Kevés színész mondhatja el magáról, hogy egyszerre van jelen a színházban, a televízióban és nemzetközi produkciókban is –Bács Péter ilyen pályát épített. A Drága örökösök Palágyi Lajosaként sokak kedvence lett, miközben a háttérben kaszkadőri múlt, komoly fizikai felkészültség és külföldi filmes tapasztalatok formálták a munkáját. Beszélgetésünkben a kezdetekről, a szakmai fordulópontokról és arról is mesél, mi tartja ma is a pályán, amikor már nem a bizonyítás, hanem a mélység érdekes igazán.
Mikor érezted először, hogy a színészet lesz a te utad?
Talán, amikor első osztályban láttam A Padlás című musicalt Kaszás Attilával. Teljesen magával rántott az az egész érzés és világ, amit akkor ott átéltem.
Mely mesterek, rendezők vagy színészek hatottak rád leginkább a pályád elején?
Külön nem tudok kiemelni senkit, mert nagyon sok embertől próbáltam és próbálok a mai napig tanulni, fejlődni. Nagyon szeretem a régi vágású színészeket, akik csodálatosan beszéltek, műveltek voltak és valódi példaképként lehetett rájuk nézni. Úgy érzem, ez nekem is kutyakötelességem.
Számítottál arra, hogy Palágyi Lajos karaktere ennyire népszerű lesz a Drága örökösök nézői körében?
Egyáltalán nem hasonlított rám a karakter. Ő egy félénk, romantikus „szürke egér” volt, ugyanakkor nagyon sebezhető is, és szerintem ez volt a nézők számára szimpatikus benne. Nagyon kedvelték, és picit azt éreztem, hogy „mindenki Lalija voltam”.
Hogyan kerültél kapcsolatba a kaszkadőri szakmával?
15 évig kick-bokszoltam és thai-bokszoltam, nagyon szerettem ezt a világot. Később Szegeden együtt dolgoztam egy kaszkadőrrel, és ő vezetett be ebbe a szakmába.
Mennyiben segíti a kaszkadőri tapasztalat a színészi munkádat?
A kaszkadőri múlt megtanított arra, hogy nyomás alatt is hiteles maradjak — ne csak eljátsszam a veszélyt, hanem valóban megéljem a pillanatot a kamera előtt.
Számos nemzetközi produkcióban is dolgoztál, világsztárok mellett. Mely élmények voltak a legmeghatározóbbak számodra?
Egyértelműen Tom Cruise. Az ő munkamorálja példaértékű számomra. Őt valóban a filmezés élteti: profi, maximalista, és elképesztő alázattal dolgozik.
Mit tanultál a külföldi filmes kultúrából, amit a magyar szakmában is hasznosnak tartasz?
A külföldi produkciókban azt tanultam meg, hogy a fegyelem, a pontosság és az alázat legalább annyira fontos, mint a tehetség. Amikor mindenki profi módon dolgozik, a színész is sokkal szabadabban és hitelesebben tud alkotni.
Hogyan készülsz fel egy új szerepre?
Először mindig megpróbálom megérteni az ember mögött a lelket — nemcsak a szöveget tanulom meg, hanem azt is, hogyan gondolkodik, mitől fél, mire vágyik. Ha ez megvan, onnantól a szerep már nem játék, hanem egy valós ember a kamerán keresztül.
Fontosnak tartod, hogy saját élményeidből és tapasztalataidból is meríts egy karakter megformálásakor?
Igen, szerintem ettől lesz igazán őszinte egy karakter. A saját élményeink, veszteségeink és örömeink mind ott vannak bennünk, és ha merünk ezekből építkezni, a néző is sokkal jobban kapcsolódik ahhoz, amit a vásznon lát.
Hiszel abban, hogy a színház képes társadalmi kérdésekre reflektálni, és valódi párbeszédet elindítani?
Abszolút. A színház akkor a legerősebb, amikor nem csak szórakoztat, hanem tükröt is tart. Egy igazán őszinte előadás képes olyan kérdéseket feltenni, amelyekről az emberek még napokkal később is beszélgetnek.
Milyen témák foglalkoztatnak most leginkább alkotóként?
Most leginkább az emberi, hiteles és őszinte történetek foglalkoztatnak. Olyan karakterek és helyzetek érdekelnek, amelyek valódi érzelmekből épülnek, mert szerintem a nézők is ahhoz kapcsolódnak igazán, ami nem tökéletesnek akar látszani, hanem igaznak.
Inkább a klasszikus drámai szerepek vonzanak, vagy a modern, összetett karakterek?
Mindkettőben látok izgalmat, de a modern, összetett karakterek különösen közel állnak hozzám, mert sokkal emberibbek és kiszámíthatatlanabbak. Szeretem, amikor egy szerepben ott vannak a belső vívódások, a hibák és az őszinte rétegek is.
Milyen szakmai célok foglalkoztatnak jelenleg?
Jelenleg az a legfontosabb számomra, hogy egyre mélyebb és hitelesebb karaktereket formálhassak meg, akár itthon, akár nemzetközi produkciókban. Olyan projektek vonzanak, ahol nem csak jelen lenni lehet a vásznon, hanem valódi nyomot hagyni a történetben és a nézőben is.
Írta: Bátor-Baranyi Márton
