Bessenyei György-díjat vehetett át idén augusztus 20-án a bajai születésű kiváló színésznő, akinek tevékenysége mára túlmutat a színpadon. Nemcsak a legjobb női főszereplő díját nyerte egy nemzetközi színházi fesztiválon, hanem a Magyar Kultúra Lovagja címmel is kitüntették, és 15 évvel ezelőtt Veszprém Városért Arany Érdemrend elismerésben is részesült a Déryné Program kezdőcsapatának tagja és a Versünnep életre hívója, Kolti Helga.
Mikor utoljára találkoztunk, az egyik főszerepet játszottad az Útvesztő című drogellenes, zenés ifjúsági játékfilmemben, 1996-ban. Akkor a Veszprémi Petőfi Színház színésznője voltál, a filmet pedig Siófokon forgattuk. Azóta sokfelé elkalandoztál.
Úgy van! A színészet mellett elindultam egy tanári, majd egy menedzseri pályán. Ennek eredményeként a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója voltam öt éven át. Ezzel párhuzamosan elkezdtem tanítani a Veszprémi Egyetemen, ahol az Egyetem Tv munkatársait képeztem, valamint színháztudomány és teológia szakos hallgatóknak oktattam retorikát és kommunikációt. Ezt követően programigazgató lettem egy televíziónál, majd elkerültem Szentendrére, ahol az ottani Kulturális Központnak, és a Szentendrei Teátrumnak lettem az igazgatója. Később a Színház és Filmintézet igazgatóhelyetteseként és tanáraként ismét közel kerültem a diákokhoz, majd ezt követően létrehoztunk egy nagyon izgalmas kezdeményezést, a Hungarikum Élményházat, mely nemcsak egy interaktív kiállítás, hanem egy színházi helyszín is volt. Nagy büszkeségem 5 évvel ezelőtt született, amikor tizenketted magammal dolgoztuk ki az alapjait a Déryné Programnak. Ez egy misszió, amely olyan helyekre is eljuttatja a minőségi színházi élményt, ahol egyébként korlátozottak a lehetőségek. Ma már elég kevés olyan ember van, aki ne hallott volna a „Színház mindenkinek!” programról. Mindeközben persze voltak színházi szerepeim, rendezéseim, tanításaim.
Ne felejtsük el a Versünnep fesztivált, amelyet 20 éve álmodtál meg és hívtál életre. Azért a lankadatlan szenvedélyért, amellyel ápolod a magyar költészetet, a közművelődést, most vehetted át a Bessenyei György-díjat. Szívből gratulálok!
Mindig a szívem csücske lesz a Versünnep. Ezt a brandet is én találtam ki, és azóta is én vagyok az alapítvány kuratóriumának elnöke.
Amikor 30 évvel ezelőtt forgattuk Siófokon azt a bizonyos ifjúsági filmet, már akkor nagyon érdeklődtél a televíziózás, a filmezés, illetve a valaminek a létrehozásával kapcsolatos szervezési és produceri munka iránt. Most értem már, hogy miért. Filmbéli fantasztikus alakításodat is átlengte a teljes történet, az egész sztori ismerete, a mozgatórugók, és az ellenállások tanulmányozása.
Talán az a komplex válasz erre, hogy engem minden az életben, csak teljes egészében érdekelt. Ahhoz, hogy megértsek valamit, ismernem kell a folyamatot, az okokat, értenem kell a megvalósítás folyamatát, az oda vezető lépéseket, mert akkor tudom átlátni a dolgokat és csak így tudom magamat egy részfeladatba a lehető legjobban és leghasznosabban belehelyezni. Ez egy belső inspiráció. Ahogy az almamagban is benne van a teljes almafa, az én lényemben is mindig ott volt, ott szunnyadt ez a fajta törekvés.
Tudom, hogy maximalista vagy, de mikor érezted azt, hogy igen, ez az, a helyemen vagyok?
Többször volt ilyen érzésem, de mivel mindig a tökéletességre törekszem, ezért ezt az érzést sok szempontból a háttérbe tudtam szorítani, mégis hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem köszöntött rám ez az érzés, ha csak egy pillanatra is. Amikor egy nagy kihívást remekül tudtunk teljesíteni, ilyenkor a kollégáimmal szemben is egy boldogság és hála érzés volt bennem. Ez minden esetben egy csapatmunka, amely csak egy nagyon jó stábbal együtt érhető el. De bevallom, többször volt bennem olyan érzés, hogy valami még mindig nem tökéletes, még mindig lehetne jobban csinálni.
