Fotók: Wertán Botond
Fotók: Wertán Botond

Zenés-táncos manipuláció – Ütős Chicago előadás a Kamrában

Karma Klub lett egy betűcserével a Katona József Színház Kamrájából, ahol egy füstös pincehelyiségben a Chicago című musicalt adják.

Nagy színpadok világsikerét bepréselték egy pincébe. A transzvesztita konferansziénak öltözött  Pásztor Dániel már az előtérbe kisasszézik közénk, sikongat, kurjongat, élvezettel pimasz megjegyzéseket tesz, és egy kezében tartott szerkezetből füstimitációt lövell a levegőbe. Mindehhez már a játéktérbe vezető folyosón is félhomály uralkodik, a műfüst és a sejtelmes fények megalapozzák a lokál hangulatot.

Nekiszabadultan, fülledten erotikus

Székely Kriszta rendezésében ugyanis az egész darab lokálban játszódik, nincs külön börtöndíszlet, tárgyalóterem, az ottani szituációk is egy-egy számként jelennek meg a bár műsorában. Mindehhez a szín bal szélén öt tagú pazar zenekar dukál, Dinnyés Dániel vezetésével, megteremtve az 1920-as évek dzsesszes miliőjét. Felvillanyozó a zene. Nekiszabadultan, fülledten erotikus. Gyakran vagányul harsogó, felpörgetetten temperamentumos. Érezhetően igencsak inspirálja a színészeket, ahogyan ők is a muzsikusokat. A megfelelő miliő kialakítása érdekében megfordították a színpad irányát, most ott van az előtérből is egy darabot eltulajdonító színpad, ahol általában a nézőtér utolsó sorai.

Amikor az Operettszínházban adták a darabot, úgy próbálták játszani, mintha a Broadway-n lennénk. Csillog-villogó, flitteres ruhákban, mutatós, de nem feltétlenül jelentéssel teli táncokkal, tánckarral, énekkarral, mifenével, és két magyarországi valódi sztárral, Felföldi Anikóval, Galambos Erzsivel. Érdekesség, hogy vagy tizenöt éve Zsótér Sándor viszont ugyancsak kis térben, az akkor még moziból színházzá átalakítás alatt álló Átrium fűtetlen előcsarnokában rendezte meg a  társulati tagsághoz nem jutó végzett színészosztály fiatal művészeiből alakult a HOPPart Társulattal a darabot. Szegény-színházi, fantáziadús, tett-és közlésvággyal teli produkció volt ez, aminek zömét a játékot nagykabátban körben állva néztük végig. A musical csillogásra, gazdagságra épülő világa éles ellentétbe került a még ki sem festett falak lepusztultságával, a lúdbőröztető hideggel, de sok tekintetben rímelt a fiatal színészek helyzetére, akik maguk is zenéltek, amúgy zenés tagozaton végeztek.

Kibillennek a komfortzónájukból

A Katona viszont alapvetően prózai színház, ha persze gyakran használ is zenét, és többször adott is elő zenés darabot. De azért egy nagyszabású musical előadása ott, ráadásul lényegében stúdió körülmények között, egyáltalán nem szokványos. Új terep a színészek számára. Kibillenti őket a komfortzónájukból, ami ezúttal fölöttébb inspirálónak tűnik. Gergye Krisztián koreográfus alaposan megmozgatta valamennyiüket. Vehemensek, lendületesek, nem pusztán revüelemekként szolgálnak a táncok, hanem dühöt, elkeseredést, lázadást, kétségbeesést is kifejeznek, nem ritkán humorral telien groteszk mozdulatokba is torkollanak.

