Természetes, egyszerű, tiszta eszközöket használó fiú. A szeme elmond helyette mindent. Szinte élőlényként szereti a színpadot, de ő az, aki érzi, tudja, hogy ma már nem lehet feltenni mindent egy lapra.
Mint fiatal színész, hogy érzed magad ma Magyarországon?
Azt érzem, hogy az utóbbi időben egyre több dolog érdekel a színházon belül és kívül egyaránt.
Azt is meg kell élnie egy színésznek, hisz nem csak az érzelmekre, az értelemre, hanem az idegekre is hat a színház.
Részben egyetértek, igen. A színház nekem is fontos szerepet tölt be az életemben. Jelenleg szabadúszóként dolgozom, azt érzem, nagyon izgalmas évadot zárhatok idén. Még öt előadásom van hátra az évadból a Csiky Gergely Színházban.
Ennek a színháznak óriási történelme van!
Annak idején Babarczy László igazgatása alatt édesapám Mucsi Sándor, Koltai Róbert valamint Csákányi Eszter és még sokan mások is ott játszottak. Abban az időben csoda volt ott játszani. Én két éve eljöttem, de visszajárok bizonyos előadásokra. Így játszom még a Kartonpapában. Zsoltit. Nagyvonalú lépés volt a kaposvári színház vezetése részéről, hogy ezt engedték. Remek darab, nagyon szeretem. Már csak három előadás kell az 50.-hez. Még Olt Tamás adta nekem ezt a szerepet, mikor kijöttem az egyetemről. Zsolti apja nem él a darabban, az enyém pedig a valóságban. Talán ezt a párhuzamot látta a két sors között, ezért kaphattam ezt a szerepet. Nehezen találtam meg Zsoltit, de épp e párhuzam miatt nagyon közel került hozzám. Nem volt könnyű próbafolyamat, mégis hálás vagyok ezért a szerepért. Nagyot ment a Kartonpapa! Kamaraszínpadról átkerült most nagyszínpadra, ami miatt azt gondolom kicsit másképp szólal meg az egész előadás. Ezt nagyon érdekesnek tartom, hiszen színészként kihívás nagyszínpadon egy ilyen előadást játszani.
Ennyire számítanak a történet körüli köbméterek? Vannak művek, amik nagyszínpadra valók és vannak, amelyek kisszínpadon működnek?
Azt gondolom számít. Hiszen a helyszín ugyanúgy az előadás része. Ha egy előadás átkerül egy másik térbe, akkor ott szükség van a rendezőre. A darab rendezője nem tudott leutazni, helyette a rendezőasszisztens Bereczki Csilla segítette a darabot, hogy a nagyszínpadra kerülhessen.
Lesz kőszínházi háttered?
Most nincsen, két évig a Kaposvári Csiky Gergely Színházban lehettem tag, jelenleg szabadúszó vagyok. Hajt a kíváncsiság, hogy minél többet lássak és tanuljak. Szeretem feszegetni a határaimat. Azt gondolom, hogy egy nehéz időszakon vagyunk túl, például: a covid, a háború. Játszom más színházban is, Debrecenben Dés László-Geszti Péter-Grecsó Krisztián zenés játékában A Pál utcai fiúkban, a gittegyletes pecsétőrt, Barabást. Dalom is van benne, ez is egy sikerdarab. Emellett nagyon érdekel a filmezés is. Minden castingra elmegyek ahova hívnak! Játszottam a Hadikban, meg a Post Mortemben, a helyi hülyék egyike voltam. A filmezés számomra azért izgalmas, mert más játékot igényel, mint a színház. Remélem minél több lehetőségem lesz ebben részt venni és fejlődni.
Hogy látod magad? Mint színésznek, mik az erősségeid?
Nagyon pontos vagyok. A mondatokat és a mondatok szándékát szerintem jól értelmezem és jól is mondom. Maximalista vagyok. Bánt, ha valamit nem tudok jól megcsinálni, és akkor teljes erőmmel azon dolgozom, hogy jobb legyek. Nincs túl sok színészi eszközöm, viszont amim van, azzal nagyon jól tudok élni. Próbálok trükköket, gesztusokat ellesni kollégáktól, azt gondolom, hogy ezt a szakmát egy élethosszig tanulja az ember. Ezek a dolgok félig-meddig lopható, tanulható, fejleszthető eszközök.
Ha ezeket az „ellesett” dolgokat átereszted a magad szűrőjén, akkor már a tiéd, nem?
Akkor azt nagyon jól kell csinálni, sőt meg kell ugrani hozzá a saját magam által felállított mércét is.
És a zene, az kell? Mert remekül énekelsz.
A zene az kell, mert körülölel… Ha-ha! Viccet félretéve, inkább jól és tisztán. Egész szép hangom van, de nem olyan képzett, mint egy operettszínházi színésznek. Zeneileg amúgy sokáig képeztem magam. Játszom trombitán, zongorán, furulyán és dobon. A kaposvári színházban is tagja voltam a színész zenekarnak, de volt több zenekarom is. Imádom a zenés darabokat, a kaposvári Padlásban voltam Herceg, a finomlelkű 530 éves szellem, nagyon szerettem. A Tüskevárban játszottam Bütyköt. Ez egy eredendően kaposvári színházi előadás, Olt Tamás és Váradi R. Szabolcs írta, nálunk Olt Tamás rendezte, és ezt a darabot vette meg a Pesti Magyar Színház, ők is nagy sikerrel játszák.
Ha a szívedre hallgatnál és nem a lehetőségek dzsungelében, castingról castingra járva keresnéd a szerepeket, akkor mit választanál magadnak?
Nyitott vagyok a filmekre és a színházra egyaránt. Nem titkolt álmom majd egyszer játszani egy minőségi magyar sorozatban.
El tudod képzelni, hogy ezt a szakmát űzöd nyugdíjas korodig, sőt azon túl?
El tudom persze, hiszen ez a szakmám. Viszont vannak másfajta terveim is. Szeretnék alkotni, építeni valami kézzel fogható dolgot.
Kamera mögött gondolod?
Nem erre gondoltam. Terveim közt van, hogy nyissak egy reggeliző helyet. Jövőre szeretném megvalósítani. Nem vagyok az a fajta klasszikus színész, aki csak ebben tud gondolkodni. Néha azért furdal a lelkiismeret, hogy normális az, ha én ezt gondolom? Nem vagyok elég elhivatott? Nincs bennem elég alázat a szakma iránt? Mindeközben nagyon nehezen tudnám színház nélkül elképzelni az életem. Hálás vagyok azért, hogy játszhatok. Azt gondolom ez a két dolog nem zárja ki egymást és akár még párhuzamosan is végezhető.
Sok elhivatott színész élete kisiklott amiatt, mert egy lapra tette fel az életét. Jó hallani, hogy így gondolkozol, csak soha ne veszítsd el az origót.
Egyrészt irigylem ezeket a színészeket, másrészt nagyon féltem őket. Azt gondolom ez egy kiszolgáltatott szakma. Én kifejezetten olyan ember vagyok , akit feszít a bizonytalanság, emiatt is vagyok nyitott a színházon kívüli dolgokra. Azt remélem így egy kiegyensúlyozotabb és harmonikusabb életet tudok teremteni saját magamnak és a környezetemnek egyaránt. Épp ezért nem fogom elveszíteni a kapcsolatot a filmmel és a színházzal. Kell az az érzés, az a löket, az a feltöltés, elismerés, taps.
Írta: Tarnócai Éva
