A miniszter félrelép hosszú sikerszériája után most az államtitkár asszony is félrelép. Légyottra készül a fess ellenzéki fiatalemberrel. De ennek mulatságos rémálom lesz a vége.
A miniszter félrelép a bulvár komédiák klasszikusává vált. Mielőtt pedig nálunk először bemutatták a József Attila Színházban, ahol 500 előadást is megélt, többen akkora marhaságnak tartották, hogy nem bíztak a sikerben. A szuper könnyed felszín alatt a bort ivásról és a vizet prédikálásról regél, meg arról, hogy a hazugságból jókora baj lehet. A házasságtörést elkövető miniszter egyenesen attól fél, hogyha kiderül mit tett, még a kormány is bukhat. Ráadásul mindezt úgy teszi, hogy az ellenzék titkárnőjével lép félre akkor, amikor a parlament költségvetési vitájában a felszólalásával kellene megtámogatnia az eléggé hadilábon álló költségvetési tervezetet. Ez így hatványozott skandalum.
Meglátta benne a lehetőséget
Az immáron 94.évében lévő színész, producer, író Ray Cooney fergeteges bohózatot agyalt ki, ami nálunk a József Attila Színházban aratta a legkiadósabb sikert Kern András, Koltai Róbert, Fehér Anna főszereplésével, a műsorról szinte levehetetlen szériát futott. Andy Vajna jó szemű producerként meglátta benne a lehetőséget, ugyancsak Kernnel és Koltaival, ráadásul az ő rendezésükben is, filmet készíttetett a darabból, ami jó időre a legnézettebb magyar film lett.
Igazán stílusos, hogy most a József Attila Színházban került elő a vígjáték új verziója, ami nem is annyira új, mint hittem. Azt gondoltam, hogy az első folytatásáról van szó. Ám sokkal több nem történt, minthogy a szereplők közül páran nemet cseréltek. A miniszter helyett államtitkárnő lép félre, aki így rangban is kicsit lefokoztak. Ennek megfelelően a szeretője nem ellenzéki nő, hanem fiatalember. A titkára pedig férfi helyett nő, akinek nem beteg mamája, hanem beteg apja van, az ő ápolója nem férfi, hanem nő, és persze a félrelépni szándékozók párjai velük ellenkező neműek. Nagyjából ennyi a változás, csaknem minden más változatlan. Az átíráshoz Cooney mellé szegődő társszerző, Michael Barfoot nemigen erőltette meg magát új szituációk kieszelésével. Szóval Az államtitkár asszony félrelép lényegében az egy rókáról két bőr lenyúzásának az esete. De annak kellemes. Meg tulajdonképpen minek kellene belenyúlni egy olyan színpadi szerkezetbe, ami a maga nemében tökéletes? Végül is a Furcsa pár című Neil Simon vígjátékból is van női változat, az sem nagyon különbözik az eredetitől.
Lerí róluk az élvezet
Színésznők is imádják, ha jutalomjátékban lehet részük. Ezúttal leginkább Pikali Gerdának és Szabó Emíliának. Ki is használják az alkalmat. Lerí róluk az élvezet. Kezdetben szoknom kell őket. Több mint két éve láttam A miniszter félrelép miskolci előadását, akkor is először szoknom kellett, hogy nem Koltai és Kern jönnek ki ikonikus szerepükben, ahogy tavaly a szatmárnémeti verzió esetében szintén. Vannak szerepek, amik nagyon hozzánőnek egy-egy színészhez, de ez persze nem jelenti azt, hogy mások nem bújhatnak a bőrükbe.
Meg aztán, ha akarjuk, ha nem, ennek a szórakoztató, félreértésekkel, rohangálásokkal, riadalmakkal teli jól megírt könnyedségnek, minden aktualizálás nélkül is, vannak mulatságos áthallásai. Tisztes családi élet papolása miatt, miközben lelepleződik a jókora kihágás, nálunk is többször rezgett, vagy éppen leszakadt már a politikai léc. Pikali eljátssza a magabiztos politikust, aki majd jól beolvas az ellenzéknek a parlamentben, és ugyanakkor vonzó nőiességében is magabiztos a szállodai légyotton. És abból sem csinál nagy titkot, hogy az ország házában azért hazudni is szoktak. A hazugságok halmozódása és az ezekből fakadó még nagyobb galiba és pánik a bohózatok fő mozgatórugója. Szabó Emília titkára kezdetben igyekszik ellenállni a hazugságáradatnak, eltökélten és megrettenve jelenti ki, hogy ő ilyesmire nem hajlandó, majd igencsak rákap az ízére. Beindul a fantáziája. Már inspirálja, hogy újabb és újabb füllentéseket, de akár totálisan képtelenségszámba menő, orbitális hazugságokat ötöljön ki. És bizony hamarosan az ellenzék ifjú képviselője, akit Lukács Dániel ad, is hazugságban simán felveszi vele a versenyt.
Hiba csúszik a számításba
A bohózatokban, hiszen ez adja a humoros szituációk alapját, mindig hiba csúszik a számításba. Kényszerűen végeérhetetlenül hosszú hazugságspirál alakul ki, a pillanat szülte egyre képtelenebb badarságokkal, melyek nem is mindegyikére emlékeznek már a mind nagyobb galibába keveredő hazugok, így azoknak ellentmondó dolgokat is állítanak, amikből még nagyobb lesz a „katyvasz”, és számunkra fokozódóan mulatságos a helyzet, nekik pedig akár már-már tragikus. Hiszen az egzisztenciájuk, a párkapcsolatuk is veszélybe kerül.
Egy valaki, a szobapincér, pontosan emlékszik mindenre, az elhangzott szavakra éppúgy, mint a megtörtént dolgokra, amiket a szemével szinte lefényképez, és a memóriájában gondosan rögzít. Abszolút kihasználja a Horváth Sebestyén Sándor által adott leleményes felszolgáló a helyzeti előnyét, bármiben segít a hazugságba keveredett bajba jutottaknak, de mindenért újra és újra tartja a markát. Vagyis akármire megvehető, mint sajnos elkeserítően sokan. Quintus Konrád a szemellenzőt hordó, merev szálloda igazgató, akinek majd azért csak kinyílik a csipája. Ahogy lassacskán mindenkinek, még az időnként feltámadó hullának hitt magánnyomozónak is. De legvégül minden jóra fordul, vagyis következmények nélkül is meg lehet csinálni bármilyen disznóságot. Alighanem erre is rengetegen tudnánk példákat sorolni.
Cooney totálisan könnyed bulvárvígjátékokat kreál, de ehhez ismeri az ember természetrajzát, ahogy a színpadot szintén, hiszen maga is volt színész. Jó szerepeket írt. Az említetteken kívül, Horváth Barnabás, Kónya Merlin Renáta, Lábodi Ádám, Chajnóczky Balázs örömmel ki is használják a lehetőséget. Kovács Lehel rendezése gördülékenyen, szórakoztatóan profi.
Az előadás érzékelteti, hogy ebben a közegben a hazugság „üzemanyag”, a működés, a létfenntartás elengedhetetlen eszköze.
