Kulka János ma 65 éves. A pályája csúcsán, már több mint 7 éve, kapott agyvérzést. Az egész ország szorított neki, hogy felépüljön. A Szomszédok című teleregény Mágenheim doktoraként hamar népszerű lett. Az igazi szakmai „kiképzést” pedig a kaposvári színház fénykorában kapta.
Ott voltam, amikor a betegséget követő hosszú kihagyás után, visszatért a színpadra, az Árvácska premierjén, a Trafóban. Nehezen, igencsak töredezetten beszélt még, ezért kreáltak neki egy néma szerepet. Szétnyitott pongyolában, némiképp gyűrött alsónadrágban, ócska atlétatrikóban, mamuszban csoszogott be az előadásába, aminek elejétől a végéig a színen volt. A nyáron még kijelentette, hogy soha többé nem lép színpadra. A Katona József Színházban is felmondott, ahol egyébként a Színházak éjszakáján megmutatta magát egy alkalmi produkcióban a deszkákon, de akkor sem beszélt, ahogy most sem. Gondolkodni ugyanúgy tud, mint régen, de a betegsége miatt az amúgy kiváló beszédkészsége roncsolódott, nem tolulnak úgy szájára a szavak, ahogy ő szeretné. Ő aki híres volt idegen nyelv tudásáról, elfelejtette az angolt, a franciát. Ám többször megjelent a képernyőn a bámulatos empátiájú logopédusával, Varga Saroltával, bizonyítva, hogy mennyit fejlődött a beszéde. Egy autóreklámban már kicsit meg is szólalt, sőt filmszerepet is vállalt, de a színpadra ezzel az abszolút néma szereppel tért vissza, illetve az egyik különösen drámai szituációban hörgött, nyögött, fújtatott.
A Dollár Papa Gyermekei Társulat előadásához Bíró Bence dramaturg és feltehetően Ördög Tamás rendező írtak neki néma szerepet Móricz Zsigmond remekművének színpadi változatába. Árvácska szerencsétlen nyomoréknak nevezte ezt a megviselt arcú, hanyag külsejű embert, aki érezhetően ugyanúgy társadalom kívüli, ugyanannyira kitaszított volt, mint ő. A dermesztő hidegben, a zuhogó hóban, a földön csúsztatva, nagy nehezen vonszolta be Árvácskát kis, szegényes lakásába, ágyba dugta, betakarta a didergő kislányt, és forró teát főzött neki. Kulka némán, csak a metakommunikációjával, arcának döbbenetes kifejezőerejével is nagy színésznek mutatkozott. Annyi temérdek rossz ember után ezúttal eljátszott egy földöntúli jót. Néma szerepében megrokkant, de tiszta, segítőszándékú, csupa szív embert alakított. Ez is jól állt neki. Izgatottan vártam, mikor-miben láthatom újra.
És nem is kellett olyan sokáig várni. A Trojka Színházi Társulás Cseresznyéskert produkciójában, Firszként, az öreg inasként, már beszélt is. Ráadásul sistergősen hatalmas pofont kent le a hirtelen vagyonossá vált, de sok tekintetben bugrisnak megmaradt, Lopahinnak. A Firszet megformáló színészek nem szoktak tettlegesen urat fenyíteni. Ebben az esetben mégis jócskán visszhangzott ez a frász, ami demonstratív volt, érződött, hogy nem csak a szerep, tán a színész is adja. Azt mutatta meg, hogy végképp betelt a pohár, elviselhetetlen amit ez az érzéketlen fickó művel, ledózerol minden értéket, nem számít neki a múlt, a kultúra, nincs tekintettel azokra a fájdalmas lelki sebekre, amelyeket okoz. Kulka inasa maga volt az élő hagyomány, akinek még tartása, gerince van. A produkció műsoron maradt, de ő, bár filmekben fel-feltűnik, visszavonult a színpadtól, már a rendező, Soós Attila alakítja Firszet.
