Udvaros Dorottya bírónője megfáradt, rutinos, de azért még kíváncsi igazságkereső. Tekintélyt parancsoló szakértelemmel próbálja kideríteni mi is történt valójában a Nyílt tárgyalás előadásában, a Katona József Színházban.
Nincs függöny, már amikor belépünk a nézőtérre, nyitott a színpad, ahová lépcsők is vezetnek, hiszen két oldalt nézők foglalnak helyet, ők is bekerülnek a Schnábel Zita által tervezett tárgyalóterembe. Nekünk háttal ülnek az ügyvédek, a vádló, az alperes, velünk szemben a főügyész és nekünk profilban a bírósági gyakornok. A bírónő érkezésekor mindenki feláll. Udvaros sietősen érkezik, de nem néz senkire, érzékelteti a megszokást, hogy sokadszorra lép erre a pulpitusra, és nem érzékelteti egy csöppet sem, hogy 30 év után tér vissza a Katona József Színház deszkáira, ami mégiscsak nagy esemény. Ő most bíró, aki ki tudja hányadik ügyét tárgyalja majd, matat az asztalán, elrendezi az iratokat, és még mindig nem néz fel, így int sürgető kézmozdulatokkal mindenkit arra, hogy foglaljon helyet.
Eltitkolt viszony
Ferdinand von Schirach darabja szerint Katharina Schlüter tévés műsorvezető és Christian Thiede üzletember, mindketten házasok, négy évig eltitkolt viszonyt folytattak egymással, de mivel mindkettőjüknek igencsak terhére van már az ezzel járó hazudozás, szakítanak. Aztán amikor véletlenül összetalálkoznak az utcán, a nő felmegy a férfi lakására, beszélgetést követően a hálószobába is bemennek, szeretkezni kezdenek. De közben a nőbe belenyilall, hogy ez már nem lesz jó, kéri a férfit, hogy hagyja abba az aktust, ő azonban nem teszi. Hetek telnek el, mire Katharina feljelenti megerőszakolásért. Ez legalábbis az ő verziója. Aztán lesz még néhány.
Schirach arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy az ilyen ügyek mennyire „cseppfolyósak.” Egy állítás áll szemben egy tagadással, és akár egzisztenciák foroghatnak kockán. És valóban, ha nincs felvétel, meglehetősen bajos a bizonyítás. Természetesen véget kell vetni a zaklatásoknak, de hamisan is megvádolható, tönkretehető szinte bárki, ezért lidércesen nehezen kezelhetők az ilyen ügyek, ahogy erre az utóbbi években számos példát láttunk.
Székely Kriszta rendezésében sok minden kiül az arcokra. Ha a szónak nincs feltétlen hitele, még fontosabb lesz a metakommunikáció, ami megerősítheti, vagy éppen cáfolhatja a kimondott szavakat. A bíróság erről meg is hallgat egy pszichológus szakértőt. Az ő szavait is kétely fogadja. Egy tárgyalás olyan szituáció, ahol minden és mindenki megkérdőjeleződik, ahol a gyanakvás az úr.
Lassan közhely lesz a színpadon a kamera, a Katona végképp élen jár a használatában. Kivetítik nagyban a szereplőket, és nem csak azokat, akik háttal ülnek nekünk. Árulkodó közeliket adnak róluk. Akár az arcokat is óriásira nagyítja, szinte a pórusokba is „belemászik”, a két operatőr, Török Marcell, Kovács Bálint.
Kérdések tolulnak fel
Ónodi Eszter adja a határozottnak látszani akaró, de el-elbizonytalanodó feljelentőt. A tán bosszúállót, mert feltehetően a férfi döntött úgy, hogy szakítsák meg a kapcsolatot. De ki tudja? A vallomások minket is el-elbizonytalanítanak. Módosulnak. Más-más nézőpontok merülnek fel. Kifürkészhetetlenné válik, ki torzít, ki emlékszik rosszul, ki hazudik szántszándékkal. Illetve a vádlott, Fekete Ernő megszemélyesítésében, csak legvégül szólal meg, úgy tűnik, döntő fordulatot hozva a tárgyalásba, hogy aztán legvégül legyen egy dupla csavar, és temérdek minden nyitva maradjon. Hogy kérdések toluljanak fel bármiféle bizonyosság helyett. Hogy érezzük mennyire pokolian ingoványos talaj ez.