Mentes Júlia Roxie Hart, a naiv ábrázatú gyilkos, aki könyörög a börtönben a Rezes Judit által alakított Velma Kellynek, hogy adjon neki tanácsot, hogyan vált a dutyiban is celebbé, címlapokra kerülő hírességgé, ami minden bizonnyal út számára a szabadsághoz, a gazdagsághoz. A már befutott börtöntöltelék lenézően beszél vele, félvállról veszi. Méregetik egymást. Roxie könyörgőre fogja. Velma nem sejti, hogy az „újonc” hamarosan kitúrja előnyös pozíciójából, és vetélytársa válik híressé, őt pedig gyors iramban elfelejtik. Röpke hírnév bárkinek megadatik, de aztán meglehetősen kérdéses, hogy mi lesz, hamar el lehet tűnni a süllyesztőben.

Színre lép a manipuláció nagymestere, a keverés-kavarás professzora, az emberek maszlaggal etetésének gigerli tudora, Billy Flynn, sztárügyvéd, Tasnádi Bence által testre szabottan. Nőbolondító, önimádó dumagép, aki érti a csíziót. Pontosan tisztában van vele, hogy kinek mit lehet beadagolni, kit mire lehet rávenni. Ha arra van szükség, már-már mézesmázos. De inkább ellentmondást nem tűrően parancsoló. Simlis, ügyes, pénzhajhász csaló. Tasnádi eljátssza, hogy figyelmet tud generálni maga és a védencei iránt. Rafinált. Gátlások nélküli. Magát is celebbé tornázta fel, vagy éppen aljasította le, és ugyanezt teszi az ügyfeleivel. Őket azonban, amikor már nem fűződik hozzájuk semmilyen érdeke, flegma ajakbiggyesztés és lesajnáló mondatok kíséretében ejti. És vissza is zuhannak a mélybe, miközben a maga folyamatos sztárságát fifikásan biztosítja a nagy hatalmú ügyvéd úr.

Dermesztő fiókhatalom

Hozzá képest Jordán Adél Morton mamája, aki a börtönt uralja, „fiókhatalom.” De azért ugyancsak dermesztő. Jóságot, anyáskodást mímelve, kihasználja a rabokat, amit még élvez is. Jordán fiatalabb, mint amilyen korban Morton mamát játszani szokták, bőrszerelésével, csupasz hasával, erotikus mozdulataival maga is beillene lokál táncosnak, de, ha úgy adódik, rémisztően keményen néz, fenyegető határozottsággal felcsattan, egyértelműen jelezve, hogy amit mond, az ellen nincs apelláta.

Závada Péter fordításában ő is és a többiek szintén, mai szleng szavakat is gyakran használnak, és van néhány mostani helyzetre való utalás is. Nem különösebben sok, hiszen a hatalom és a manipuláció természetrajza kevéssé változott. Pálmai Anna Mary Sunshineként a szenzációra éhes médiát képviseli, ami a hatásvadászat érdekében szintén hazudik és manipulál, és hatalomként is viselkedik. Fontoskodva, magas sarkú, kopogó cipőben jár-kel-tipeg, és olyan arcot vág, mintha ő lenne az atyaúristen.

Az egyetlen, aki kívül van e „mai kocsmán” Amos Hart, Roxi férje. Béres Bence naivnak, talpig becsületesnek mutatja, aki fel sem fogja azt az aljasság- és korrupció „tömeget”, ami körülötte zajlik. Bár a felesége megcsalta, gyilkolt is, váltig őt akarja visszakapni.

A látványért felelős Izsák Lili a szürke, kietlen lepusztultságot és a csillogást-villogást vegyítette. Pattantyus Dóra a börtön lakóknak, és így a lokál szereplőinek, kihívó, fekete bőrcuccokat tervezett, amikből sok testrész kilátszik. Az ügyvéd és az újságírónő rikító neonszínekben pompáznak, hogy ezzel is felhívják magukra a figyelmet.

Él, pulzál az előadás, amit láthatóan imádnak játszani a színészek, és fölöttébb szeretik a nézők. Könnyed, nívós szórakozás egyrészről. Fajsúlyos, hátborzongatóan aktuális közlendő másrészről.