Scherer Péter, sokak számára Pepe, veszettül népszerű színész volt, szerepeiben helyettünk kétbalkezes lúzer, ügyefogyott balek. Szerettünk rajta nevetni. Civilben is vérbő volt a humora, áradó az életszeretete. Szerepei szerint temérdek csetlés-botlás után, gyakran kikecmergett a csávából, most sajnos a betegség kifogott rajta.
Sokan úgy gondolják, hogy Pepe figurája a Jancsó filmekben alakult ki, amikor a jó szemű mester párba állította őt Mucsi Zoltánnal, azaz Kapával. Ő lett a fölényes, a sértődős, a keserű, a kiabálós, és mellette Pepe a megszeppenő, a fülét-farkát behúzó, kiszolgáltatott, a mindent megúszni akaró, bocs., hogy élek típus. Jancsó csak hagyta őket kiteljesedni, fantáziadús alapszituációkat teremtve nekik. Bízva bennük, az ő rendezői módszerébe nagyon is beleillően, engedte improvizálni a „rosszcsontokat”. Lenyesegette a vadhajtásokat, meghagyta ami jó, valósággal piedesztálra emelte őket. Persze, mivel főleg komikus párost alkottak, némiképp profán piedesztálra.
Az első alkalom, amikor kiderült, hogy milyen remekül passzolnak egymáshoz, a Csányi János által, struktúrán kívül, színészi szabadcsapattal létrehozott pazar Szentivánéji álom előadás volt, ami rendkívüli szakmai és közönségérdeklődést váltott ki. Így egy csapásra az érdeklődés fókuszába kerültek. Két mesterembert adtak, két melós szakít, műkedvelő színjátszókat, ezen belül is rendezőt és asszisztensét. Scherer volt az asszisztens, az ugráltatható Béla. Ilyen szerep ugyan Shakespeare-nél nincs, de hát némiképp magyar lett a figura, gátlásos, riadt, erőteljes önbizalom hiányban szenvedő, reszketeg fickó. Mulatságos ellentétet alkotott a Mucsi által megformált, gátlásait, fölényeskedéssel, üvöltözéssel, fenyegetőzéssel, túlzott gesztikulációval leplezni igyekvő fazon, aki szintén dilettáns, ugyanakkor akarnok, másoknak parancsolgató fráter. Kettősük bombaként robbant, revelációként hatott. Akkora kiugrássá vált, hogy deszkákon, filmen valósággal összeboronálta őket. Kasszatöltő tényezőkké, húzónevekké váltak. A közönség újra és újra látni akarta a nyerő párost.
Ki kellett kecmeregnie a csávából
Scherernek volt hol tanulnia a kiszolgáltatottságot, volt hol átélnie azt, hogy állandóan le akarják nyomni, és neki leleményességgel, fineszességgel, akár kis sumákolással, valahogyan mégiscsak ki kell kecmeregnie a csávából. A saját hajánál fogva, ki kell húznia magát a gödörből, és legalább egy ideig felszínen maradnia. Ajkán született srác volt. Már ott előszeretettel rollerral közlekedett. Amikor Budapestre került, jóval megelőzve korát, ezt tette változatlanul, és ezen a szokásán azóta sem változtatott. A roller aláhúzta megőrzött kamaszosságát, csibészességét, bizonyos mértékű plebejusságát.
De ettől még értelmiségi családból származott. A papa klasszikus zene kedvelő, latinul beszélő, Tacitust, Liviust olvasó, műveltségével akár a humán végzettségűeket is zavarba ejtő gépészmérnök. Eléggé befelé forduló. A testnevelő tanár mamától öröklődik az extrovertáltság. Péter állandóan arra ment haza, hogy a négy évvel idősebb – később egy balesetben tragikusan meghaló –, bátyjával, íróasztal fölé görnyedve, állandóan együtt tanul az édesapja. Amúgy mindketten kitűnő tanulók voltak. De köszönte szépen, ő ennyire nem akart szem előtt lenni. Ezért bár ötödikben, hatodikban, hetedikben is városi Ki mit tud?-ot nyert prózamondással, kieszelte, hogy fizika tagozatos gimnáziumba akar menni, ami Ajkán nem volt, így aztán mehetett Szombathelyre, és kollégista lehetett.
Huszonkét ágyas szobában lakott
Becsöppen egy matulába, ahol reggel hatkor irgalmatlanul erős csengőszóra ébrednek, utána következik az elmaradhatatlan reggeli torna. Majd szintén csengőre, 7-re menni kell reggelizni. Huszonkét ágyas szobában lakik, ami 11 emeletes vaságyat jelent. Kötelező társadalmi munka van hétről hétre. Hétköznap délután 4-től bent kell lenni az intézményben, mert muszáj magolni. Szombat, vasárnap is csak 7-ig lehet kint maradni, aki rossz jegyet kap, annak pedig nincs kimenő. Jó tanuló hétvégénként, esetleg különleges kegyként, kint maradhat este 10-ig. Az is a tanulmányi eredménytől függ, hogy mikor lehet hazamenni a szülőkhöz.