Fekete végrehajtja azt a nem könnyű mutatványt, hogy a megfeszülő, csaknem merev arca, jóformán moccanatlansága is beszédes. Az ügyvédje, Pálmai Anna alakításában, igyekszik megjátszani a higgadt, jól szabott kosztümös, hűvösen hivatalos úrinőt, de ez nem sokáig tartható, ki-kijön a sodrából, fölpattanva a székéből, hevesen gesztikulálva próbálja levezetni az ingerültségét. Kocsis Gergely a műsorvezetőnő ügyvédjeként lázadozik a megállapodott tárgyalási konvenciók ellen. Bárki szavába felpaprikázottan belevág. Csípősen epés megjegyzéseket tesz. Látványosan fészkelődik a helyén. Takátsy Péter főügyésze viszont mintha nyársat nyelt volna, mintha szoborrá lett volna. Rezzenéstelenül ül. Jóformán a fejét sem fordítja el. Amikor megszólal aktakukacnak tűnik, aki természetellenesen túlartikulálja a szavakat, életidegenül paragrafusokban gondolkodik.
Jó karakterek
Ki-ki jó karaktereket formálhat meg. Pelsőczy Réka tudálékosságát fitogtató, erről az ügyről keveset mondó pszichiáter szakértő. Jordán Adél barátnőként köntörfalazva, nagy buzgalommal fecseg. Rajkai Zoltán igazságügyi orvosszakértője néhány kérdéssel zavarba hozható, és ötölt-hatol. Elek Ferenc taxisofőrjének be nem áll a szája, imád dumálni, élvezi, hogy tanúként reflektorfénybe került, de alig fogja fel a kérdéseket. Wettstein Márk bírósági gyakornoka ügybuzgó, kíváncsi, látszik rajta, hogy szótlanul is jár az agya, hogy aztán ahogy kezdte, ő is fejezze be az előadást, ekkor már felénk fordulva, a képünkbe sorjáztatva fontos mondatokat. Pattantyus Dóra ruhái eggyé válva a karakterekkel jellemrajzok.
Az előadás nem mindig olyan feszült, mint amilyen a szerző Terror című darabjának az előadása volt a Kamrában, ami méltán vált hosszan tartó sikerré. Nagyobb volt a tét. Hogy le lehet-e lőni egy eltérített, utasokkal teli repülőgépet, ami egy stadion felé tart, és ott felrobbanva sokkal több ember halálát okozhatja, mint amennyien ülnek rajta. Szinte feloldhatatlan, vérfagyasztó kérdés, és vérbeli dráma.
A Nyílt tárgyalás esetében többek szerint, ha a nő önként ment fel a férfi lakására, és közös akarattal kezdtek szeretkezni, nincs is ügy, nincs még feltételezhető bűntény sem. Hogy a felizgult férfi nem hagyta abba első kérésre a szeretkezést, nem tekinthető annak, érvelt nekem például egy jogász, igaz, hogy férfi, a szünetben. Az tény, hogy ezúttal nincs élet-halálkérdésről szó. Időnként kimódoltnak hat a szöveg, amiből nem mindig sikerül feszültséget csiholni a kiadós befektetett munka dacára. Ilyenkor is jók a megteremtett karakterek, de nem mindig jönnek létre drámai szituációk. Érdekes az előadás, fontos dolgokról is van benne szó, gyakran fel is izzik, töprengésre késztet, de nem válik végig érzékletesen átélhetővé, igazán erőteljessé.