Üstökösként indult a pályája Pécsen. Főszerepeket játszott komédiában, tragédiában, operettben, musicalben, még Hamletet is megformálhatta. Úgy érezte benne van a tutiban, nincs aki új megoldásokra ösztökélje, félt attól, hogy rutinossá válik. Mert váltani, a kaposvári színházhoz szegődni, ahol keménykezű, de fantáziadúsan biztos ízlésű rendezők alaposan „megdolgozták”. Ott voltam egy próbán, amiben Apollón nyúlfarknyi szerepében, az Alkésztiszben, a rendező, Ascher Tamás halálra nyúzta. Apollón pedig csak Euripidész remekművének elején és végén jön be. De Ascher újra és újra, aztán megint és megint megismételtetett Kulkával néhány mondatot is, és ismét meg ismét nem tetszett neki, amit csinál. Kulka pedig tűrte, dogozott keményen, hiszen éppen azért szerződött meglehetősen jó helyzetből Pécsről Kaposvárra, hogy gatyába rázzák saját maga által elpuhultnak ítélt színészi eszközeit. Okosan tudta, hová kell mennie, még akkor is, ha ezt kezdetben cudarul megszenvedte, az is előfordult, hogy Gothár Péter próba közben lezavarta a színpadról.
Pécsen tanulta a mesterséget, de társadalmi elkötelezettséget, ami mégiscsak a színház egyik fő mozgatórugója, nem tanulhatott, mert ebben nem volt erős az ottani teátrum. Ezt Kaposváron sajátította el, ahogy vasfegyelemmel, fájdalmasan kemény és temérdek gürcöléssel, de felszabadító erővel, élénk fantáziával járó összmunkát is. Azt, hogy hagyja, sőt igényelje, hogy kipréseljék belőle a maximumot. Később, amikor a Radnóti Színházba szerződött, ezt hiányolta gyakran. Úgy érezte, hogy a törvényszerűen sokféle maszekolással, nyughatatlan temérdekfelé szaladással járó pesti lét szétforgácsolja az erőit. Pazarul komédiázott pedig a Háztűznézőben, emlékezetesen drámai volt a Ványa bácsiban. De féltette magát, a színházeszményét, tartott attól, hogy érzelmességre való hajlama szétárad a színpadon, skrupulusai voltak amiatt, hogy az a színházi kör, ahová igazán tartozni akar, ami tulajdonképpen már a Katona József Színházat jelentette, a Szomszédokban vállalt, biztos anyagi forrást és népszerűséget jelentő, de esetleg többek szemében lenézett szerepe miatt nem fogadja be. Eljutott oda is, de előtte a Nemzeti következett. Már ott szép kollekciót mutatott be az az emberi aljasságból. A képmutatás, az érzéketlen kegyetlenség, a hatalom természetrajzát félelmetesen kitanulta. Több dermesztően ellenszenves, lidércesen kártékony alakot formált meg. Itt van most ezeknek a fickóknak a kora, gátlástalanul tort ülnek másokon. A Katonában aztán olyan polgármestert játszott A nép ellensége című Ibsen darabban, aki politikai érdekei miatt a saját öccsét és vele családját is totálisan tönkreteszi, amiatt, mert orvosként rájött, hogy mérgezett a városka fürdőjének a vize. Egyébként építési panamák miatt az, de a polgármester mindent el akar tusolni. Fél, hogy oda a fürdőre alapozó település megélhetése, ezzel viszont sokak egészségét kockáztatja. Kulka az álságosság ezer színét festette, a mézes-mázos alkudozástól a fenyegető dühkitörésig, és a hazugságokat akár a kamerába pacekba bemondó, mindent pozitívnak beállító, a valóságot az érdekei szerint tökéletesen elferdítő, riasztóan torzult, amorális lényként. A Faustban maga volt az élet császára, divatos öltönyös, dagadó izmú, sármosan alamuszi ördög. Agyvérzése után ezt a két estét kitöltő előadást levették a műsorról. Voltak olyan produkciók amelyekbe beugrottak helyette, de ezt semmiképpen nem akarták nélküle tovább játszani. Tavaly Pálmaszív címmel önálló lemeze jelent meg. A sajtótájékoztatón megkérdezték, láthatjuk-e még színpadon. Szóban nem válaszolt, de egy nagyot kacsintott, hogy igen. Mindannyiunk nevében nagyon reménykedem, hogy így lesz.
Írta: Bóta Gábor
