Fotók: Orosz Milán
Fotók: Orosz Milán

A korrupció nyilvánvaló gyakorlat – Revizor a benzinkútnál

A korrupció, a talpnyalás, az érdekből való törleszkedés, a hazugság, a helyezkedés természetrajza nem sokat változik. Gogol kinevetteti a szereplőit, miközben tudatosítja bennünk, hogy magunkon röhögünk.

Ifj. Vidnyánszky Attila valahová Kárpátaljára telepítette Gogol művét, A revizort, és névelő nélkül, Revizor címmel játszatja a Nemzeti Színház és a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadásában, a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján. A plakátokon, színlapokon a címet akár át is húzzák, ezzel is jelezve, hogy nem feltétlenül az eredeti művet adják, hanem egy annak nyomán született produkciót.

Nincs polgármesteri hivatal, sem ház, ahogy szállodai szoba sem, Csíki Csaba egyetlen helyszínként benzinkutat telepített a deszkákra. 

Rettegve kapkodás

Itt szinte magától összefut mindenki. Ide kell elképzelni a darab valamennyi szereplőjét és helyszínét. Két benzinkutas nő, ha úgy tetszik, a nép képviselői, állandóan ott ülnek, és látszólag pléhpofával figyelnek, de azért az arcukról csak lerí a véleményük. Igen sok mindent látnak. Végig nézik azt a riadalmat, amikor elterjed a hír, hogy a városkába revizor érkezik. A Ferenczi Attila által adott polgármester ledermed, aztán igencsak aktivizálja magát. Rémülten, durva hangnemben osztogatja az utasításokat, hogy ki mit csináljon, hogy ne derüljön ki kapásból, ellenőrzés esetén, itt sem, ott sem, amott sem úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene, törvényes lenne. Sebtében beindul az „elleplezés hadművelete.” A minden a lehető legjobb látszatának „gyorshadtestű” megteremtése. A rettegve kapkodás.

Az előadás egyik fő erőssége, az, hogy mozgással fejez ki temérdek mindent. A polgármester köré gyűlő beosztottjai csoportosan is különböző alakzatokba rendeződnek, megmutatva nyugtalanságukat, azt, hogy zavarodottságukban képtelenek egy helyben állni, reszketnek, mint a nyárfalevél, de lábuk is ide-oda lódul. Összezárnak riadalmukban, testük is összeér, mintha ez valamiféle védelmet jelentene számukra, mintha így közösen, szinte gömbbé válva, mint a sündisznó, a magukból formázott „pajzzsal”, elháríthatnák a bajt. Aztán pedig hirtelen szétrebbennek riadalmukban. De az is előfordul, hogy futkosnak a benzinkút körül. Netán igencsak kémlelik egymást, hogy a másik éppen ugyan már mit gondol? És persze hajba is kapnak. Van köztük purparlé, veszekedés, éles hangú szóváltás, kiabálássá fokozódó egyet nem értés jócskán. Olyanok, mint a felbolydult méhkas.

Néznek, mint borjú az új kapura

Aztán amikor megérkezik Hlesztakov, aki ebben a változatban egy átutazó színész, tán inkább csak csóró színészecske, néznek rá, mint borjú az új kapura. Valami hű, de nagy hatalomnak látják. Szabó Sebestyén László alakításában pedig ő is bőven mutatja magán a megszeppenés, sőt megrettenés jegyeit. Tulajdonképpen szintén reszket mint a nyárfalevél. Enni, inni, aludni akar, pénztelenségében is valahogy tovább létezni, ám semmire nincs anyagi fedezete. Ő ugyancsak puhatolódzik, hogy kikkel is hozta össze a jó vagy rossz sorsa, mit tud kicsikarni ezekből az emberekből a maga hasznára?

