Fotó: MTVA
Ma 96 éves Békés Itala, az örökifjúság megtestesülése. Az egészséges, de mégis totálisan szertelen életmód apostola, színházi és filmszerepek garmadájának alakítója, önálló estek előadója.
Így kellene megöregedni, vagy éppen hogy így kellene fiatalnak maradni, csak hát sajnos semmi garancia rá. Békés azonban sokat tett érte. Rendszeresen edzette testét és a lelkét, no meg a szellemét. A napi torna, ami elmélkedéssel párosul, nem maradt el a világért sem. Mindez múlhatatlan, mohó kíváncsisággal párosul. Kevés színész jár mások előadásait annyiszor megnézni, mint ő. Rendszeres premier látogató, színesebbnél színesebb ruhákban. De ezek egytől egyig a korához illők, csak ő sokakkal ellentétben, nem hajlandó beleszürkülni az öregségbe.
Megőrizte nőies alakját, vagányságát, kissé bohócos huncutságát. Általában folyik belőle a szó. Telis-tele van jobbnál jobb történetekkel, amiket akár egy-egy szünetben is kapásból mesél. Szórakoztató, de közben elmélyült mindenféle tanokban, bölcselmekben, olvasott, művelt, maga is több könyvet írt. Kicsit szétszórt, kamaszosan szertelen, elfelejt ezt-azt, miközben pengeélesen vág az agya.
Annyira ruganyos volt, olyan edzett testű, hogy ha színpadi akrobatikára volt szükség, elterjedt az a mondás, hogy „Itala ugrik egyet”. Rendszeresen hívták ilyen feladatokra, és persze ugrott ő többet is. A mozgás hamar lételemévé vált A kíváncsiságát, tettrekészségét, játékosságát pedig megirigyelhetnék a kamaszok is. A mai napig van benne valami kölykös vagányság, képes olyan huncutul nézni, mint egy rosszcsont gyerek. Nagy merészen mindenbe belevágott. Tán először ő pantomimezett az országban, a később Kossuth-díjas rendezővé vált iker bátyjával, Békés Andrással.
Rögtön az első egyszemélyes színháza, a Nő!?, amit az Egyetemi Színpadon mutatott be, több mint 1000 előadást ért meg. Gondolatiskolájában sokakat tanított meg a létezésre. Kreatív játékokkal temérdek gyerkőcöt derített jó kedvre, árasztott el életismerettel. „Mellékesen” több mint száz szerepet játszott színházban, filmen. Ép lelket őrzött meg ép testben, amihez még szívderítő víg kedély is társul. Könnyedsége a munkában maximális precizitással elegyedett. Szeretet sugárzik belőle. Életöröm. Kilencvenedik születésnapjára, amit élete jelentős részének szakmai otthonában, a Madách Színházban méltó módon ünnepeltek meg, nem visszamerengett az eddigiekre, hanem megjelentetett egy lemezt, Szaltó Mortále címen, Ha még egyszer 80 éves lehetnék alcímen. A dalok között rövid prózai részletek segítségével találó megjegyzéseket tesz a világról.
Örkény Macskajáték című remekművében alig mozgott, Cs. Bruckner Adelaida, kiöregedett opera énekesnő szerepében éppen hogy a moccanatlan merevség, a hajlíthatatlan tántoríthatatlanság mintapéldányát adta. Persze ahhoz is komoly testkultúrára van szükség, hogy földbe gyökerezve, szinte rezzenéstelen arccal is kifejezően erőteljes legyen a színész.
Zsótér Sándor volt olyan merész, hogy Csehov Meggyeskert - sokak által inkább Cseresznyéskertként ismert –, darabjában ráosztotta Firszet, a sokat látott, megvénült, bölcs inast, akit férfiak szoktak megformálni. Aki már olyan régóta él, hogy tényleg emlékszik a valódi, formátumos, értékkel, kultúrával, érzelmekkel, eleganciával, illemmel és kellemmel, arányérzékkel, empátiával teli életre. Igazi formátum, szálfaegyenes kívül és belül egyaránt. Testére feszülően jól áll rajta a frakk, mert nem felvett viselet, hanem lénye legbelsejéből fakad. Méltóság van a mozdulataiban, választékosság a beszédmódjában, Mint itt maradt mementó képviseli az emlékezésre méltó múltat. Nincs már aki meghallgassa, nem figyelnek rá, unják, majd ott felejtik az üresen hagyott házban, egyedül, betegen, halálra ítélten. Összesűrűsödik az alakjában minden érték, amit már észre sem vesznek, a pénz, az új gazdagság és az ezzel járó bóvli uralkodik el a világon.
A most 96 éves Békés Itala civilben is az értékek, a kultúra megtestesítője, terjesztője, mondhatni nagykövete. Kossuth-díjas nagy színész, vagány örökifjú.
Írta: Bóta Gábor
