Pompázatos paripák vágtáznak vad iramban a porodon olyan szédítő gyorsasággal, hogy szinte nehéz szemmel követni őket. Olyanok, mintha a beláthatatlan, szabad prérin nyargalnának, hátukon, vagy akár a nyeregbe kapaszkodva, a hasukhoz simulva, artisták mutatnak be vakmerő kunsztokat.
Lendület a címe a Magyar Nemzeti Cirkusz új produkciójának, amit szokás szerint a Pólus Center parkolójában mutattak be. Járják vele az országot, hogy a nyáron, csaknem két hónapra, Balatonlellén verjék fel hatalmas, 1500 néző befogadására alkalmas, ráadásul új, sátrukat. A Richter József által alapított magáncirkusznak ez a 31. évada. 2013 óta már ifj. Richter József az igazgatója, de édesapja nagyon is jelen van, hajtja a lovakat, figyel arra, hogy minden rendben menjen a porondon. A leglendületesebb számnak, az úgynevezett dzsigit trükklovaglásnak, ifj. Richter az egyik szereplője, a vehemens vérmérsékletű mongol artisták mellett. Szélsebesen pattan le és fel a paripákra. Hátraszaltót csinál egyik ügető lóról a másikra. A mongolok nyilaznak is. Egyikük vágta közben átbújik a ló hasa alatt. Egyszerre többen is megülik a szélsebes négylábú partnerüket. És tényleg partnerek számukra a lovak. Szorosan együttműködnek.
Kurjongat a közönség
A végtelen puszták mámorító szabadságát, a mozgás féktelen örömét lopják be a sátorba. Kurjongat is hozzá a közönség. Bele-beletapsol a produkcióba. Azon veszem észre magam, hogy önkéntelenül is mélyebbeket lélegzem, mintha tényleg a szabadság friss levegője áradt volna a sátorba.
Ha a magyar lovas nemzet, akkor Richterék immár nyolcadik generációjú artista családja lovas család. József már ötévesen bátyja, Flórián, akinek idén 10 esztendős a szintén 1500 nézőt befogadó cirkusza, lovasszámában szerepelt. Mindketten, egymástól külön-külön, a cirkuszfesztiválok cirkuszfesztiválján, Monte-Carlóban, arany díjat érdemeltek, és ebben komoly szerepe volt a lovaiknak. József a mostani műsorban újdonságként pónilovakat is idomít, különböző alakzatokba rendezi őket a manézsban. Majd nagyobb paripákkal is végrehajtja ezt, ami nem különösebben gyors, inkább a szépség, líraiság dominál, van idő alaposan megszemlélni a pompás paripákat. Közéjük bizonyos ponton tevék is keverednek. Hogy mikor mi és ki következik, azt Réz Tamás konferansziétól tudjuk meg, aki nem beszél túl semmit, de néhány szóval kedvet csinál és pontos információkat ad.
Ingoványos talaj
Stefan Dvorak úgynevezett rolla-bolla attrakciója különösen tetszett. Ez az a szám, aminek előadásakor hengereket raknak egymásra, a tetejükre pedig egy fémlapot, és ezen egyensúlyoznak. Hogy valaki 6-8 hengeren egyensúlyoz, az eléggé megszokott. De 10-11-en jelenleg Dvořák tud csak a világon. Ez hihetetlen koncentrációt, temérdek tanulással kifejleszthető egyensúlyérzéket igényel. Ám ennél is jobb, hogy ezt játékosan csinálja. Nem kerít nagy feneket annak, hogy ő rekordot hajt végre. Mosolyog, nevet. Miközben az igencsak mozgó „talajt” figyeli a lába alatt, ki-kinéz a közönségre. Tartja velünk a szemkontaktust. Óhatatlanul is azt sugallja a száma, hogy a legingoványosabb talajon is megvethetjük a lábunkat, ha nagyon nekiduráljuk magunkat, szinte a lehetetlennel is megküzdve, végrehajthatjuk, amit eltökélten akarunk.
Rudy Althoff virgonc kutyái nem mindig akarják amit a gazdájuk szeretne tőlük. Pajkos kölykökként olykor rakoncátlankodnak. Némi rakoncátlankodás valószínűleg direkt is van, hiszen humorforrás az, hogy életvidám rajcsúrozásuk közepette nem mindig teszik a dolgukat, rosszalkodnak kicsit.
És naná, hogy ezt teszi a bohóc is. Chistian Folco Olaszországból érkezett, 6 éves kora óta szerepel a porondon, több mint 20 országban szórakoztatta a publikumot. Bemelegítő emberként is használják. Kijön a műsor elején, kezével 3 szektorra osztja a közönséget, és tapsversenyt rendez közöttük. Vezényelve hangosítja, halkítja, gyorsítja, lassítja a tapsot, közben gesztusokkal, mimikával, megjegyzésekkel erőteljesen véleményezi a teljesítményt. Jókora röhögések lesznek ebből, kapásból hangulatot csinál.
Rutinosan rögtönöz
A fő számához a nézőtéren flangálva, közreműködőket gyűjt a közönségből. Kézen fogva őket, fülig érő szájjal, kibattyog velük a porondra. Van aki cintányért kap, más dobot, egy férfinek majd sipítóan kell kurjongatnia, egy nyúlánk fiatalembert pedig mintha karácsonyfa lenne, teli aggat mindenfélével, a fejére, a derekára, a lábára, és persze a kezébe is kerül csörgő, kolomp, sipító, dörrenő, ilyen-olyan hangadó instrumentum. És persze vezényelni kezdi ezt a fura, frissen összetákolt együttest. A cirkusz profi zenekara, Villás György vezetésével, akár mókásan kiteljesíti a hangzást. Megint lesz kiadós nevetés. Folco nem finomkodik, felvállaltan tenyeres-talpas, harsányan, de biztos érzékkel, a pillanatok tört része alatt reagál bármilyen szituációra, rutinosan rögtönöz.
Egy lengyel hölgy, Lusesita láncokkal húzza fel magát a kupolába, spárgát mutat be a légben, vagy hétrét hajlítja a testét, mintha csont nem is lenne benne. A z artistanő egy másik számban hosszú rúd tetején, amit perzsnek hívnak, és Matteo tartja a derekán, vagy éppen a homlokán, mutat be különböző kunsztokat.
Különlegességként a Cheban Group tornászai hatalmas gumikerekeken ülve ugróköteleznek. Az orosz hintának nevezett számban pedig alaposan kilengenek, akár átfordulnak, és a levegőbe röpülve mutatják be szaltók különböző variációit. Lendületesek, ahogy a Lendület című műsortól, aminek pergő a ritmusa, ez el is várható.
Ismét jó a hangulat a Magyar Nemzeti Cirkuszban. Láthatóan élvezik az artisták amit csinálnak, és az élvezet átragad a nézőkre.