Voltak olyan elhivatott érzéseid, ami egyfajta hitvallás mentén jött létre?
Az egész életemet meghatározza ez az elhivatottság. Hiszem, hogy egyetlen ember sincs véletlenül itt a földön. Mindenkinek a saját tehetségéből, szándékából, akaratából, erőfeszítéséből kell a teljes egészet működtetni. Ehhez kell hozzájárulni. Szociálisan kivételes érzékenységgel vagyok megáldva. Nagyon sokszor mentem gyerekotthonba, a verseken keresztül megszólítva a gyerekeket, de voltak olyan időszakaim, amikor súlyos beteg emberekhez jártam segíteni. A Versünnep 20 éve is arról szól, hogy a kultúránk és a magyar nyelv felé a lehető legkülönfélébb módon tudjam irányítani a felnövekvő generáció figyelmét. Annyi fogódzó, lehetőség van a versmondásban! A versmondás közben bárki önmagára találhat, felismerheti a saját hangját, személyiségét, új gondolatokat szülve… ami már önmagában egyfajta kivezető út. Ezek számomra alapvető fontosságúak. A napokban csatlakoztam egy olyan alapítványhoz, amely a beteg gyerekek kívánságait teljesíti. Ez is hatalmas örömet ad.
A munkád, missziód nem elfordulás a színpadtól, hanem egy olyan háttérmunka, amely a színpad eszközeit használja a segítéshez, és fordul újra, meg újra a színpad felé. Mikor fogadtál el szerepet utoljára?
Nem a szerep, hanem a helyzet határozza meg a döntéseimet. Ha teszek valamit, akkor azt a legjobb tehetségeim szerint teszem. Olyat nem tudok elvállalni, amit valami más kárára teljesíthetek. Itt megint visszaköszön a perfekcionizmus. Persze adódnak felkérések. Igent mondok, ha belefér a munkámba, és látom értelmét. Nem olyan régen a Déryné Programon belül kaptam felkérést Heltai Jenő Tündérlaki lányok című művében egy szerep megformálására. A Déryné Programnak van egy társulata. Én pedig itt dolgozom, csak egy másik területen, produkciók létrehozásával, pályakezdők szakmai segítésével foglalkozom. De szeretem a társulat tagjait és erre a feladatra – Malvin néni szerepére – nagy boldogsággal mondtam igent.
Ha csak három dolgot mutathatnál meg az unokádnak, amire a legbüszkébb voltál, sőt el is utaztathatod időben, hogy lássa, mik lennének ezek?
Egyrészt megmutatnám neki azt a pillanatot, amikor 16 éves koromban baleset ért és megsérült a szemem és a legnagyobb kétségbeesésből indítottam el azt az utat, amit a mai napig járok. Elmondanám neki, hogy nincs lehetetlen, az ember bármire képes, csak hinnie kell magában. Elvinném őt abba az időszakba is, amikor igazgató voltam, és láttatnám vele, hogy sokszor a puszta jószándék sem mindig elég, mert egy vezetőnek nagyon komoly stratégának is kell lennie, miközben a folyamatokkal is tisztában van. Mindent át kell látnia, mindenkit ismernie kell és ha úgy érzi, hogy mindennel tisztában van, sokszor az sem elég, mert lehetnek olyan folyamatok is, amivel nem feltétlenül ért egyet. Ezeket is meg kell érteni, lehet másfajta szemlélet kell hozzá, de elengedhetetlen a jó stratégiához. És elvinném magammal az erdőbe, ahol az ember a természet részeként lélegzik. Megmutatnám neki, hogy milyen fantasztikus béke és nyugalom rejlik abban, hogy ezen a csodálatos planétán élünk.
De nem mutattad meg neki magadat sem színpadon, sem filmben.
Milyen érdekes, hogy ezt mondod. Ezeket az alakításokat soha nem magamnak tulajdonítottam. Mindig úgy mentem fel a színpadra, hogy előtte felajánlottam a lényemet annak az alaknak, amelyet éppen megformáltam és az általa közvetített üzenetnek, amit az a szerep átadni hivatott. Minden előadás után, amikor meghajoltam, nem úgy hajoltam meg, mint Kolti Helga, hanem megköszöntem a Mindenségnek, hogy méltónak talált arra, hogy ebben a helyzetben közvetíteni tudtam.