Majd amikor látja rajtuk, hogy nagykutyának nézik, hogy igencsak tartanak tőle, megszimatolja, hogy jócskán lehet vaj a fejükön, nem véletlenül mentegetőznek, vagy éppen szorul beléjük a szusz bizonyos szituációkban, akkor pimaszul felbátorodik. Mindinkább megérzi, hogy nyeregben van. Flegmán fölényeskedni kezd. Vérszemet kap. Megemelt hangja fenyegetővé válik. Gesztusai elszabadulnak, és nem ígérnek semmi jót. Előtör belőle a színész. Beleéli magát a nagymenő szerepébe, aki csaknem bármit megtehet, lenézhet másokat. Akár meg is alázhat bárkit, és ezzel összefüggésben meg is pumpolhatja az illetőket, mert elhiszik róla, ha meg akarják tartani a pozíciójukat, ha reszketnek attól, hogy börtönbe kerülnek, hiszen ténylegesen elkövettek ezt-azt-amazt, nem is feltétlen csekélységeket, akkor tejelniük kell. Alaposan muszáj megnyitniuk a pénztárcájukat, amiben láthatóan van gyakorlatuk. A korrupció nyilvánvaló gyakorlat náluk.

Egyik kutya, a másik eb

Egyenként járulnak elé. Valamennyien amiatt félnek, hogy visszautasításban részesülnek, és ez a lelepleződésükkel is járhat. A felajánlott pénz elfogadása abszolút megkönnyebbülés számukra. Mindannyian a velejéig romlott rendszer részei, a zavar attól támad bennük, hogy úgy gondolják, a revizornak vélt fiatalember, aki megbüntetheti őket, nem az. Ám amikor rájönnek, hogy egyik kutya, másik eb, ő szintén ennek a rendszernek a logikája szerint működik, vagyis pénzzel simán megvehető, korrumpálható, sőt a polgármester még azt is hiszi, hogy a neki felajánlkozó lánya segítségével, akit Polyák Anita ad, a családjába is beépíthető, megkönnyebbülnek. Még inkább kimutatják a foguk fehérjét. Ők maguk is ismét magabiztosan fölényeskedővé válnak.

A darab megírása óta modernebb időket élünk, ezért a csóró Hlesztakovnak nincs szolgája, Oszipot kihúzták a szövegből, van viszont őt hűen követő zenésze, Kapi, Herédi Zsombor alakításában, aki általában a háttérben ücsörögve, a benzinkutasokhoz hasonlóan, sok mindent lát. Mint valami szolga felszólítható, hogy kapja a kezébe a gitárját, zeneszóval is kísérje az eseményeket.

Összeszokott csapatnak mutatkozik a társulat, melynek tagjait ifj. Vidnyánszky fantáziadúsan izmos koncepció alapján rendezte. Fölöttébb egymásra hangoltak a színészek. Az előadás legfőbb erénye a kiemelkedő csapatjáték, ami bemutatja, hogy bár mai szleng szavakat, kifejezéseket, trágárságokat is használ a produkció, a képmutatás, a ravaszság, az ügyeskedés, a haszonlesés, a helyezkedés, a rosszindulat természetrajza nemigen változik.

Az említetteken kívül, Fornosi D. Júlia, Sipos Ilka, Puskás Gergő, Szabó Imre, Sőtér István, Szilvási Szilárd, Séra Dániel, Jakab K. Tamás, Vass Magdolna, Orosz Melinda, Gál Natália, Heczel Jázmin, Orosz Ibolya, Mónus Dóra beleadnak a játékba apait-anyait. Pál Alexandra lepukkantságról, vagy éppen fennhéjázó izléstelenségről tanúskodó jelmezeket tervezett.

Hatalmas a felháborodás amikor Hlesztakov távozása után kiderül, hogy átvágták az egész díszes kompániát, és ismét óriási a rémület, amikor kiderül, hogy megérkezett az igazi revizor.

Nagy baj lehet ebből. Bár ki tudja, elképzelhető, hogy tán ő is korrumpálható. De talán mégsem, akkor pedig végképp vége az eddigi elfajzott vircsaftnak.