Az Angyalok Amerikában második része még inkább „összekutyul” mindent, mint az első rész. Tragédia, komédia, bohózat, revü, esztrádműsor vegyül hideglelős fájdalommal és könnyed szórakoztatással a Radnóti Színházban.
Vaskos rögvaló elegyedik szürreális látomásossággal. Erőteljes harsányság keveredik filozofikus emelkedettséggel. Bombasztikusan hangos zenét mély csendek követnek. Naná, hogy használnak, erőteljes, éles, villogó fényeket. Statikus jeleneteket túlmozgásosak követnek. Tán nem véletlen, hogy a rendezőn, Nagy Péter Istvánon kívül, Lestyán Attila és Csuszi Márton is jegyzi a koreográfiát, szinte állandósult nyughatatlanságot, besózottságot érzékeltetve vele. Nehéz lenne olyan szereplőt találni, aki jól megvan a bőrében. Szinte mindenki ki akarna ugrani belőle, vagy éppen egészen más bőrre vágyik.
Érzetek, látomásos víziók
Nagy Péter István Tony Kushner művének első részét tavaly márciusi bemutatóval színpadra vitte a Radnótiban. Még Alföldi Róbert igazgatása alatt a Nemzeti Színházban a világnagyság Andrei Serban a két részt összevonva rendezte. Nagy csak a második részt is három felvonásban adatja, eltart vagy este fél 11-ig. Áthozza az első részből a színészeket, sok elemet Devich Botond díszletéből. Az előadás elején pimasz lazasággal még arra is felhívják a figyelmet, hogy Simon Zoltán a Katona József Színházba szerződött, ezért Joseph Porter Pitt ügyvéd szerepét Krisztik Csaba vette át. Mint valami szappanoperában, sebtiben összefoglalják az első rész tartalmát. Ami nélkül amúgy érthető a második rész. Vagy azzal együtt sem olyan különösebben. Netán olyan nagyon nem is kell érteni, mert érzetek, látomásos víziók, kényszerképzetek, elmerengések, megborzongások, reménykedések, elbizonytalanodások, megtorpanások, majd újra nekiveselkedések halmaza. Ha úgy tetszik, kísérletek sorozata az életre. Próbálkozások halmaza az életben maradásra, a létnek nem feladására lehetetlen körülmények között. A változásra való vágyakozás, ám akár annak elutasítása, de mindenképpen elkerülhetetlensége, és temérdek fájdalma. Mindez azzal is jár, hogy összekuszálódik minden, káosz keletkezik a világban, és vele párhuzamosan a fejekben. Kiismerhetetlenné, gyanússá, félelmetessé válnak a történések, és egymás számára az emberek. Ezt Bocsárdi Magor nem ritkán lúdbőröztető zenéje is érzékletessé teszi.
Felfokozott szexualitás
A bizonytalanság kétségbeesett kapcsolatkereséssel is jár, ami akár nemtől, kortól függetlenül felfokozott szexualitásba torkolhat. Emiatt van a produkciónak intimitás koordinátora, Cuhorka Emese személyében. Szexualitásba menekülni is lehet. De üldözni is lehet vele valakit. Meg bizony AIDS is szerezhető vele. Jelen van a deszkákon a mámor és a haláltól való rettegés. Az önvizsgálat, és az arra való képtelenség. Az önfeladás, a lemondó legyintés, az irónia, a gúny, a cinizmus. Mintha egyszerre akarnák ránk zúdítani a kiismerhetetlen, rémségekkel, de csodákkal ugyancsak teli XXI. századot, amiben nekiszabadulva garázdálkodnak szörnyetegek, ám vannak angyalok is. Alaposan össze lehet zavarodni. Ezt az összezavarodottságot ömleszti ránk a produkció.
Upor László fordította az első és a második részt egyaránt, szleng szavakat ugyanúgy használva, mint költőien magasztosakat. Sándor Júlia dramaturg nyilván hathatósan működött közre a deszkákon elhangzó szöveg kialakításában. Szabados Luca igencsak extravagáns jelmezeket tervezett, szín és formakavalkáddal, olykor a szereplőket inkább vetkőztetve, mint öltöztetve. Tóth Ildikó gyors-öltözésekkel több szerepet is játszik, időnként kapkodhatjuk a fejünket, hogy éppen melyiket. Lestyán Attilának és Berényi Nóra Blankának két-két karakter jutott. Az utóbbi esetében jókora szárnyú, fehér angyal az egyik, aki leszakadt plafonon keresztül közlekedik.
László Zyolt Roy M. Coohn-ként igen fontos embernek képzelte magát, de gyötrő, elnyúló haláltusája közben kénytelen szembenézni azzal, hogy fokozatosan elhagyja a teste, és vele együtt mások is. Bata Éva Pitt ügyvéd gyógyszerfüggő felesége, aki kezd kiszorulni a házasságából, amiben ludas a Pál András alakította Louis Ironson is.
Mintha totálisan kiütötték volna őket
Major Erik Prior Walterként a főhős, ha egyáltalán van ilyen, aki keresztül megy rengeteg mindenen, figyel, elmélkedik, következtetéseket von le. Csaknem mindenki feneketlen mély gödörbe kerül, olyan helyzetbe, mintha bokszmeccsen totálisan kiütötték volna. De az előadás azért arról is regél, hogy igen, ebbe vannak akik belehalnak, de sokan csak talpra állnak, kikecmeregnek a gödörből, és tovább viszik az életet, mint Örkény István egypercesében özvegy Varsányiné, aki háború után, hozott szalonnával egérirtást vállal. A darab alcíme az, hogy Peresztrojka, azaz változás. Azzal kecsegtet, hogy hatalmas változás után, élhetőbb világban létezhetünk.
