Pásztor Erzsi örökifjú közönségkedvenc sokad virágzását éli. Sztár. Szeptemberben lesz 86 éves, de változatlanul rendszeresen játszik. Az egyik interjút adja a másik után. Bámulatos vitalitásával, pozitív életszemléletével, tántoríthatatlan derűjével, jellegzetes mosolyával, mélyről felfakadó nevetésével, mindenkit levesz a lábáról.
Láthatóan élvezi, hogy középpontban van, hogy rengetegen szeretik, sőt imádják. A tihanyi Bujtor István Szabadtéri Színpad nagy nézőtere is feltehetően miatta telik meg zsúfolásig, a Fergeteges látogatás előadásán, a Turay Ida Színház vendégjátékán. Varsányi Anna kedves, családi perpatvaros vígjátékát adják, ami épkézláb darab, sok humorral, jól játszható szerepekkel. Tulajdonképpen jutalomjáték négy színésznek. Lehet benne képességeket megmutatni, brillírozni, poénokat jól elhelyezni. Van benne csipetnyi fájdalom is, meg némiképp arról is regél, hogy meglehetősen keszekuszák a magánéleti kapcsolataink, de nem megy mélyre, esze ágában sincs gyomrosokat behúzni a nézőknek. A fő cél a könnyed szórakoztatás, a nevetőizmok csúcsra járatása.
Détár Enikő kapuzárási pánik felé tartó, de még meglehetősen áramvonalas ügyvédnő, Teri, aki alaposan bepasizik. Összeszed egy nála jóval fiatalabb, csökött agyú, drogfüggő, magát a tükörben önelégülten bámuló, narcisztikus, izompacsirta hapsit, Milánt, akit még ki is tart. Mondanom sem kell, hogy ez temérdek humorforrást jelent. Csórics Balázs tényleg izomkolosszus, feszülő izompólóban. Eljátszik egy haszonleső műveletlen tökfejet, egy tapló agyú, érzéketlen fickót, aki gyakran azt sem fogja fel, hogy miről van szó. Teri lánya, Emma, totálisan kiakad, amikor meglátja, hogy beköltözött az anyja lakásába. Iparkodik lebeszélni róla. Indulatos észérveket hoz. Egyfolytában cikizi a beképzelt fickót. Ádáz szópárbajokat vív a három ember. Megy az adok-kapok, szinte le sem áll a szurkapiszkálódás. Elvagyunk ezzel, nevetünk, de szerintem már a legtöbben nagyon várják Pásztor Erzsit, akit az Emmát alakító Bodor Szabina sűrűn emleget a szeretett nagyiként. Sokat beszélnek róla, mint primadonnáról a színpadra lépése előtt, alaposan előkészítik a bejövetelét. Dramaturgiai szempontból is cél, hogy már igencsak várjunk rá.
Mint aki a többedik emeletre lépcsőzött fel, előre küldi a szuszogó hangját, ezzel is jelzi a közönségnek, hogy nyugi, már itt van. Aztán, szerepe szerint is Erzsiként, berobban a színpad közepére. Ettől kapásból kitör a fogadótaps. Némiképp leáll az előadás, mert ácsorog kicsit a publikummal szemben, hagyja, hogy megmustráljuk, örüljünk, hogy itt van, ami hőségben, ilyen idősen, önmagában sem kis teljesítmény. Ő is megnéz minket, élvezi, hogy ennyire szeretik. Nyilván erőt merít belőle. Vidéki asszonyt formál meg, annak naivitásával, de józan paraszti eszével. Váratlanul toppan be, és, ha már ilyen messziről jött, határozottan közli is, hogy nem fog rögvest haza utazni, marad néhány napig. Képzelhetni milyen ribillió lesz belőle, amikor meglátják egymást Milánnal. Pásztor eljátssza a megrökönyödés ezernyi árnyalatát, a leplezni próbált fintortól a teljes felháborodásig. Milán töketlenül élcelődik. Teri és Emma hárítani próbálnak, de hát ez persze nem nagyon megy, totális a káosz, mindenki kibukik, minden a feje tetején áll.
Hálás vígjátéki, sőt inkább már bohózati szituáció. A nagyérdemű pukkadozik is a nevetéstől rendesen. A színészek rátesznek a helyzetre még egy-két lapáttal, hogy fokozzák a hatást. Mondhatni, nekiveselkedve ripacskodnak, de ez nekem ebbe a „szituba” belefér. Elvégre előre megfontolt tudatossággal röhögni jöttünk, nem ízléscsősznek. Amúgy is ritkán lépik át az ízléshatárt. Ahogy Haumann Péternek is volt gyakran jól kamatozó, időnként nem egészen üdvös, bővérű ripacsvénája, úgy Pásztornak is van. És változatlanul bámulatos hozzá a temperamentuma, ritmusérzéke, humora. Lazán táncra perdül, dalra fakad. A szerepének megfelelően monomániásan mondja és mondja a magáét, de az unokájával igencsak megértő. Valóságos szövegfolyamot ont magából. Keresztül-kasul többször benyargalássza a színpadot. Szórja a poénokat. Felszabadul és nekiszabadul. A partnerei veszik a labdát, oda-vissza passzolgatják. Rozgonyi Ádám rendezése nem egy „mélyenszántás”, mindenben csak a felszínt karistolja, messze van a színházeszményemtől, de áll a lábán, pörgős, működőképes, szórakoztató. Amikor pedig Erzsi suttyomban belekóstol Milán kint felejtett narkós sütijébe, végképp elszabadul a pokol. Erzsi mintha fiatal lenne, olyan csábosan igyekszik táncolni, erotikusnak szánt mozdulatokkal vonaglik, ismét dalra fakad, és egy hirtelen mozdulattal még Milán ölébe is belehuppan. Kifecseg valami olyasmit, amitől csaknem kő kövön nem marad, amit józanul soha nem tenne meg, ami a darab dupla csavaros slusszpoénja. A címnek megfelelően fergeteges a hatás. Persze lehet ezt olcsónak tartani, nem szeretni. De Pásztor pazar színészete temérdek mindent hitelesít. Jó nézni egy jelentős színésznőt, aki a színpadi fortélyok teljes tárházának birtokában, hatalmas élvezettel, nekiszabadultan komédiázik.
Írta: Bóta Gábor
(Fotók: Hurta Hajnalka)