlen helyzet, illetve miért vállalja a társulat és a művészek, hogy saját anyagi terheik mellett is megmentsék az előadásokat.
„Meglepettséggel értesültem én magam is arról, hogy a jegy.teatrumiestek.hu jegyértékesítő oldal tulajdonosa, a Seethaler Consulting Kft. egyik napról a másikra abbahagyta ezirányú tevékenységét, anélkül, hogy azt lezárta volna” – kezdte a társulat vezetője, aki arról is mesélt, hogy pontosan hány előadásuk érintett.
„Még további tíz előadásunk volt meghirdetve, melyekre majdnem minden jegy elfogyott. Ez több mint négyezer nézőt jelent, akik a Hullajó nászéjszakát szeretnék látni. Ezek mindegyikén a nézők már kifizették a jegyeket, társulatunk azonban egyetlen forintot sem kap a befolyt jegyárakból, mivel azok a szervezőhöz folytak be” – mondta Kálmán Henrietta.
A nézők kifizették a jegyeket, több mint négyezren várják az előadásokat, a produkció létrejöttéhez szükséges művészi munka pedig megtörtént. A helyzet rendezésének terhét mégis a társulatnak kell magára vállalnia.
A társulat és a művészek lemondanak a pénzről, hogy ne a nézők fizessék meg az árát
A művészek úgy döntöttek, hogy díjazás nélkül is színpadra állnak, hogy a nézők ne maradjanak előadás nélkül.
„Saját jó hírünket és a nézők érdekeit szem előtt tartva ezt látjuk a kialakult helyzetben a legjobb döntésnek. Bár ez így már értelemszerűen nem a jegyértékesítő cég szervezése és érdeme, ha egészen pontosak akarunk lenni. Kimondhatatlan hálával tartozom az előadásban részt vevő művészeknek és a stáb többi tagjának, akik pillanatnyi habozás nélkül vállalták az előadások megtartását, lemondva díjazásukról, bevételünkről” – mondta a társulatvezető, aki már felvette a kapcsolatot az előadásukat befogadó rendezvényhelyszínek vezetőségével is.
„Én a felajánlásunkról tájékoztattam a játszóhelyeket, amelyek közül eddig a debreceni VOKE Egyetértés Művelődési Központja, a mátészalkai Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház, a Tiszavasvári Művelődési Központ, a karcagi Déryné Művelődési Központ és Városi Könyvtár és a Maglódi Művelődési Ház készen állnak közreműködni ebben. A további visszajelzésekre még várunk. Ami már biztos, hogy a Váci Dunakanyar Színházban viszont felajánlásunk ellenére sem kerülhet megtartásra az előadás. Társulatunk döntése szerint mi valamennyi játszóhelyen megjelenünk készen az előadások megtartására, rajtunk nem múlik” – tette hozzá, majd elárulta, hogy a társulat utazásának és a díszletek, kellékek szállításának költségeit is maguk állják.
„Természetesen mi, magunk, a saját pénzünkön próbáljuk jelenleg menteni a helyzetet. Az utóbbi években nem volt könnyű, sőt kifejezetten nehéz volt a magunkfajta független társulatok élete és megélhetése, amelyek soha állami támogatásban nem részesültek, és pusztán csak a nézők szeretetére építették létüket, ahogy mi. Nekünk ez mindeddig sikerült. Ezért kell a jó hírünket minden rendelkezésünkre álló eszközzel megvédenünk, ennek értelmében hoztuk meg döntésünket. Mást nem tehetünk, minthogy bízunk egy olyan jövőben, ahol a színház csodája másoknak is olyan fontos és nemes lesz, mint nekünk.”
Meddig lehet a művészek önfeláldozására építeni?
A HeArt Társulat története túlmutat tíz előadás sorsán. Több mint négyezer néző várja, hogy láthassa a Hullajó nászéjszaka című előadásukat. A társulat úgy vállalja a folytatást, hogy a jegyárakból nem részesül, az utazás költségeit pedig maga fedezi, noha független társulatként működik.
Ez az elhivatottság a magyar színházi élet egyik legfontosabb értékét mutatja meg: a művészek akkor is igyekeznek hűek maradni a közönségükhöz, amikor a körülmények ezt megnehezítik.
A kultúra kizsákmányolása nem feltétlenül látványos: olykor éppen azzal válik láthatatlanná, hogy a művészek végül minden nehézség ellenére megoldják a helyzetet. A közönség talán csak azt látja, hogy az előadás elmaradása helyett mégis felmegy a függöny. A mögötte álló anyagi veszteséget és emberi erőfeszítést azonban nem feltétlenül érzékeli.
A magyar színházi életnek viszont nem újabb önfeláldozó gesztusokra, hanem tisztességes feltételekre, átlátható működésre és számonkérhető felelősségvállalásra van szüksége. A nézők pénze, a művészek munkája, a színházba és a kultúrába vetett bizalom nem lehet következmények nélkül feláldozható tétel.
Ha egy előadás fennmaradása kizárólag azon múlik, hogy a művészek hajlandók-e ingyen dolgozni, akkor nem a társulat hozzáállásával van probléma, hanem azzal a helyzettel, amely ilyen döntés elé állítja őket.
Lapzártánkig próbáltuk elérni a Seethaler Consulting Kft. tulajdonosát, aki azon túl, hogy visszacsörgetett, nem tett semmit annak érdekében, hogy elmondhassa, miként próbálják a károsultakat kompenzálni. Természetesen a Pepita Magazin továbbra is nyitott arra, hogy elmondhassa a saját álláspontját.
