Annyi kálvária után öröm volt belépni a Freeszfe állandó Szabolcs utcai, öt emeletes otthonába, a Freedom megnyitójára, ami valószínűleg tényleg a szabadság háza lesz.
Nem volt ünnepélyes szalagátvágás, nem voltak hivatalosan formális beszédek. Azon szerencsések, akiknek meghívójuk, jegyük volt, a megadott időpontban birtokba vehették az öt emeletet, melynek valamennyi zegzugában, itt is, ott is, amott is, három óra hosszat, párhuzamosan történt valami. Szabadon lehetett lófrálni. Bárhová be lehetett kukkantani, ott lehetett „ragadni”, de minden szégyenérzet nélkül akármikor ki is lehetett jönni, akkor is, ha még zajlott ott valami, hiszen minél több mindent szerettünk volna látni. Amúgy a folyosókon és a lépcsőházban is történt ez meg az. Az egész öt emeletnyi épület esemény- és emberfolyammá vált.
Hiányzott Tarr Béla
Föl-le flangáltak az érdeklődők, a többségük kabátban, nem azért mert nem volt befűtve, hanem mert nem volt ruhatár. A földszinten ugyan kitettek néhány fogast, ezekre bárki rárakhatta a cuccait, de hamar beteltek. Ugyancsak a földszinten található az üdítően tágas büfé, érezhetően arra kialakítva, hogy akár hosszan is lehessen ott ücsörögni, társas életet élni, klubként is funkcionáljon. A földszinti folyosón, rögtön a belépéskor, láthatjuk azok nevét, akik támogatták a Freeszfe-t. Sajnos Tarr Béla, világnagyság filmrendező, a Freeszfe Egyesület volt elnöke, már nem lehetett itt. Voltunk azonban sokan, időnként tumultust is előidézve.
Elég hosszan leragadunk az első emeleten, ahol a Keleti István Művészeti Iskola nyílt mesterségórájába csöppenünk. A Freedom ugyanis helyet biztosít más művészeti iskoláknak, alternatív társulatoknak, befogadóhelyként, közösségi térként, játszóhelyként egyaránt működik. Ha valaki a szabadság levegőjét, tehetséggel párosítva, árasztja magából, annak esélye van rá, hogy itt befogadásra találjon. Hatalmas Keleti István kép fogad minket a folyosón. A Szkéné majd a Pinceszínház egyik alapítójaként, az Arany János Színház igazgatójaként több korosztályt indított el a színházi pályán. Most egy fantáziadús tréningen, majd az azt követő próbán, amin Füst Milán Boldogtalanok című klasszikussá nemesedett darabjának jelenetei kerülnek „terítékre”, jó látni, hogy a nevét viselő iskola növendékei mennyire elhivatottak.
Fölöttébb játékosak
Saját ötletekkel rukkolnak elő, fölöttébb játékosak, de nagyon komolyan veszik a dolgukat, és igencsak beleélik magukat a szerepükbe. Teszik ezt meglehetősen nehezített körülmények között, hiszen a helyzetből fakadóan, rendszeres a ki-bemászkálás, és az ezzel járó törvényszerű zaj is. Ám ők rendületlenül állnak a vártán, mintha mi sem történne. De szerencsére remek nézői visszajelzések is adódnak, nagy nevetések, meghatódások, sőt, bár ez a jelen körülmények között szinte lehetetlennek tűnik, bizony párszor még mély csendek is.
A Boldogtalanok úgy látszik „becsípődött”, mert az ötödik emeleten az ex-színházrendező osztály ugyanezt a darabot elemzi Gálffi Lászlóval és Fodor Tamással. Körben ülnek, mi mögéjük állunk. Gondolatokkal pingpong labdáznak. Érvek és ellenérvek riposztoznak egymással. Itt is adódnak az eltöprengéseknek csöndjei, majd az újabb és újabb okfejtésektől, gondolatfutamoktól, villámcsapásként érkező ötletektől a felvillanyozódásoknak „kisülései.”
A közönség is bekapcsolódhat
Sok a zegzug, a kisterem, közepes terem, nagy terem és ezek átmenetei. Ami azért jó, mert mindenféle tevékenység megtalálhatja a házban a terepét. Van ahol csak egy kétszemélyes jelenetet próbálnak, ehhez elég a szűk helyiség is. De például a második emeleten a Kontakt Budapest Stúdió táncfoglalkozásai zajlanak, amikbe ráadásul a közönség tagjai is bekapcsolódhatnak. Na, ehhez aztán kell elég hely! Érdekes látni, ki hogyan durálja neki magát, gyűjt bátorságot, hogy aztán beálljon a gyakorlottak közé, és nagy elánnal ropja ő is. Az improvizációk különösen megmozgatnak testet és szellemet.
Mások a lépcsőházban mutatnak be performanszot, vannak akik a falra erősített nejlonra pingálnak mindenfélét. A vállalkozó szelleműek azzal is próbára tehetik magukat, ha játékos castingra neveznek be.
Hogy ez a ház nem feltétlenül csak a fiataloké, azt bizonyítja, hogy az idősebb korúak, a senior színjátszók is jelen vannak, akik akár annyira bátrak, hogy még a közönség is adhat nekik instrukciót. A felnőtt színjátszóknak két csoportja is jelen van, improvizációs, szituációs, drámajátékokkal, döntésre késztető helyzetekkel, a nézők bevonásával. Van felolvasás, önismereti játék, színházi és filmes zeneszerzés, zenélés, ifjúsági filmműhely, és ki tudja még mi minden. A lényeg az, hogy nyüzsgéssel, élettel, értelmes tevékenység okozta örömmel telt meg a Freedom. És ez remélhetően így lesz a hétköznapokban is.