Hát ez így elég rémes. A kamaszok nyilván keresik a kibúvókat, naná, hogy stikliket csinálnak, próbálják kicselezni a betarthatatlanul zordon szabályokat. Péter itt tanul meg a jég hátán is megélni. Barátja édesapja kishatár-átlépőjével rendelkezve kijár Ausztriába, hoz Milka csokikat meg kvarcórákat, Scherer pedig ezeket eladja a kollégiumban, és felez a haverral. Abban sem lehet meggátolni, hogy kimenő után házibulizzon. Azzal, úgy látszik, szintén megelőzi a korát, hogy ilyenkor leereszkedik az ereszcsatornán. És persze vissza is tud mászni. Ez a vagányság jól jön majd, amikor furfangos fickókat kell játszani. Olyanokat, akik bár alul vannak a társadalmi ranglétrán, bár szorongatott a helyzetük, örökkön örökké lenyomják őket, de keljfeljancsiként mindig feltápászkodnak. Folyton folyvást vannak kis győzelmeik, de aztán lehet, hogy ügyefogyottan, akár bátortalanul, mégis energikusan és nehezen elpusztíthatóan csak talpra állnak. Hogy esetleg újra kicsesszenek velük, de ők ismét kidugják a fejüket a homokból.
Népi igazságtétel
Szerettük látni, hogy az, akivel kibabrálnak, akit lesajnálnak, semmibe vesznek, ha csak picikét is, de legalább valamennyire győz. Nyelvet öltöget a hatalmaskodóknak, a vele szemben kiskirályoskodóknak, legalább időlegesen megleckéztettette azt, aki leüvöltte a fejét. A szereplései jelentős részét mondhatnánk népi igazságtételnek is. Mint Ludas Matyi, kinevettette a beképzelten fölé kerekedőket, segített hinni abban, hogy nem csinálható meg bármi büntetlenül. Sancho Panza ránézésre is kapásból az ő szerepe volt. A Szkéné Színházban persze Mucsi volt mellette Don Quijote. Nem meglepő, hogy ő a szokásosnál szkeptikusabb volt a címszerepben. Az oldalán viszont Scherer csillogó szemekkel lelkesedett, indult harcba a vélt vagy valós igazságért, tűzön-vízen át kiállt a gazdájáért, olykor eredménytelenül igyekezett a nagy fantasztát észre téríteni, és hitt benne rendületlenül.
A Szkénében igencsak otthon volt. Színészi szempontból ott cseperedett. A Műszaki Egyetemre járt, szerzett is építőmérnöki diplomát, de a tanulmányok közben, helyben volt a Szkéné. A Somogyi István vezette alternatív együttes, az Arvisura Színház, jó színészi iskola volt. Képzés is volt benne. Erősen mozgásközpontú, jelentős hangsúlyt fektetett a látványvilágra, a közösség- és a személyiségformálásra. Például Pintér Béla, Schilling Árpád, Péterfy Bori, Láng Annamária egyaránt sokat köszönhetnek ennek a csapatnak, amelyik több százas szériákat is játszott. Scherer tíz évnél is hosszabb időt töltött velük, nyugodtan állítható, hogy kivillantotta az oroszlánkörmeit, sokak számára mégis észrevétlen maradt.
Azt a bizonyos Szentivánéji álmot a televízió számára rögzítő Márton István mutatott egy jelenetet belőle Kern Andrásnak, hogy na, ezt nézze meg! Kern ezt látva, rögtön meginvitálta a Sztracsatella című filmjébe egy kis szerepre. Olyan fagottos, aki időnként unikummal itatja a Kern által alakított karmestert. Ettől kezdve lényegében nem volt megállás. Az egyik film jött a másik után. Következett a Gengszterfilm bunkó, be nem álló szájú gyilkosa, aki annyira abszurd figura, hogy rémes szituációkban is röhögni kell rajta. Volt úgy, hogy szinte egyik forgatásból, szinkronból esett a másikba.
Leginkább egy kis színházi társuláshoz, a Nézőművészeti Kft.-hez kötődött, aminek Mucsi is tagja. Schererrel nagyon ment a szekér, de nem szaladt el vele a ló. Nem vált beképzeltté, nagyzolóvá. Három gyerekes családapaként is lényegében megmaradt rolleros srácnak. És most ez a roppant talentumos, fölöttébb szimpatikus srác elrollerozott az általunk nem látható messzeségbe.
