Fotók: Urbán Ádám
Fotók: Urbán Ádám

A repülés boldogsága – Megidézik az egykori Városliget hangulatát

Patinás ringlispílt helyeztek el a Fővárosi Nagycirkusz előtt, és még impozánsabb körhinta forog a Ringlispíl című műsor elején a porondon is. Megidézik a békebeli Városligetet, az egykori „Lizsét, aminek a hangulatát remekbe írta Molnár Ferenc a Liliom című darabjában.

Liliom kikiáltó volt körhinta mellett a Ligetben. Horváth Róbert most azt játssza konferansziéként, hogy ő Liliom. Olyan nagyon nem „kiált ki”. Kulturáltan közli mi következik. Néha dalra is fakad. Amúgy több olyan mutatvány van, ami a korabeli Ligetben még nem lehetett. Például a Jiangsu Akrobatikus Társulat fantasztikus száma egészen biztosan nem, mert ilyen még a világon nem volt. Az ugródeszkát, a gumiasztalt és a hintát ötvözi egy attrakcióban. A premierje a spanyol Gironai Arany Elefánt Nemzetközi Fesztiválon volt márciusban, onnan egyenesen hozzánk érkezett. Energikusan felpörgetett tempójú.

Világszám

Ugródeszkáról, gumiasztalról, hintáról elrugaszkodva érkeznek az artisták egymás „hegyére-hátára”. Át is ugrálják, mondhatni akár, hogy szélsebesen átröpülik az instrumentumokat. Érződik a repülés boldogsága. Egyikük például a hátán fekszik, feltartja a lábait, arra „ráröpül” egy kollégája, majd annak vállán még egy gyerkőc is landol. Csoda számba menő ugrások vannak amik még nem feltétlenül pontosak, néha inog akire érkeznek, és inog aki érkezik. Ezek a mozzanatok majd nyilván kigyakorlottabbak lesznek, valószínűleg az időnként még használt biztosítókötél elmarad, ha a gyerkőcön rajta is hagyják. De az újszerűségtől, a telivéren eleven előadásmódtól, a fergeteges tempótól ez már most is hatalmas teljesítmény, világszám.

Van még egy féktelenül nekiszabadult produkció, ami Tatárföldről érkezett, Andrej Asztafjev vezetésével. Ősi tatár nomád öltözetben, szédítő tempóban vágtázó ménekről ugrálnak le-föl, hajtanak végre rajtuk vakmerő kunsztokat, kúsznak át, megfogódzkodva bennük, a hasuk alatt az artisták. Energikusak, lendületesek, vidáman, nagyokat kurjongatnak.

Lírai számok

Vannak csendesebb, sőt már-már lírai számok. Artem Sherstobitov egészen különleges mutatványában pálcákon egyensúlyoz, amiket különböző alakzatokba rak össze, minden rögzítés nélkül egymást tartják. Holdvilágképű ábrázattal merengve lavíroz rajtuk. Szintén költői a harsogóan fiatal Szantó Boglárka és Prosek Veronika trapéz duója. Vincze Tünde betanításában harmonikusan szép mozdulatokat láthatunk tőlük a légben. A műsor sajátossága, hogy naponta más-más fiatalokat mutatnak be.

Az Etiópiából érkezett Ase Brothers egyik tagja még gyerek. Az úgynevezett ikária számban a férfi fekszik a hátán, és a lábával pörgeti-forgatja a srácot, aki végül tébolyult iramban húsznál is több szaltót csinál egymásután, csak bámultam, hogy ezt követően úgy áll talpra, hogy kicsit sem imbolyog. Bámulatos a kettőjük közötti összhang, amihez a zenekar is hozzájárul, Gulyás Levente vezetésével. Hajszálpontosan követik a szám ritmusát. Ők most nem a cirkusz muzsikusai, hanem vendégművészek, ahogy a táncosok szintén, Mlinár Péter koreográfiájával.

Lufik a tőrön

Az azerbajdzsáni Samir Abasov hajszálvékony pengéjű tőrön kristálypoharakat, tálcát rak egymásra, és hatalmas koncentrációval egyensúlyozza őket. Végül még lufik is lesznek a „rakományban”, és amikor ezek kipukkannak, akkor a rajtuk lévő pohár nem a földre pottyan, hanem a pengeélre. Jó néhányan felszisszennek, hogy ez hogyan lehetséges?

Vladimir Erofeev a Rolla Bollának nevezett görgő-egyensúlyozó attrakciójában arra mutat példát, ami nekünk nem mindig sikerül az életben, hogy hogyan lehet akár lehetetlennek tűnő körülmények között is megtalálni az egyensúlyt. Serlegszerű formákat, golyót, deszkalapot tesz egymásra, mind többet és többet, inognak, kilengenek, de ő rendületlenül áll a „vártán”, még meg is fordul rajtuk.

A francia-belga Martyn Chabry paravánt von maga köré, és amikor azt ledobja, rögvest más toalettben látjuk. A ruhához illő táncmozdulatokat is lejt, sőt ehhez még szaxofonozik is az öltözékéhez megfelelő stílusban. A számok egy részéhez Tatár Bianka énekel.

A Fekete Péter által rendezett műsorban jó tempóban követik egymást a jó számok. Most a táncosokon kívül nincs nagy körítés, a már a műsor elején leszerelt ringlispílen kívül nincs különösebb díszlet, ahogy egységesített kosztümök sem, az artisták a saját jelmezeikben lépnek fel. Nincs sok összekötőszöveg, sok videó, nincs meseszál, a számok leginkább önmagukban, gondos egymásutánisággal szerkesztve érvényesülnek, és abszolút jótállnak önmagukért.

Kár, hogy csak tízszer látható ez a program. Sokkal több lenne benne.