Fotó: Valami Amerika
Schütz Ilára, a karizmatikus színészre, ma 20 éve a fürdőkádjában találtak rá holtan, a gyomrában túladagolt gyógyszerekkel, a fürdővízben hajszárítóval. Máig nem tudni pontosan, hogy gyógyszermérgezés, vagy áramütés okozta-e a halálát.
Elbódulhatott a gyógyszerektől, és véletlenül is beleejthette a hajszárítót a vízbe, így azon is vitatkoznak, hogy öngyilkos lett-e egyáltalán? Az tény, hogy volt rá hajlama, kórházba is került amiatt, mert önkezével próbált véget vetni az életének. Akkor nem sikerült, de a lehetősége szinte állandóan ott lógott a levegőben. A komikai vénája tragikus sorsot leplezett. Kabaré jelenetekben, könnyed vígjátékocskákban is mindig volt az alakításaiban legalább csipetnyi keserűség. Nem hiszem, hogy szándékosan csempészte ezt bele a szerepeibe, hogy elmélyítse ezeket, ott volt benne mindig, valószínűleg végig kísérte akkor is, ha fent volt, és akkor is, ha lent. Ő amikor fent volt, azt is tudta lentnek látni. Volt hajlama rá, hogy elkapja a depresszió, és valószínűleg a párkapcsolataiba is a hasonló lelkületű férfiakat vonzotta be. Mindhárom férje, Halász Mihály operatőr, Dégi István színész, Török Tamás taxisofőr, aki aztán a menedzsere lett, öngyilkos lett. Legendás, hogy a bohém Halász az esküvőjükről is elkésett, és napokra eltűnt dajdajozni. Dégit, a jeles színészt, akitől gyerekük, Zsolt is született, krónikus alkoholproblémák döntötték le a lábáról, Török öngyilkosságának nem tudom mi volt pontosan az oka.
Ilát a gyász természetesen megviselte, mindinkább magányba taszította. De halála előtt két nappal még a József Attila Színházban szórakoztatta a nézőket. Nyilván szórta a poénokat, ahogy szokta. Nagy tehetsége volt a nevettetésre. Hasonlított a remek kupléban megénekelt Mukihoz, az énekes bohóchoz, akinek a cirkuszban való megnézését a pszichiáter professzor gyógyszer helyett javasolta a betegeinek, és ez a tanács rendre be is vált. Majd egy a rendelőjében megjelenő világfájdalmas férfinek, akit elhagyott a felesége, szintén ezt ajánlotta, de ő szomorúan mondta, hogy ez a módszer nála nem válik be, mert ő Muki, az énekes bohóc.
Schütz az a fajta nagy bohóc volt, aki csetlik-botlik a színpadon és az életben egyaránt, aki tud hatalmasakat nevetni, és igencsak képes megnevettetni másokat, de azért legalább egy kis könnycsepp mindig ott van az egyik szemében, és lehet, hogy közben a másik szeme boldogságtól fénylik. Ellentétek feszültek benne, és ezek mókázás közben is megmutatkoztak. Tán ettől nem vált sematikussá a játéka akkor sem, ha vacak darabban, tinglitangli tévéjelenetben kellett fellépnie. Élvezte a népszerűséget, a sztárságot, miközben tragikus hősnő szerepekre vágyott. Ilyeneket azonban alig osztottak rá. Tragikus lélek volt, de nem rendelkezett hőnői alkattal. Nem volt királynői szépség, messze vivő, mélyen búgó hangja sem volt. Eljátszotta ugyan a Bernarda Alba háza kegyetlenül rideg címszereplőjét, de nem ez vált emblematikus alakításává. Doris viszont több mint ötszázszor volt Bernard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című kedves, jól megírt, két parádés szereplehetőséget biztosító, szórakoztató darabjában, Sztankay István partnereként, szakmai otthonában, a Madách Színházban. Kiderült, hogy meglehetősen „jól állnak” egymásnak. Rendszeresen össze is párosították őket a deszkákon, sokan azt hitték, hogy civilben is egy párt alkotnak. Magyarázkodniuk kellett, hogy ez nem így van, ők „csak” barátok. Slade bohóságában két látszólag össze nem illő embert formáltak meg. Huzakodtak, veszekedtek, évődtek egymással rendesen. Élvezettel szurkapiszkálódtak. Afféle se veled, se nélküled viszony volt köztük, ami persze számos mulatságos szituációra adott lehetőséget, és ezeket naná, hogy alaposan ki is használták. Valósággal fuldoklott a közönség a nevetéstől, miközben érzelmes húrokat is pengettek, már-már a sziruposság határán is jártak, de kellő ízléssel nem lépték azt át.
Az igazgató-rendező Ádám Ottó távozása után, aki nem csak a Madách Színháztól vált meg, hanem egy huszárvágással a pályától is, nem találta a helyét a teátrumban. Szabadúszóvá, olykor szabadon fuldoklóvá vált. A József Attila Színház meg egy-egy filmes, tévés feladat jelentett számára mentőövet. A Valami Amerika című, jókora sikerré vált filmben, olyan bejárónőt formált meg, aki narkós süteménytől megmámorosodva, táncra perdül. Egészen hasonló helyzetben, a Fergeteges látogatásban, a Turay Ida Színházban, Pásztor Erzsi is táncot lejt. De ő 83 évesen, erőtől duzzadó örömtáncot. Az 58 esztendős Schütz Ila táncában viszont annyi fájdalom volt, mintha haláltáncot járna. 2002. január 31-én bemutatták a filmet, és ő december 11-én már nem élt. Egyedi, különleges tehetségű, meglehetősen nehéz sorsú, nagyszerű színész volt.
Írta: Bóta Gábor
