Sár, sátrak és szabadság – szeptember 18-án kerül a mozikba a Fesztiválország, amely a hazai fesztiválkultúra három évtizedének történetét meséli el. A film a színpadokon túl a kulisszák mögé is bepillantást enged, és azoknak az embereknek a történetét mutatja meg, akik munkájukkal közösséget, szabadságot és maradandó kulturális értéket teremtettek. A premier előtt Csizmadia Attilával, a film rendezőjével beszélgettünk.
Volt valami személyes fesztiválélményed, ami inspirálta a filmed?
Sok fesztiválon voltam látogató, de nem egy konkrét élmény inspirált. Az érdekelt, ami a színfalak mögött van, illetve azok az emberek, akik kreatívan létrehozták azokat a rendezvényeket, amelyek sok millió embernek okoztak és okoznak ma is pozitív közösségi élményt.
Nem késő egy fesztiválokról szóló dokumentumfilm 2025-ben, amikor a nagy boom már mögöttünk van?
Nem gondolom, hogy bármilyen boomnak vége lenne. Az elmúlt 30 évben folyamatosan alakultak és szűntek meg fesztiválok, változtak a jellegek és a generációk kultúrafogyasztási szokásai is. Ez természetes folyamat. Most is sok fesztivál van, egyre több kisebb, tematikus vagy egy adott szubkultúrát megszólító közösségi együttlét formájában. A nagyok is változnak, de ez az élet rendje.
A filmben több „fesztiválguru” is megszólal. Nem féltél, hogy inkább önfényezés lesz, mint hiteles történet?
Az én célom az, hogy egy olyan szcénát mutassak be, amelynek szereplői állhatatos munkával hoztak létre közösségteremtő és kulturális értéket. Ha valamit sikeresnek látunk, az nem önfényezés szerintem. A filmben csak hiteles történetek vannak.
Mennyi kompromisszumot kellett kötni a megszólalókkal? Volt olyan téma, amit „nem illik” feszegetni? Drogok, erőszak, környezeti pusztítás? Vagy inkább egy szép emlékalbum akart lenni?
Nem volt olyan helyzet, hogy a szereplők visszavontak volna megnyilvánulást. Természetesen beszélnek a nehézségekről, problémákról is. A drog és az erőszak pedig az egész világunkat jellemzi, sokkal több van az utcákon a mindennapokban, mint egy átlagos fesztiválon.
A fesztiválok sokak szerint ma már inkább üzleti vállalkozások, semmint kulturális közösségek. Nem lett volna keményebb a film, ha ezt a váltást élesebben mutatjátok be?
Benne van a filmben ez a téma, külön fejezetben foglalkozunk az üzlettel, de ezt nem szeretném spoilerezni. A személyes véleményem az, hogy a művészetben és az előadói formákra általában igaz: ami korábban underground vagy alternatív volt, az természetszerűen mainstream lesz. Így van ez a fesztiválokkal is. Amúgy pedig miért lenne elvárás egy nagy költségekkel létrehozott kulturális rendezvénytől, hogy a szervezők pusztán misszióból dolgozzanak? Van rá példa, de hosszabb távon nem működik.
Mi volt a legdurvább jelenet vagy sztori, amit végül kihagytál a filmből – és miért?
Nem volt ilyen, illetve ha lett volna, most sem árulhatnám el.
Ha most újraforgatnád, milyen fesztivált vágnál még be vagy akár ki?
Nem vágnám ki egyiket sem, viszont sok olyan fesztivált kellett kihagyni, amelyeket szívesen beszerkesztettem volna. A film véges időtartama és a nézhetősége miatt muszáj volt válogatni. Arra törekedtünk a kreatív csapattal, hogy a fesztiválok sokszínűségét egy-egy tipikus példával mutassuk be.
Melyik fesztiválra nem tennéd be a lábad soha többé?
A Balaton Soundra, mert az nem az én világom, de az már megszűnt.
Volt valami, ami még téged is meglepett a forgatás közben?
Számos olyan emberi történet bontakozott ki, amelyek hoztak meglepő, megható vagy vicces helyzeteket, de ezek elmondása szintén spoilerezés lenne.
Szerinted egy mai húszéves ugyanúgy átéli a „fesztiválszabadságot”, mint a rendszerváltás utáni generáció, vagy ez már csak nosztalgia?
Az 1990-es és 2000-es években a fesztiválozás a szabadság megélésének egyik legfontosabb formája volt, de ma is az, hiszen a mindennapi valóságból szabadulnak ki a résztvevők és a művészek a fesztiválokon. A Fesztiválország című dokumentumfilm headline-ja, a „Porból lett szabadság” is ezt üzeni, illetve maga a film is.
Ha választhatnál, maradnál dokumentumfilmes, vagy inkább elmennél újra sátorozni egy porfelhő közepére?
Nem kell választanom. Maradtam dokumentumfilmes, már új anyagon dolgozunk, miközben ezen a nyáron is voltam fesztiválokon.
Írta: Wolf Géza
