Mucsi Zoltán hozza a formáját. Gyakran kiabál, sűrűn van felpaprikázott hangulatban, totálisan kiakadva káromkodik is bőven. Arkangyalként ugyanúgy felpaprikázott hangulatban van, mint apaként, aki nem érti a fiát, a Mindent bele, avagy a lelked nyugalma című produkcióban.
Mucsi, szerepe szerint, odamondogat, megsértődik, felháborodik, több mindent kikér magának. Szeretik, sőt tán el is várják ezt tőle a nézők, jó áll neki. Feltehetően szereti is csinálni, ahogy érzékelhetően ezúttal is így volt ez, amikor a Delta Produkció égisze alatt eredetileg az Átriumban bemutatott előadás a Városmajori Szabadtéri Színpadon vendégszerepelt kiadós sikerrel.
Két szerző, Németh Gábor és Bíró Zsombor Aurél írt egy-egy egyfelvonásost, amik különállóan is megállják a helyüket, de azért kapcsolatot is lehet köztük találni. Nem is tartanak szünetet, mintha tényleg össze tartoznának.
Az arkangyalok és a kolbász
Blődül kezdődik az első, Németh Gáboré. Az Úristen sebtében, hajnalok hajnalán összehívja az arkangyalait, akik el nem tudják képzelni, mi ilyen viharsebesen sürgős. Sokan viszont szerintem el tudják képzelni, milyen röhögés lesz kapásból, amikor Mucsi, Olasz Renátó és Kádár Kinga bejönnek angyaloknak nem csak öltözve, Kovács Andrea jelmeztervező jóvoltából, hanem Szeberényi Lejla még erős, némiképp karikaturisztikus maszkot is tervezett számukra. Ki is használják a helyzetet, vitatkoznak, civódnak, odamondogatnak egymásnak, angyalokként olyanok, mint a vásott kölykök. Még akkor sem nyugszanak igazán, amikor Thuróczy Szabolcs hangján nagy komolyan megszólal az Úr, hogy azon-nyomban induljanak a Földre, mert ott sürgősen rendet kell tenni, hiszen a Rózsakert Étteremben lecsókolbászt tesznek a bablevesbe, holott ott emberemlékezet óta tradicionálisan, jobbat raktak bele, és ezt a felháborítóan tarthatatlan állapotot szélsebesen meg kell szüntetni. Így aztán az angyalok, nem túl nagy lelkesedéssel ugyan, de nekidurálják magukat, és leereszkednek a Földre.
A Csillag Büfé nevű bodegához érkeznek, ami közvetlenül szomszédos a tűrhetetlenül „elfajzott” étteremmel. A színészek szemvillanás alatt átváltoznak apává, fiává és lányává. A produkció alcíme Generációs kíntorna két szerzőre és három színészre, akik persze több szerepet is játszanak. A produkció jutalomjáték jellegű mindannyiuk számára. A két darab arról regél, hogy az apa nem érti a gyerekeit, és ők se nagyon őt. A különböző korosztályok más-más nyelvet beszélnek, vagy éppen nem is igen beszélnek egymással. Bajosan nehéz köztük a kommunikáció. A fiú csillagász akar lenni, az apa emiatt majdnem lekever neki egy jókora frászt, erőteljesen felemeli a hangját, mert tovább kell vinni a tradíciót, nevezetesen a Csillag Büfét, de a Rózsakert Étteremmel is törődni kell. Mindenáron el kell érni, hogy ismét a régen megszokott, tisztességes kolbász kerüljön a bablevesbe. Mert hát ugye rendnek kell lennie a világban.
Reménytelenül nem értik egymást
Mucsi hathatóan eljátszhatja a parádés „kifakadó áriáját”, ami legalább annyira minőségi, mint a jó kolbásszal készített bableves. Olasz megmutatja a fiaként, hogy ő viszont azt nem érti, hogy az apa ugyan már miért nem fogja fel, hogy ő nem akar leragadni a rozoga bódénál, magasabb, ha úgy tetszik, éteri szférákba vágyik. Veszekedő kettősük hatásosan groteszkbe forduló. Kádár pedig azt játssza el, hogy a lány zsörtölődik, hogy az apának mindig a fia volt a fontosabb, rá soha nem figyelt eléggé, ahogy most sem. És feltehetően senkire nem figyelt úgy istenigazában.
Bíró Zsombor Aurél darabjában az apa ugyancsak nem érti a fiát, aki titkolja előle, hogy meleg. Még a lánytestvére előtt is. Magába gubódzik a problémájával, de egyszer a testvére rányit amikor éppen önkielégítést végez. Nagy a döbbenet. Jókora csend támad. Lecseszi, de ő igyekszik azzal védekezni, hogy ilyet mindenki csinál. A tesó ajánlgat neki lányokat, hogy velük kezdhetne, akikről úgy gondolja, hogy tetszenek is neki és viszont. De mindegyikre nemet mond, hogy ez azért nem oké, amaz pedig amiatt. Aztán csak kiböki a titkát. Az apa viszont még mindig nem tudja. Vagy netán csak színleli, hogy nem? Néhány gesztusából, hangsúlyából erre is lehet következtetni. Mucsi egy idő után nem teszi ezt egyértelművé. A srác pedig köntörfalaz, sőt Londonba költözik, azt hazudja, hogy ott állandó barátnője van, még az unoka lehetőségét is belengeti. Tesója falaz neki, ám ő pedig csak köntörfalaz. Végig ott a feszültség, de mi lesz, ha kiderül az igazság!? Ha a papa megy Londonba, és egyértelművé válik, hogy nő helyett férfi a partner.
Meccsnézés, sör, kolbász, mustár
Bíró Zsombor Aurél júniusban a Szkéné Színházban, Máté Gábor rendezésében bemutatott Könnyű nekem a föld című darabjának egyenesen az az alapszituációja, hogy Csongor azért költözött Koppenhágába, és ott albérletbe, mert nem meri bevallani a vasmarkú apjának, és az őt majomszeretettel letámadó anyjának, hogy meleg. De ők váratlanul betoppannak hozzá, és ebből aztán bőven lesz kalamajka! Ezúttal az anya meg sem jelenik a színen, csak az apa beszél hozzá a színfalak mögé, mintha ott lenne, és a külföldi látogatás is elmarad. Hosszú idő után a srác látogat haza. Megszokottan vasárnap meccset néznek, söröznek és kolbászt esznek hozzá. Ebben összeszokottnak tűnnek. Már-már némi meghittség is van a jelenetben. De azért jön megint a felhorgadás, az apa mustárt hoz a kolbászhoz, azt sem tudja a fiáról, hogy ő azt nem szereti. A kolbász pedig belelóg az átkozott mustárba. Nem lehet elkülöníteni tőle. Hát ez dráma! Felfakadnak indulatok ettől a látszólagos semmiségtől, és olyan erejűek, hogy tán tisztítótűzként is szolgálnak. Van esély a „megvilágosodásra” és az összebékülésre…
A Városmajori Színház közönsége nagy tetszéssel, lelkes tapssal, bravó kiáltásokkal fogadta a produkciót.
